Kedves Zsolt!
Érdekes, hogy épp a délutáni imát említi, amiről a Talmud azt mondja (Bráchot 6b.), hogy az a legfontosabb. Elijáhu prófétáról is azt írja a Biblia (1Királyok 18:36.), hogy a Kármel-hegyen Isten ráhallgatott „a délutáni ima kezdetekor” (lásd Chidusé ágádáot uo.). Pont azért ez a legfontosabb, mert ehhez meg kell szakítanunk a napi teendőinket, míg a reggeli és az esti imát könnyebb beiktatni a teendők elé, illetve a munkanapunk után.
A Mincha elmondására szerencsére hosszú órák állnak rendelkezésünkre még a rövid téli napokon is. Ha nagyon elfoglaltak vagyunk, akkor is mindenképp szakítsunk időt legalább az ima legfontosabb részére, az Ámidára, amit pár perc alatt el lehet mondani – nagyjából annyi időt vesz igénybe, amennyi idő alatt az ember elszív egy szál cigarettát. Ezért minden olyan elfoglaltságot, amit meg lehetne szakítani egy cigarettaszünetre, biztosan meg lehet szakítani egy pár perces imára is.
Természetesen vannak ritka helyzetek, melyek ezt sem teszik lehetővé, például amikor egy sebész életmentő műtétet hajt végre.
Ilyenkor nincs lehetőség arra, hogy egy korábbi ima során a kimaradót megelőlegezze, azonban a soron következő imánál minden további nélkül lehet pótolni, ahogy erről a koronajárvány alatt kimaradt tóraolvasások pótlása kapcsán már írtam (lásd: Gut sábesz, 22. évf. 31. szám), lásd ott a részleteket.
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
