A múlt vasárnap tartott támuz 17-i böjttel megkezdődött a Szentély pusztulására emlékeztető háromhetes gyászidőszak.
830 éven keresztül állt Jeruzsálem egyik magaslatán a Szentély – héberül bét hámikdás. Lerombolása népünk történetének legnagyobb tragédiáját jelenti, a harmadik Szentély minden nap várt felépülése pedig a végső megváltást jelzi majd. A Szentély siratása a mindennapjainkban is megjelenik és évente három hetet szánunk teljes mértékben az elveszített Jeruzsálem siratására.
Gyászos nyári hetek
A három hetet egy félnapos böjtnap vezeti be és egy másik, sokkal szigorúbb, 25 órás böjt zárja. A támuz hó 17. napjától áv hó 9-ig tartó, héberül sloset hásávuotnak vagy bén hámécárimnak (םירצמה ןיב), jiddisül dráj vochennek nevezett gyászidőszakban sok negatív esemény történt a zsidókkal a történelem során Jeruzsálem pusztulásán kívül is. Ennek megfelelően ebben az időszakban nem tartanak esküvőt, nem zenélnek, illetve nem hallgatnak élő zenét, nem vágatnak hajat, nem borotválkoznak, nem vesznek új ruhát stb.
A Rebbe több alkalommal is felhívta a figyelmet arra, hogy ebben a három hétben kiemelkedően fontos az adakozás és a tóratanulás és elsősorban a Szentély felépítésével kapcsolatos szakaszokat érdemes tanulmányozni. Utóbbi célja nem az, hogy a gyász érzését erősítsük a lelkünkben, hanem éppen ellenkezőleg: az, hogy felébredjen bennünk a harmadik, örökké álló Szentély iránti vágyakozás. Ennek értelmében mindenki egyre több micvát tart majd be és végül elérkezik a geulá slémá, a végső megváltás.
Gyászból örömünnep
Mindezzel együtt a Rebbe gyakran kiemelte, hogy a gyászos három hétre eső három szombatot a megszokottnál is nagyobb örömmel és lelkesedéssel kell megülni. E napokon nem csak hogy szünetel a gyász és tartózkodunk annak minden kifejezésétől, hanem éppen vidámabbnak kell lennünk, még nagyobb átéléssel kell megünnepelnünk a hetedik napot.
A Rebbe azt is javasolta, hogy menáchem áv, vagyis a vigasztalást hozó áv hónap újholdjától fogva – ez az az időszak, amikor a gyász jeleként se húst, se bort nem fogyasztunk – a közösség egy-egy tagja tartson minden nap szijumot, vagyis ünnepelje meg ismerősei, barátai, a közösség tagjai körében, hogy befejezett egy talmudi traktátust. Ez lehetővé teszi, hogy a gyászos napokból örömöt varázsoljanak, sőt a szijum alkalmával tartott vidám lakomán még a húsfogyasztás is megengedett ebben az időszakban is. A Rebbe kérése az volt, hogy a hónap újholdjától egészen tu beáv, áv hónap 15-ének különleges napjáig tartsanak minden nap szijumot.
Reményeink szerint a hamarosan felépülő harmadik Szentéllyel véget ér az Izraelt érő csapássorozat, és a böjtnapok örömünnepekké változnak. A hagyomány szerint a messiás eljövetelével e szomorú gyásznapok vidámsággal telnek meg és nemhogy nem lesznek a szomorúság, a gyász napjai, hanem éppen ellenkezőleg, az év legörömtelibb napjai közé tartoznak majd. Azt mondják, a messiás tisá beávkor születik majd. A legnagyobb szomorúságból lesz a legnagyobb örömünk.
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 46. szám – 2022. július 21.
