Az utóbbi két három évben több, az ortodox hitközségről szóló, eredeti dokumentum látott napvilágot tisztázatlan körülmények között. Ezek nagy része árveréseken bukkant fel. Egy ilyen mostanában felbukkant dokumentum az alábbi, 1944-ben kelt felhívás is.
A felhívás megírásakor, 1944 szeptemberében, a nagyünnepek előtt még nem kezdődött meg Budapesten a gettósítás, de már léteztek a csillagos házak. A vidéki zsidóság deportálása már lezajlott, döntő többségüket eddigre meggyilkolták és csak idő kérdése volt, mikor kerül sor a fővárosi zsidókra. Ebben a félelmetes légkörben születtek az alábbi útmutatások, amikor az emberek feszülten várták a vallási vezetőktől, hogy mi a teendő ezekben a vészterhes időkben.
A stílus és a források alapján az írás mögött Weltz Jiszráél rabbit (1887–1973) gyanítom, aki a holokauszt után lett a Pesti Ortodox Rabbinátus elnöke.
A hitközség iránymutatásai nem precedens nélküliek, többségüknek van korábbi forrása.
A felesleges zsinagógai beszélgetés visszatérő témája a rabbik dróséinak, a táánit dibur, a beszéd böjtje ismert fogalom a muszár irodalomban „mert a beszéd böjtje olyan, mintha áldozatot mutattunk volna be” (lásd Misná brurá 571:2.; Dárké is 584–603. oldal).
A negyedik útmutatás, hogy kétszer mondják el a zsoltárok könyvét, szintén ismert szokás (Máté Efrájim 598:1. végén, lásd még uo. 581:8.). Alapja, hogy a zsoltárok könyve 150 fejezetből áll, ennek duplája, a 300 pedig megfelel az engesztelést jelentő כפר (kápér) szó számértékének.
Különleges felszólítás, hogy mondják el Budapest nevének betűit a 119. zsoltárból. Ez a leghosszabb zsoltár, amiben a héber ábécé minden betűjével nyolc vers kezdődik. Ha egy betegért vagy elhunytért imádkoznak, akkor az illető héber nevét összerakják betűnként a 119. zsoltárból, minden betűnek mind a nyolc versét elmondva. Szokatlan, hogy ebben az esetben a város nevét rakták ki a zsoltárversekből, úgy, ahogy a korban a zsidók ki szokták ejteni: Budapeszt és nem Budapest. Azonban ez sem példa nélkül álló, 1809-ben, amikor a franciák megtámadták Pozsonyt, a Chátám Szofér előírta, hogy a város nevét (Pressburg) mondják el a zsoltárból (Széfer Házikáron 24. oldal).
Az idézett mondathoz, שד”י קרע שטן (Mindenható, hasítsd ketté a Sátánt) ugyancsak azokat a zsoltárverseket kell elmondani, amik kiadják a betűit.
Az, hogy ne menjenek a Dunához táslichra, valószínűleg nem vallási megfontolásból született, hanem biztonsági okokból: nem volt ajánlott, hogy a zsidók tömegével vonuljanak a Dunához és vissza, felhívva magukra a figyelmet.
A második felszólításnak, hogy ne hozzák be korán az ünnepet, ennek is van korábbi forrását (lásd Nité Gávriél – Ros hásáná 22:1.), de ezt a véleményt nem szoktunk követni általábban. Úgy tűnik azonban, hogy a Holokauszt idejében mégis utasítottak a tartózkodás az ítélettől.
Az, hogy kiegészítették az Ávinu málkénut az „azokat, akiket elégettek” kitétellel, arra mutat, hogy ekkor már közismert volt, hogy Auschwitzban elégették a zsidókat.
Az Örökkévaló valójában meghallgatta az imákat, és a budapesti zsidóság nagyszámban túlélte a vészkorszakot.
Adja Isten, hogy soha többet ne éljünk át ilyen vészterhes időket, imáink meghallgatásra találjanak és legyünk jó évre beírva!
Isten segítségével
Táánit dibur (A beszéd böjtje)
A poszkim (törvényhozók) között, valamint a responsum irodalomban vita van a ros hásánái böjt kapcsán. A Máchzik bráchá című könyvben a híres CHIDÁ (Ázuláj) rabbi kifejtette, hogy még a jámborok sem böjtöljenek ezen a napon. Azonban van egy olyan „böjt”, amely nemcsak engedélyezett, hanem ajánlott is minden nap, beleértve a szombatokat és az ünnepnapokat is, különösen a szent napokon. Ez az un. „Táánit dibur”, azaz a beszéd böjtje [vagyis a beszédtől való tartózkodás].
Igaz, hogy az emberek nagy része nem is ügyel erre [arra, hogy a zsinagógában tartózkodjon a beszélgetéstől] az év többi napján. Napjainkban, amikor Jáákov [a zsidó nép] olyan vészterhes időket él meg, amilyeneket még nem látott eddig, legalább Ros hásánákor, a tíz bűnbánó napon és jom kipur során, amelyek most következnek, hogy engesztelést szerezzünk vétkeinkért, igyekezzen mindenki eltávolítani a rossz ösztönt a szívéből, és ne folytasson semmilyen felesleges beszélgetést, még az imák közötti szünetekben vagy a Tóraolvasás után sem, még olyan kérdésekben sem, amelyek a zsinagógához kapcsolódnak. Ugyanúgy azokról se tegyenek fel kérdéseket, akiket felhívtak a Tórához, hogy kik ők és milyen érdemeik vannak, amelyekkel kiérdemelték a szent napokon történő felolvasást, és ehhez hasonló dolgok iránt sem. És semmilyen világi gondolat ne forduljon meg a fejében egész idő alatt a zsinagógában, csak az imára és az egész év során elkövetett bűneiről való megemlékezésre és azok helyrehozatalára összpontosítson.
Az áldott emlékű [prágai] nagy tudós, a Nodá biJehudá szerzője a CLáCH könyvében (24. beszéd) kifejtette, hogy „aki a zsinagógában beszél, az »szándékos hitehagyónak« minősül. Ne mondjátok, hogy saját fejem után nevezem a zsinagógában beszélőt »szándékos hitehagyónak«, mert ez nem így van – távol álljon tőlem! – hanem ezek a Zóhár szavai, és a Zóhár egyértelműen írja: »Ő [aki a zsinagógában beszélget] elpártolást mutat, és azt, hogy nem Izrael szent magjából való, és úgy tesz, mint akinek nincsen része Izrael Istenében«. Van-e annál nagyobb gonosz, mint aki saját magáról mutatja, hogy nincs része Izrael Istenében?”.
A szent könyv, a HáGán, hosszasan írt erről (a nyolcadik részben), idézte a Talmudot: „Nem jön csapás a világra, csak Izrael miatt, akik megkapták a Tórát, hogy betartsák, de nem tartották be”. „Minden vádat, amit a Sátán emel, a Szent – áldassék Ő – irgalmasságával enyhíti, de ha azt mondja, hogy Izrael nem féli Istent és beszél a zsinagógában, erre nincs mentsége a Szentnek, úgymond. Mert most láttuk, nagy fájdalmunkra, hogy a nemzetek félelemmel és tisztelettel állnak saját imahelyükön, és azonnal engedélyt adott a Szent a rombolónak, hogy pusztítson a világban – Isten óvjon minket. Erre utal a következő vers: »Az Örökkévaló harcol értetek« a Sátán ellen, »és ti hallgassatok« – azaz, ha nem beszéltek a zsinagógában”.
Ezért a fent említett szent napokon, amely most jönnek, bevezették a Táánit diburt (a beszéd böjtjét). Férfiak és nők, fiúk és leányok, ne beszéljenek semmiféle hiábavaló beszédet, amíg a zsinagógában vagy más imahelyen tartózkodnak.
Szent kötelessége minden zsinagógai és imaházi elöljárónak és gábájnak, hogy a most következő szent napok imái előtt gondosan felügyeljenek és többszörösen figyelmeztessék a közösséget a beszéd fent említett böjtjére.
Az Irgalmas mentsen meg minket a rossz ösztöntől, és uralkodjon felettünk a jó ösztön, adjon helyt imáinknak, fogadja könyörgésünket irgalommal és jó szándékkal. A beszéd böjtjét úgy tekintsék, mintha valóban böjtöltünk volna és áldoztunk volna előtte az oltáron, siessen segítségünkre, vessen véget a szenvedéseinknek, emlékezzen és írasson fel minket az igazak könyvébe jó és békés életre, jó végzésekre, megváltásra és vigaszra. Könnyítse meg a Messiás érkezésének fájdalmait és érdemeljük ki, hogy életben legyünk, láthassuk a Messiásunk eljövetelét, hamarosan, a mi napjainkban, Ámén, Szelá.
- Ros hásáná első napján, a délutáni imát követően ne menjenek a Dunához Táslich elvégzésére, hanem mondják el a Táslich imát a zsidó udvarokban, a forrásból vizet hozó vezeték mellett.
- Ros hásáná előestéjén várjanak a kidussal egészen sötétedésig, hogy ne hozzák előre az ítélet napját.
- Az Ávinu Málkénu imában mondják: „…tedd ezt azokért, akiket lemészároltak és elégetettek, mert Téged egyetlennek vallottak!”
- Most, ebben az időben, amikor vétkeink miatt, Jáákov olyan vészterhes időket él meg, be kell fejezni kétszer a Zsoltárok könyvét Ros hásáná két napján, hogy legyen meg a כפר (kápér, engeszteld meg, vagyis 300 fejezet, mint a kápér számértéke), és jom kipur előtt mondják el minden nap a megfelelő Zsoltárokat az imákat követően, majd mondják el a בודאפעסט (Budapeszt – sic!) nevének betűit a 119. zsoltárból, és a végén mondják még שד”י קרע שטן (Mindenható, hasítsd ketté a Sátánt), és ne uralkodjon felettünk a Sátán.
Budapest, 5704. (1944.) elul [szeptember] hónap
Béth Din Cedek és az Orth. Hiközség
Budapest
