Kedves Zsófi!
Az említett cikkben („Ma még szent, holnap szemét?”, Gut sábesz magazin, 20. évfolyam 4. szám) olyan tárgyakról volt szó, melyek önmagukban nem szentek, de micvára használtuk őket. Valóban ilyen a cicit rojtja is. Ezeket a RöMá (Sulchán áruch OC 21:1.) szerint nem szabad megszégyenítően kezelni azután sem, hogy már nincs rájuk szükség: csak becsomagolva lehet kidobni őket de jobb, ha gnizába tesszük. Az Álter rebbe (uo. 1. végén) a Mágén Ávrahám alapján (uo. 1.) ehhez azt tette hozzá, hogy ugyanilyen jó másik micvára használni az ilyen tárgyakat (pl. cicit leszakadt rojtját könyvjelzőnek használni egy szent könyvben). A Talmud ugyanis azt mondja (Bráchot 39b.), hogy helyes további micvát végezni egy korábban szent célra használt tárggyal. Ebből következik, hogy a leszakadt cicit rojtokból csinálhatunk hanukai lánghoz kanócot.
Mindössze egy responsumban (Or löCijon 4. kötet 44:10.) találtam ennek ellentmondó véleményt, eszerint megszégyenítő a hanukija kanócaként használni egy leszakadt cicit rojtot. Szerintem azonban ez nem állja meg a helyét, gondoljunk csak arra a máglyára, amit Szukkotkor esténként a Szentélyben gyújtottak a szimchát bét hásoévá ünnepséghez, és amit a kohénok elhasznált a Szentély szolgálatra való ruháiból készült fáklyákkal lobbantottak lángra (Szukká 51a.). Vagyis, ahogy a mi esetünkben is, egy korábban szent célra használt ruhadarabbal gyújtottak meg egy micva-lángot. Ebből a párhuzamból látjuk, hogy a mi esetünkben is lehet kanócot csinálni a ciceszből.
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
