Mikor kell az eső?
Mivel eredendően ez Izrael földjére vonatkozó kérés (Sulchán áruch RSZ 117:1.), a Talmud (Táánit 2a.) lefekteti, hogy télen kérjük az esőt, amikor ott szükség van rá. Nyáron ezért nem is kérjük az esőt és nem is dicsérjük Istent az esőhozással. A téli időszak Szukkottól Peszáchig, a nyári Peszáchtól Szukkotig tart.
Bölcseink azt mondják (Ros hásáná 16a., Táánit uo. RáSI vöédi), hogy Szukkot első napján ítélkezik Isten arról, hogy mennyi eső legyen abban az évben, ám mivel nem szeretnénk a szukkoti sátorban megázni, az eső említését az áldások között Smini áceretre halasztjuk (Táánit uo.). Az eső kérésével azonban megvárjuk, hogy a zarándokünnepre Jeruzsálembe érkezők is hazatérhessenek az esőzések előtt (Táánit 10a.) – bár a Szentély már rég nem áll, a mai napig is sokan megőrizték azt a szokást, hogy felkeresik ilyenkor a Siratófalat (SÁ RSZ uo.). Smini áceret napján külön imát, ún. gesem bencsolást mondunk az esőért (Sámuel imája 364–365. oldal). Ha valaki nyáron véletlenül esőt kért, annak újra kell imádkoznia az Ámidát (SÁ RSZ 114:5., 117:3.), míg, ha valaki télen nem kért esőt a 9. áldásban, akkor a 16. áldásban pótolhatja, és csak akkor kell előről mondania, ha ott is kihagyta és már befejezte az imát (uo. 5.).
Eső-ima Izraelen kívül
A Talmud megemlíti (Táánit 10a.), hogy Babilonia éghajlata eltér Izraelétől, és ilyenkor nincs szükségük esőre. Ezért ott az őszi napfordulótól számított 60. napon (december 4-én, ill. szökőévben 5-én este) kezdik kérni az esőt (A Sulchán áruch kivonata 19:5.). Ezt a szokást alkalmazzák minden Izraelen kívüli közösségben. A ROS (Rábenu Áser – Spanyolország 1250–1327) rámutatott arra, hogy nem logikus olyan helyeken is Babilonia szerint kérni az esőt, ahol pl. már az ősz elején szükség lenne rá (idézi a fia a Tur, OC 117:[1.]). Pl. Provance-ról feljegyezték, hogy ott valójában már korábban, izraeli szokás szerint szokták kérni az esőt (Tur uo.). Ez azonban nem az elfogadott vélemény, mégpedig a talmudi elv alapján (Jövámot 13b.), miszerint nem daraboljuk szét az Izraelen kívüli, „külföldi” közösségeket (águdot águdot), hanem egy egységnek
kezeljük őket. Ráadásul az Ámidában megfogalmazott kérések nem véletlenül vannak többesszámban: ezek közösségi imák (Bráchot 30a.). [A közösségi ima másik formája, hogy a zsinagógába gyűlve imádkozunk minjennel (uo. 6a.).] Ebben a kérdésben sem külön-külön kérjük az esőt, hanem egy nagy közösségként. Ha valahol valakinek ettől eltérő időben van szüksége esőre, az a magánkérelmeknek fenntartott 16. áldásban kiegészítheti ezzel a kéréssel az imát (SÁ RSZ 117:1.).
Ima a déli féltekén
A rabbinikus irodalomban 305 évvel ezelőtt merült fel először, hogy vajon mikor kell esőért imádkozni a déli féltekén. Chájim Sábtáj (1557–1643) szalo-
niki-i rabbi azt válaszolta brazíliai zsidóknak, akik levélben megkérdeztek, hogy soha ne kérjenek esőt közösségi áldásként, csak magánkérésként, Peszách után, ha mégis szükség van az esőre (Torát chájim responsum 3. kötet 3. fejezet).
Ezzel szemben egy elterjedt vélemény szerint ugyanúgy, ahogy az északi félteke országai egy egységként imádkoznak, ugyanígy nem teszünk különbséget a déli féltekén sem. A világ nagyobb része az északi féltekén él, ráadásul itt helyezkedik el Izrael is, ezért ehhez igazodik a déli félteke is, és az évszaktól függetlenül kapcsolódnak az egész zsidó nép közös imájához (lásd Sulchán Menáchem 1. kötet 235–237. oldal; ez a lubavicsi Rebbe véleménye is, lásd uo. 232–235. oldal).
Oberlander Báruch
