Purim két fontos micvája az ételajándék, a misloách mánot (magyarosan slachmónesz) és a szegényeknek juttatott mátánot láevjonim adomány (Eszter 9:22.). A kérdés, hogy egy házaspár esetében elég, ha közösen küldenek sláchmóneszt és adnak a szegényeknek adományt, vagy külön-külön kell a férjnek és a felségnek is küldenie.
A Sulchán áruchban (Orách chájim 695:4.) a RöMÁ azt írja, hogy „a nők számára ugyanúgy kötelezőek ezek a micvák, mint a férfiaknak”, ami arra mutat, hogy külön-külön kell küldeni. Erre a Mágén Ávrahám kommentárja megjegyzi (uo. 14.) „nem láttam, hogy így tesznek, talán itt özvegyekről van szó”, de a házas nő a férjével együtt teljesíti ezeket a micvákat. Ez hasonlít a hanukai gyertyagyújtás micvájához, ahol a feleség nem szokott külön gyújtani, hanem ugyancsak a férjével együtt tesz eleget a micvának (lásd Nité Gávriél – Chánuká 7:1.).
Ennek ellenére Ganzfried Slomó (1804–1886) ungvári rabbi A Sulchán áruch kivonatában azt írja (142:4.), hogy „a nők is kötelesek ajándékokat küldeni és a szűkölködőknek alamizsnát adni. Ajándékot asszony asszonynak, férfi férfiúnak küldjön, de szűkölködők részére szánt alamizsnát asszony is küldhet férfiúnak és ugyanígy megfordítva. Némely asszony az urára hagyja, hogy küld az majd helyette is, de ez nem helyes, mindenki szigorúan vegye”. Mások pedig azt mondják, hogy legalább a férj explicit jelentse ki, hogy az összes sláchmónesz, amit küldenek, az az felesége nevében is megy (Hálichot Slomo – Purim 19:17.).
Erre ugyanazt tudom mondani, amit a Mágén Ávrahám írt, vagyis, hogy nem láttam, hogy így tesznek, tapasztalatom szerint senki nem mond semmit, hanem magától értetődő, hogy a sláchmónesz és a szegényeknek adott adomány mindkettőjük nevében megy ki.
Aki gyászban van szülő vagy közeli rokon után, az nem kaphat sláchmoneszt és küldeni is csak a minimálisan előírtat küldheti, mert ajándékot adni és kapni öröm lenne, ami nem illik a gyászhoz (lásd NT – Purim 78:10–11.; Sulchán Menáchem 3. kötet 327. oldal). Ezért úgy szokták megoldani, hogy aki hoz neki sláchmóneszt, az a nem gyászoló házastársnak adja azt. Ha pedig a házastársával együtt a minimumnál többet küldenének, akkor az előírt kötelező mennyiségen felüli ajándék legyen deklaráltan a nem gyászoló házastárstól.
Még otthon élő nagykorú gyerekekre azonban nem ez vonatkozik, nekik külön kell sláchmóneszt és adományt is küldeniük. Egyes vélemények szerint, ha nem rendelkeznek önálló anyagi forrásokkal, akkor fel vannak mentve a micva alól. Ezért ilyenkor helyes, ha a szülő ad a gyerekének valamennyi pénzt és ételt, hogy önállóan tudja teljesíteni a micvát (lásd erről Piszké tsuvot 695:17.).
Mindenkinek vidám purimot kívánok!
Oberlander Báruch
