A március 14-én tartott Berésit konferencián dr. Negyela László, a program moderátora arra volt kíváncsi, elképzelhető-e, hogy a háború után készített ortodox emlékművekre felkerült kitért zsidók neve is.

 

Noha sokat foglalkozom a holokauszthoz kapcsolódó háláchikus kérdésekkel, de ezzel a felvetéssel soha nem találkoztam és tudomásom szerint az ortodox rabbinikus irodalomban sincs erről szó. Azonban eszembe jutott egy neológ responsum, amelyben dr. Róth Ernő (Ávrahám Náftáli Cvi, 1908–1991), a Rabbiképző társigazgatója említ egy hasonló témát.

1947. december 7-én kelt le­vele eredetileg a szegedi hit­községnek íródott a Ran­deggből (Ausztria) hazahozott 99 meggyilkolt zsidó földi maradványainak újratemetése kapcsán. A maradványokat egy tömegsírból emelték ki és egy nagy közös sírba készültek újratemetni őket a szegedi zsidó temetőben.

A válaszból kiderül, hogy a mártírok között volt egy vagy több kitért zsidó is: „Amennyiben az exhumáláskor felismerhetők a kitért egyének, és a család ragaszkodik a keresztény szertartáshoz, úgy, mivel nincs jogunk ezt meggátolni, rendezze meg a család ezen személyek temetését külön; ott, ahol jónak látják […]. Ha a család nem ragaszkodik a ker. temetéshez, eltemethetők a kitértek is a többi zsidóval, mivel nyilván megbánták tettüket, amikor látták, hogy kitérésük sem mentette meg őket az élet számára. A régi kitértek, akik még a zsidóüldözések előtt tértek ki, esetleg külön csoportban ץוחמ המחמל temetendők el.

Valószínűnek látszik azonban, hogy az agnoszkálás [a halottak beazonosítása – a szerk.] nem jár majd kellő eredménnyel […] 

Mivel az áldozatok többsége zsidó, továbbá zsidóságuk miatt hurcolták el őket, arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy a temetési szertartást teljesen zsidó rítus szerint kell lebonyolítani, zsidó temetőben, esetleg külön mártírparcellában. Aki ezt ellenzi, válassza ki magának a saját halottját […] semmiképpen sem követelheti, hogy az ő kedve miatt zsidókat is idegen rítus szerint temessenek el.” (Frojimovics Kinga és Molnár Judit: Tények és emlékek a Bécsben és környékén „jégre tett” szegedi deportáltakról 1944–1947 ; 55. oldal)

Érdekes, hogy Róth különbséget tett azok között, akik a zsidótörvények érvénybelépésének ideje alatt tértek ki és azok között, akik már azt megelőzően. 

A korábban kitértek esetében használt héber kifejezés helytelenül jelent meg, eredetileg feltehetően az van odaírva, hogy: הנחמל ץוחמ (michuc lámácháne), ami egy bibliai kifejezés (4Mózes 5:3–4.) és azt jelenti, hogy „a táboron kívül”. Itt nem világos nekem, hogy ezzel azt is meghatározta-e, hogy a temető szélén vagy a kerítésen kívülre temessék-e el őket, vagy csak arra célzott, hogy két külön csoportban temessék el őket.

Róth erről csak elméletben nyilatkozott, hiszen nem volt mód a különválasztásra ebben az esetben. Nem vagyok benne biztos, hogy minden ortodox rabbi egyetértett volna vele és ilyen szigorúan járt volna el a gyakorlatban.

Ennek kapcsán idézném a következő esetet, amelyet Wollner Mose Dov (1912–2007), egy budapesti ortodox rabbi responsum könyvében talál­tam (Söilát Chemdát Cvi 2. kötet 25. fejezet). Egy neológ temető mártírparcellájában eltemetett ortodox áldozat családja kérte az engedélyt az exhumálásra, hogy a családtagjai mellé, ortodox temetőbe temethessék. „Azzal is érveltek, hogy nem szombattartók között van eltemetve stb. és nem szabad eltemetni a jámbort a … mellett (sic!) [Sulchán áruch JD 362:5.].”

Egy hosszú responsumban Wollner rabbi arra a konklúzióra jutott, hogy „nem megengedett exhumálni egy elhunytat, aki olyanokkal van eltemetve, akiket a gonosz hatalom megölt, mert, még ha korábban ők el is lettek volna ítélve háláchikusan, most már a »Te szolgáid«-nak [talmudi kifejezés (Szánhedrin 47a.), jelentése: az Örökkévaló mártírjai – a szerk.] számítanak, hiszen erőszakkal ölték meg őket”.

A fentiek alapján lehet, hogy Wollner rabbi még azokat sem temettette volna a „táboron kívül”, akik a zsidótörvények előtt tértek ki, hisz őket is a zsidóságukért ölték meg és ugyanúgy mártíroknak számítanak.

Oberlander Báruch

Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 29. szám – 2024. március 28.

 

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás