Felhívás a budapesti Bét dintől a nagyünnepek előtt.


Az utóbbi két három évben több, az ortodox hitközségről szóló, eredeti dokumentum látott napvilágot tisztázatlan körülmények között. Ezek nagy része árveréseken bukkant fel. Egy ilyen mostanában felbukkant dokumentum az alábbi, 1944-ben kelt felhívás is.

A felhívás megírásakor, 1944 szeptemberében, a nagyünnepek előtt még nem kezdődött meg Budapesten a gettósítás, de már léteztek a csillagos házak. A vidéki zsidóság deportálása már lezajlott, döntő többségüket eddigre meggyilkolták és csak idő kérdése volt, mikor kerül sor a fővárosi zsidókra. Ebben a félelmetes légkörben születtek az alábbi útmutatások, amikor az emberek feszülten várták a vallási vezetőktől, hogy mi a teendő ezekben a vészterhes időkben.

A stílus és a források alapján az írás mögött Weltz Jiszráél rabbit (1887–1973) gyanítom, aki a holokauszt után lett a Pesti Ortodox Rabbinátus elnöke.

A hitközség iránymutatásai nem precedens nélküliek, többségüknek van korábbi forrása.

A felesleges zsinagógai beszélgetés visszatérő témája a rabbik dróséinak, a táánit dibur, a beszéd böjtje ismert fogalom a muszár irodalomban „mert a beszéd böjtje olyan, mintha áldozatot mutattunk volna be” (lásd Misná brurá 571:2.; Dárké is 584–603. oldal).

A negyedik útmutatás, hogy kétszer mondják el a zsoltárok könyvét, szintén ismert szokás (Máté Efrájim 598:1. végén, lásd még uo. 581:8.). Alapja, hogy a zsoltárok könyve 150 fejezetből áll, ennek duplája, a 300 pedig megfelel az engesztelést jelentő כפר (kápér) szó számértékének.

Különleges felszólítás, hogy mondják el Budapest nevének betűit a 119. zsoltárból. Ez a leghosszabb zsoltár, amiben a héber ábécé minden betűjével nyolc vers kezdődik. Ha egy betegért vagy elhunytért imádkoznak, akkor az illető héber nevét összerakják betűnként a 119. zsoltárból, minden betűnek mind a nyolc versét elmondva. Szokatlan, hogy ebben az esetben a város nevét rakták ki a zsoltárversekből, úgy, ahogy a korban a zsidók ki szokták ejteni: Budapeszt és nem Budapest. Azonban ez sem példa nélkül álló, 1809-ben, amikor a franciák megtámadták Pozsonyt, a Chátám Szofér előírta, hogy a város nevét (Pressburg) mondják el a zsoltárból (Széfer Házikáron 24. oldal).

Az idézett mondathoz, שד”י קרע שטן (Mindenható, hasítsd ketté a Sátánt) ugyancsak azokat a zsoltárverseket kell elmondani, amik kiadják a betűit.

Az, hogy ne menjenek a Dunához táslichra, valószínűleg nem vallási megfontolásból született, hanem biztonsági okokból: nem volt ajánlott, hogy a zsidók tömegével vonuljanak a Dunához és vissza, felhívva magukra a figyelmet.

A második felszólításnak, hogy ne hozzák be korán az ünnepet, ennek is van korábbi forrását (lásd Nité Gávriél – Ros hásáná 22:1.), de ezt a véleményt nem szoktunk követni általábban. Úgy tűnik azonban, hogy a Holokauszt idejében mégis utasítottak a tartózkodás az ítélettől.

Az, hogy kiegészítették az Ávinu málkénut az „azokat, akiket elégettek” kitétellel, arra mutat, hogy ekkor már közismert volt, hogy Auschwitzban elégették a zsidókat.

Az Örökkévaló valójában meghallgatta az imákat, és a budapesti zsidóság nagyszámban túlélte a vészkorszakot.

Adja Isten, hogy soha többet ne éljünk át ilyen vészterhes időket, imáink meghallgatásra találjanak és legyünk jó évre beírva!

 

Isten segítségével

Táánit dibur (A beszéd böjtje)

A poszkim (törvényhozók) között, valamint a responsum irodalomban vita van a ros hásánái böjt kapcsán. A Máchzik bráchá című könyvben a híres CHIDÁ (Ázuláj) rabbi kifejtette, hogy még a jámborok sem böjtöljenek ezen a napon. Azonban van egy olyan „böjt”, amely nemcsak engedélyezett, hanem ajánlott is minden nap, beleértve a szombatokat és az ünnepnapokat is, különösen a szent napokon. Ez az un. „Táánit dibur”, azaz a beszéd böjtje [vagyis a beszédtől való tartózkodás].

Igaz, hogy az emberek nagy része nem is ügyel erre [arra, hogy a zsinagógában tartózkodjon a beszélgetéstől] az év többi napján. Napjainkban, amikor Jáákov [a zsidó nép] olyan vészterhes időket él meg, amilyeneket még nem látott eddig, legalább Ros hásánákor, a tíz bűnbánó napon és jom kipur során, amelyek most következnek, hogy engesztelést szerezzünk vétkeinkért, igyekezzen mindenki eltávolítani a rossz ösztönt a szívéből, és ne folytasson semmilyen felesleges beszélgetést, még az imák közötti szünetekben vagy a Tóraolvasás után sem, még olyan kérdésekben sem, amelyek a zsinagógához kapcsolódnak. Ugyanúgy azokról se tegyenek fel kérdéseket, akiket felhívtak a Tórához, hogy kik ők és milyen érdemeik vannak, amelyekkel kiérdemelték a szent napokon történő felolvasást, és ehhez hasonló dolgok iránt sem. És semmilyen világi gondolat ne forduljon meg a fejében egész idő alatt a zsinagógában, csak az imára és az egész év során elkövetett bűneiről való megemlékezésre és azok helyrehozatalára összpontosítson.

Az áldott emlékű [prágai] nagy tudós, a Nodá biJehudá szerzője a CLáCH könyvében (24. beszéd) kifejtette, hogy „aki a zsinagógában beszél, az »szándékos hitehagyónak« minősül. Ne mondjátok, hogy saját fejem után nevezem a zsinagógában beszélőt »szándékos hitehagyónak«, mert ez nem így van – távol álljon tőlem! – hanem ezek a Zóhár szavai, és a Zóhár egyértelműen írja: »Ő [aki a zsinagógában beszélget] elpártolást mutat, és azt, hogy nem Izrael szent magjából való, és úgy tesz, mint akinek nincsen része Izrael Istenében«. Van-e annál nagyobb gonosz, mint aki saját magáról mutatja, hogy nincs része Izrael Istenében?”.

A szent könyv, a HáGán, hosszasan írt erről (a nyolcadik részben), idézte a Talmudot: „Nem jön csapás a világra, csak Izrael miatt, akik megkapták a Tórát, hogy betartsák, de nem tartották be”. „Minden vádat, amit a Sátán emel, a Szent – áldassék Ő – irgalmasságával enyhíti, de ha azt mondja, hogy Izrael nem féli Istent és beszél a zsinagógában, erre nincs mentsége a Szentnek, úgymond. Mert most láttuk, nagy fájdalmunkra, hogy a nemzetek félelemmel és tisztelettel állnak saját imahelyükön, és azonnal engedélyt adott a Szent a rombolónak, hogy pusztítson a világban – Isten óvjon minket. Erre utal a következő vers: »Az Örökkévaló harcol értetek« a Sátán ellen, »és ti hallgassatok« – azaz, ha nem beszéltek a zsinagógában”.

Ezért a fent említett szent napokon, amely most jönnek, bevezették a Táánit diburt (a beszéd böjtjét). Férfiak és nők, fiúk és leányok, ne beszéljenek semmiféle hiábavaló beszédet, amíg a zsinagógában vagy más imahelyen tartózkodnak.

Szent kötelessége minden zsinagógai és imaházi elöljárónak és gábájnak, hogy a most következő szent napok imái előtt gondosan felügyeljenek és többszörösen figyelmeztessék a közösséget a beszéd fent említett böjtjére.

Az Irgalmas mentsen meg minket a rossz ösztöntől, és uralkodjon felettünk a jó ösztön, adjon helyt imáinknak, fogadja könyörgésünket irgalommal és jó szándékkal. A beszéd böjtjét úgy tekintsék, mintha valóban böjtöltünk volna és áldoztunk volna előtte az oltáron, siessen segítségünkre, vessen véget a szenvedéseinknek, emlékezzen és írasson fel minket az igazak könyvébe jó és békés életre, jó végzésekre, megváltásra és vigaszra. Könnyítse meg a Messiás érkezésének fájdalmait és érdemeljük ki, hogy életben legyünk, láthassuk a Messiásunk eljövetelét, hamarosan, a mi napjainkban, Ámén, Szelá.

  1. Ros hásáná első napján, a délutáni imát követően ne menjenek a Dunához Táslich elvégzésére, hanem mondják el a Táslich imát a zsidó udvarokban, a forrásból vizet hozó vezeték mellett.
  2. Ros hásáná előestéjén várjanak a kidussal egészen sötétedésig, hogy ne hozzák előre az ítélet napját.
  3. Az Ávinu Málkénu imában mondják: „…tedd ezt azokért, akiket lemészároltak és elégetettek, mert Téged egyetlennek vallottak!”
  4. Most, ebben az időben, amikor vétkeink miatt, Jáákov olyan vészterhes időket él meg, be kell fejezni kétszer a Zsoltárok könyvét Ros hásáná két napján, hogy legyen meg a כפר (kápér, engeszteld meg, vagyis 300 fejezet, mint a kápér számértéke), és jom kipur előtt mondják el minden nap a megfelelő Zsoltárokat az imákat követően, majd mondják el a בודאפעסט (Budapeszt – sic!) nevének betűit a 119. zsoltárból, és a végén mondják még שד”י קרע שטן (Mindenható, hasítsd ketté a Sátánt), és ne uralkodjon felettünk a Sátán.

Budapest, 5704. (1944.) elul [szeptember] hónap

Béth Din Cedek és az Orth. Hiközség

Budapest

 

 

 

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás