A kilencnapos gyászidőszakban, a nájn tegben, szigorodik a Szentély lerombolása miatti gyász, többek között nem szabad húst és bort fogyasztani. Ez egy olyan gyászszabály, amely szigorúbb, mint a családi gyász esetén, hiszen akkor csak a haláleset és a temetés közötti időre vonatkozik a tilalom, a temetés utánra már nem.
Ez alól a szabály alól kivétel a szombat, amikor borra mondunk kidust és a sábesz tiszteletére húst fogyasztunk. További kivétel egy micva étkezés (szöudát micvá), mint pl. a brisz, körülmetélés utáni étkezés, amikor illik húst és bort fogyasztani. Ezt a két dolgot nem lehet „időzíteni”, jönnek, amikor eljön az idejük, de vannak olyan kivételt képező esetek is, amiket lehet.
Ami valóban elterjedt könnyítés és előre lehet időzíteni, az a szijum, vagyis az az étkezés, amit egy talmudi traktátus befejezésének az örömére tartanak azok számára, akik a tanulásban részt vettek, a családtagjaik, barátaik és a közösségük tagjainak részvételével. Ennek az az alapja, hogy Ráv Joszéf valahányszor befejezte egy talmudi traktátus tanulását, az egész tanház számára rendezett egy ünnepséget.
Mivel ez is micva lakoma, így az elfogadott szokás szerint lehet bort és húst fogyasztani ennek során. Nagyon sokan vannak, akik igyekeznek direkt úgy beosztani a talmudi traktátus tanulását, hogy a befejezés ezekre a napokra essen.
Ennek kapcsán azonban felmerül néhány kérdés. Van olyan vélemény, miszerint csak akkor lehet ezt a lehetőséget használni a nájn tegben, ha „természetesen” jött ki így a lépés, nem szabad sem siettetni, sem késleltetni a tanulás befejezését. Egy másik ellenvélemény szerint csak akkor szabad a szijumon húst esni, ha az év többi részében tartott hasonló ünnepségeken is húsos lakomával ünnepelnek.
Mindezeken túl felmerül, hogy ki vehet részt a lakomán. Természetesen mindenki, aki tanult és az ő közvetlen családtagjaik, ám kérdéses, hogy a közösség többi tagja és más ismerősök is részt vehetnek-e az örömteli ünneplésben. Döntő tényező lehet az is, hogy év közben is csatlakozik-e az illető szijumokhoz.
A gyakorlatban az elfogadott vélemény az, hogy nem támasztunk sok korlátot, inkább az engedmények felé hajlunk a kérdésben, mert valójában mindenki örül, amikor a Talmudtanulás előrehaladtát ünnepelhetjük. (Talán az már egy kicsit túlzás, amikor egy húsos étterem eleve kihirdeti, hogy ezekben a napokban mikor lesz ott szijum, amire bárki mehet, húsost enni, teljesen ismeretlenül…)
A lubavicsi szokás ebben a kérdésben eltér az általánosan elfogadottól. A Rebbe szerint ugyanis minél több szijumot kell ekkorra szervezni, de nem azért, hogy tudjanak húst enni, hanem hogy legyen egy kis, a háláchá által megengedett öröm, amivel csökken a kilenc nap fájdalma, evvel is kifejezve a nagy reményünket, hogy eljön a Messiás és majd teljesen megszűnik ez a gyász. A Rebbe arra is hivatkozott, hogy az ötödik rebbe, a Rebbe RáSáB sok szijumot rendezett a nájn tegben, de nem igazán evett húst. Ezért lubavicsi körükben nem nagyon elterjedt, hogy a sok szijumon húst is ennének.
Izraelben a Kol Jiszráél Rádióban is közvetítenek lubavicsi chászidok kezdeményezésére minden nap egy szijumot. Éveken keresztül én voltam az egyik vendége ennek a nagyjából negyedórás műsornak, mikor valamelyik traktátus utolsó részét elmondtam, majd egy pár gondolatot mondtam a szijum kapcsán.
Idén a Vasvári zsinagógában működő Talmud-tanulókör is ünnepelhetett egy szijumot a nájn tégben (lásd főoldali cikkünk). Mivel ezúttal nem csak egy akármilyen talmud traktátust, hanem a Jeruzsálemi Talmud egy részét fejeztük be, úgy döntöttem, hogy mindenképp megérdemeljük a húsos szijumot, annál is inkább, mert minden szigorúbb szabálynak is megfeleltünk. Először is természetesen jutottunk a befejezésig, nem előre terveztük így. Emellett év közben is mindig húsos lakomával ünnepelünk és mindig meg szoktam hívni a közösség tagjait, akik nagyon gyakran el is jönnek, hogy együtt ünnepeljünk.
Miután ezt eldöntöttem, felfedeztem a Rebbe egy általam eddig nem ismert beszédét 1980-ból (5780. Dvárim), amelyben azt mondja, hogy valójában a Rebbe RáSáB is evett egyszer-egyszer húsosat a szijumnál, mivel az orvos azt mondta neki, hogy az egészségéhez kell, hogy legalább pár naponta fogyasszon húst. A Rebbe magyarázata szerint azért nem evett ennek ellenére minden alkalommal húst, mert az Atyák bölcs tanításaiban olvassuk, hogy nem szabad ásónak használni a Tórát – a Rebbe RáSáB nem akarta, hogy a Tóra eszköz legyen ahhoz, hogy tudjon húst enni. Ezért csinált több szijumot, mutatva, hogy ezeket az örömért szervezi, és ezeken egyszer-egyszer evett húst is az egészsége kedvéért.
Ezek után tudtam teljesen megnyugodni a döntésemben.
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 44. szám – 2023. július 27.
