Áskenázi zsidóknál törvényerejű szokás, hogy nemcsak az ötféle gabonát nem fogyasztjuk Peszáchkor (a belőlük készült maceszt kivéve), hanem az ún. kitnijotot sem (Sulchán áruch OC 453:1. RöMÁ). Ezt általában hüvelyesként szoktunk fordítani, de a babon, lencsén, borsón kívül ide tartozik más egyebek mellett a rizs, a kukorica és a mák is.
A kitnijot fogyasztása ellen három fő érv van: 1. ezekből is készítenek főtt ételt; 2. ezekből is sütnek kenyeret; 3. keveredhetnek a gabonával, mert sokszor hasonlóan néznek ki és ezeket gyakran tárolják egymás mellett, és nem lehet jól kiválogatni őket (lásd minderről Holokauszt és háláchá 11. fejezet).
Sokszor gondoltam magamban, hogy a mai modern időben tényleg kell-e még tartani attól, hogy pl. egy kiló rizsbe, amit zárt zacskóban veszünk a boltban, gabona keveredhet a mai élelmiszer-csomagolási technológiák mellett.
Vejemmel, Feldman Yossi rabbival is beszéltem erről, és ő elcsodálkozott a felvetésemen. Ő ugyanis gyakran ellenőrzi pl. a rizst a Bét Menáchem iskola konyháján, és sokszor fordul elő, hogy oda nem illő dolgot talál benne. Ennek bizonyítékaként pár hete egy képet küldött nekem: a lencsében búzaszemekre bukkant. Ha ezt válogatás nélkül megfőzték volna Peszáchkor, akkor megszegték volna a chomécevés tilalmát. Ez bebizonyította, hogy a kitnijot tilalma még ma is megalapozott és szükséges.
A napokban újabb képet küldött: ezúttal bolti dióbélben talált egy kenyérdarabot. Ez pedig azt bizonyítja, hogy mindent, amit Peszáchkor használunk, alaposan át kell nézni.
Oberlander Báruch
