Kedves Máté!
Tulajdonképpen az egész talmudi irodalom erre az alapelvre épül, mármint arra, hogy a Tórában semmi sincs esztétikai okokból ismételve vagy leírva, hanem minden szónak vagy akár ismétlésnek célja van. A híres talmudi kérdés „lemáj cörichá?” (Miért van rá szükség? – mármint az adott szóra vagy ismétlésre) erre az alapelvre apellál.
A legkonkrétabb hivatkozásként erre azt a talmudi anekdotát szoktuk idézni, ahol Mózesnek megmutatja az Örökkévaló, hogy nemzedékekkel később, hogyan fog rabbi Akiva háláchá (törvény) „hegyeket” kikövetkeztetni a Tóra betűinek egyes koronáiból is. (Mönáchot 29b)
Ugyan általában azt szoktuk mondani, hogy rabbi Jismáél nem ért egyet rabbi Akivával és szerinte a Tóra egyes helyeken csupán „az emberek nyelvén beszél”, azonban ez a nézeteltérés nem az említett alaptételre vonatkozik, hanem csak arra hogy azt mennyire lehet hajszálhasogatósan alkalmazni.
