Vitaindító gondolatok
Nemrég írtam az Egységben (154. szám 32-34. oldal) recenziót a Dombi Gábor által szerkesztett Groszmann Zsigmond válogatott történeti írásai könyvéről, amelyben kitértem egy érdekes nyelvi szempontra (34. oldal):
„Dombi megjegyzi, hogy ’egyelőre nincs magyarázatunk arra sem, hogy az esetek túlnyomó többségében Groszmann miért nevezte a jesivát »jesiba«-nak, illetve miért írta Schwab Löw nevét következetesen »Löb«-nek’. Tovább lehetne itt sorolni a kérdéseket[…] Mind a négy esetből úgy tűnik, hogy Groszmann a ב (vét) betűt b-nek írta át. Talán így magyarosabbnak gondolta.”
A cikk megjelenése után a szerző megköszönve a recenziót, arra kért, alkalomadtán foglalkozzak külön a „jesiva – jesiba” kérdéssel: „Érdekes felvetés a keleti és nyugati kiejtés” – tette hozzá.
A témát tovább gondolva rájöttem, hogy ez lényegében egy sokkal nagyobb kérdéshez vezet el bennünket, hiszen Groszmann nem tett mást, mint követte az elfogadott fonetikus átírást, amivel a bibliai neveket magyarítják oly módon, hogy a ב (vét) betűt következetesen bé-nek írják át. Így lett a Jáákov ősapánk Jákób a magyar fordításban (1Mózes 25:26.), fia Reuvénből lesz Reubén (uo. 29:32.), Moáv népéből lesznek a móábiták (uo. 19:37.) stb. Vannak olyan kiadványok, ahol ezt a „tudományos átírás”-nak nevezik, és érthetetlen, a tudományos módszer miért kényszeríti a v hang helyett a b-re való átírást.
Ez a kérdés valójában nem magyar sajátosság, és ha csak rámutatunk arra, hogy milyen régóta elterjedt ez, és hogy más nyelveken is létezik ez a fajta átírás, nem oldja meg a problémát. Még a Wikipedia (Héber nevek átírása címszó alatt) is felhívja erre a figyelmet: „A legelső héber névátírások tömegesen a magyar bibliafordításokban jelentek meg, így ezek teremtették meg azt a (korántsem koherens és sok esetben helytelen) átírási hagyományt és gyakorlatot, mely mind a mai napig él és rengeteg zavar forrása. Ennek egyik oka, hogy a neveknek elsősorban a latin változatait vették át, melyek viszont jórészt a görög Szeptuaginta meglehetősen vegyes átírási rendszerén alapultak”.
Amikor a Wikipedia (uo.) jelzi, hogy a tudományos átírás a b, egyben elismeri, hogy a ב (vét) nem azonos a sima b-vel, vagyis mégis tesz különbséget. Ugyanitt egyébként az askenáz kiejtésénél is b-nek jelzi a Wikipedia táblázat a ב (vét) betűt, ami egyértelmű tévedés, gondoljunk csak bele, hogy ha ez így lenne, akkor az askenáz zsidók Tel Avivot Tel Abibnak ejtenék, ahogy egyébként a bibliai magyar fordításokban található (Jechezkél 3:15.): Tél-Ábíb, hosszú í-vel. (A Wikipédia által hivatkozott izraeli Héber Nyelv Akadémiája a ב (vét) betűt a helyes kiejtés szerint v-nek írja át.
Úgy vélem, régen eljött már az ideje, hogy a zsidó Biblia magyar fordításában valóban fonetikusan szerepeljenek a személyek és helységek nevei, és szakítsunk az elterjedt, de semelyik valós kiejtést nem pontosan tükröző hagyományos írásmóddal. Igaz, ebben az esetben el kell döntenünk, milyen kiejtést fogunk használni. (Én személy szerint a modern izraeli kiejtés mellett tenném le a voksomat, ami egyre inkább terjed. Az utóbbi években még a neológ rabbik is, akik korábban a hagyományos askenáz kiejtést használták, átváltottak a modern kiejtésre. Ezzel megkerülhetjük azt a döntést is, hogy a magyar neológ, magyar ortodox vagy nemzetközi áskenáz kiejtéssel írjuk-e át a szavakat.)
Hasonló problémát jelentenek a különböző „h” hangok: a tudományos verzió megkülönbözteti a chetet (ח, kh) és a cháfot (כ, h). Ezáltal az olvasó tudja, hogy az eredetiben melyik betű szerepel, azonban már nem tud különbséget tenni a ה (hé) és a כ (cháf) között, hiszen mindkettőt h-nak írják. Sokkal logikusabb, hogy a kiejtett hang alapján a cháfot (כ) és chetet (ח) egyformán írjuk át, míg a hét (ה) sima h-val, így legalább a kiejtést pontosan rögzítettük (lásd még Egység 148. szám 23-24. oldal). A chetet (ח) és a cháfot (כ) vagy ch-val vagy egy h alatti ponttal (ḥ) lehetne jelölni, ahogy ezt a Zsidó Naptárban csináljuk az utóbbi években.
Emellett fontos lenne az angolos és németes átírások kigyomlálása is a magyar szövegekből, mint pl. a „sh” (pl. shábbát) s helyett és „z” a c helyett (pl. jahrzeit)
Ezt a cikkemet vitaindítónak szánom. Kíváncsi vagyok, hogy a rabbik, nyelvészek és laikusok mit gondolnak a témáról, kérem, írják meg nekünk!
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 15. szám – 2023. január 5.
