A messiási időkről azt mondja a próféta (Máláchi 3:24.), hogy „visszatéríti az atyák szívét a gyermekekhez…” – amit a kommentárok (RáSI uo.) úgy magyaráznak, hogy nem „a gyermekekhez”, hanem „a gyermekek által”, vagyis a szülőn keresztül hozza vissza a szülő szívét az istenszolgálathoz, vagyis a gyerekek fogják tanítani a szüleiket, mert ők vallásosabbak lesznek és jobban ismerik, gyakorolják a szabályokat. Az Egység magazin 180. számában olyan kérdésekre keresünk választ, melyek a nem vallásos közegben nevelkedő, de a vallási gyökereikhez visszatérők, a báál tsuvák életében merülnek fel. Ezekből mutatunk be most kettőt, ami az élet kezdetéhez kötődik.
Brit milá: kinek a kötelezettsége a körülmetélés?
A körülmetélés, a belépés Ábrahám szövetségébe az egyik legfontosabb micva a zsidóságban, a Talmud szerint. (Nödárim 31b.) Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy az egész Tóra kapcsán összesen háromszor szerepel, hogy ez „szövetség” az Örökkévaló és a zsidó nép között (Maimonidész: A körülmetélés szabályai 3:9.), míg a körülmetélésre összesen tizenháromszor (Talmud uo.).
Az eredeti micva szerint nyolcnapos korban kell megejteni (3Mózes 12:3.), de ha valamiért nem történt meg, akkor pótolnia kell neki magának (SÁ JD 262:2.). Sokan megteszik a bár micvó előtt, ezzel biztosítva, hogy a bár micvó fiúként föl lehessen hívni őt a Tórához (Lásd A rabbi válaszol 1. kötet 9. fejezet.). Ha sem ekkor, sem az esküvő előtt nem történt meg (Lásd Vájáán Joszéf 3. kötet JD 49. fejezet.), akkor a későbbiekben pótolni kell. Ez a kötelezettség az ember élete végéig fennáll (Lásd Maimonidész uo. 1:2.; SÁ uo. 1.).
A csecsemőkori és a bár micva utáni brit milá között az a különbség, hogy utóbbit helyi érzéstelenítéssel végzik el (Lásd Encyclopedia of Medicine and Jewish Law (héber) 4. kötet 570–610. oldal; Sulchán Menáchem 5. kötet 129–130. oldal.), és az áldás szövege megváltozik. Mivel a micvát nem a szülő teljesíti, a „beléptessem (וסינכהל, löháchniszo) a gyerekemet Ábrahám szövetségébe” helyett a „belépjek (סנכיהל, löhikánész) Ábrahám szövetségébe” szavak hangzanak el (Ocár hábrit 3. kötet 395. oldal 13. paragrafus.). Ennek oka, hogy a bár micvó után már saját magának kötelesség a briszt megcsinálni, nem az apjának (Maimonidész: A Misná kommentárja, Sábát 19. fejezet végén.). Azonban még ekkor sem sebészorvos, hanem szakavatott mohél végzi a beavatkozást, akinek egészségügyi képzettsége is van, ezzel biztosítva, hogy ne csak biztonságos, de háláchikusan is megfelelő legyen a körülmetélés.
Pidjon háben – ki váltja ki az elsőszülöttet?
A körülmetéléshez hasonlóan a pidjon hábén, az elsőszülöttek kiváltásának kötelezettsége (4Mózes 18:15–16.) is magára az elsőszülöttre száll, ha az apja nem tette ezt meg időben, a születés utáni 31. napon (SÁ JD 305:11.) vagy legalább a fiú 13. születésnapjáig. Bár micva kor után a fiú kötelezettsége kiváltania magát (Uo. 15.; lásd még Pidjon hábén köhilcháto 1:13.). Ha nem ismeri pontosan a születése körülményeit, mindenképpen utána kell járnia, hogy vonatkozik-e rá a parancsolat, tehát pl. az anyjának nem volt-e, ne adj Isten, vetélése az elsőszülöttje előtt (SÁ uo. 21–23.).
Ha a báál tsuvá még kiskorú és a bár micvájára készülve szeretné megcsináltatni akár a briszt, akár a pidjon hábént (amennyiben bebizonyosodik, hogy vonatkozik rá a micva), de az apa nem tud vagy akar ebben közreműködni, akkor a közösség vagy a család egy felnőtt tagja, a zsidó ügyekért felelős rabbinikus bíróságot, a bét dint képviselve lépjen fel és vállalja az apa szerepét (SáCH a SÁ-hoz uo. 20.; lásd még PHK uo. 21–22.) (de az anya fel van mentve ez alól) (SÁ JD 305:11.). Ilyenkor ennek megfelelően változik az áldás szövege (ál pidjon hábchor) (Uo. 15.; lásd még Pidjon hábén köhilcháto 1:13.).
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 27. évfolyam 4. szám – 2024. október 22.
