A rabbi válaszol

A háftárák rendszere

Az egyik dolog, amivel a bár micva előtt álló gyerek felkészülhet, az a születésnapján esedékes hetiszakasz háftárájának felolvasása. A háftára, amit magyar körökben máftirnak is hívnak, az a hetiszakaszhoz kapcsolódó prófétai szakasz, amit a Tóraolvasás után olvasnak fel. Ezt tanulja meg a bár micva fiú a hagyományos dallammal fölolvasni.

Általában a bár micva fiú nem tudja, ahogy sok felnőtt sem, hogy a háfátárák mögött bonyolult szabályok húzódnak meg, és nem mindig automatikusan az adott hetiszakasz háftáráját kell olvasni. Így pl. ha vasárnap ros chodes van, akkor nem az adott szakasz prófétai részét olvassuk, hanem az un. Máchár chodes (1Sámuel 20:18–42.), ami a másnapi újholdra utal (Sulchán áruch OC 425:3.). Megint más háftárát olvasunk, ha szombatra esik a ros chódes, ilyenkor a Hásámájim kiszi (Jesájá 66:1–24.) olvassák fel a zsinagógákban (SÁ uo. 1.).

Abban az esetben pedig, amikor egyszerre, összevonva olvasunk két hetiszakaszt, akkor többnyire a második szakasz háftáráját olvassuk, ami szorosabban kapcsolódik az utoljára elhangzott szakaszhoz (SÁ uo. 428:8. RöMÁ).

Mivel ezeket és a többi, ezekhez hasonló szabályokat sokan nem ismerik, így a rabbinikus responsum irodalomban is van ahhoz kapcsolódó kérdés, hogy mi történik, ha egy gyerek heteken hónapokon át rossz háftárára készült (lásd például Sááré sámájim responsum 1. kötet 38. fejezet; Igrot Mose responsum OC 1. kötet 103. fejezet; Szichot jökárot – Vájchi Joszéf 29. oldal).

Egy ritka helyzet: mikor olvassuk külön az Ácháré és a Ködosim hetiszakasz máftirjait?

A múltheti és az e heti hetiszakasz nagyon kivételes helyzetet teremt háftárá vonatkozásában. Ez a két szakasz, az Ácháré és a Ködosim ugyanis egyes években együtt, más években külön kerül felolvasásra. Ahhoz, hogy a hozzájuk tartozó két „rendes” háftárá szerepeljen az kell, hogy szökőév legyen és ne legyenek összevonva hetiszakaszok, valamint ne legyen ros chodes se szombaton, se vasárnap. Egyes szokások szerint még további feltétel, hogy az Ácháré peszách után legyen, mert ha peszách előttre esik, akkor van, ahol a Sábát hágádol háftáráját mondják (Talmudic Encyclopedia [héber] 10. kötet 23. oldal; SÁ RSZ 430:3.).

A zsidó naptár bonyolult matematikai rendszere miatt ez a helyzet az elmúlt 152 évben most csak tizedszer állt elő [ezek: 5632 (1872), 5635 (1875), 5662 (1902), 5679 (1919), 5703 (1943), 5706 (1946), 5730 (1970), 5733 (1973), 5757 (1997), 5784 (2024)].

A két szakasz máftírjai

Az Ácháréhez Ámosz 9. fejezetéből vett részek tartoznak máftirként, míg a Ködosimhoz Jechezkél 22. fejezetének részletei. Mivel mindkét hetiszakasz végén ugyanaz a téma, a tiltott házasságok kérdése szerepel, így elvileg felcserélhetőek egymással a háftárák. Ennek kapcsán azt írja a RöMÁ (SÁ uo.), hogy amikor az Ácháré és a Ködosim össze van vonva, akkor a fent említett alapelv ellenére is az első háftárát olvassuk. Vagyis nem Jechezkél 22. fejezete, hanem Ámosz 9. fejezete hangzik el.

Mindkettőben szó van arról, hogy az Örökkévaló számonkéri az embert, amikor vétkezik, mivel „Jechezkelnél Jeruzsálem vétkeiről szó van [uo. 22:2.; lásd még Talmud, Mögilá 25b.], ezért inkább az általános vétkekről olvasunk Ámosztól, mint Jeruzsáleméről Jechezkéltől” (Máté Mose 454. fejezet; idézi a Máchácit hásekel a SÁhoz uo. 10., Misná brurá 26.).

Továbbmenve: valószínűleg ez a magyarázata az áskenáz szokásnak, hogy amikor nincsenek összevonva, akkor is „megcseréljük” a háftárákat és inkább Ámosz sorait olvassuk előbb és csak egy héttel később Jechezkelét és ezzel Jeruzsálem vétkeit, amikor már nincs más választás.

A fentiekből következik még egy fontos szabály az olyan évekre, amikor az Ácháré és a Ködosim nincs összevonva, de ros chodes vasárnapra esik, és emiatt az Ácháré háftárája elmarad, mert helyette az un. Máchár chodes háftárát olvassuk. Ebben az esetben a Ködosimhoz nem a Jechezkél fejezetét olvassuk, hanem az Ámoszt, a fentebb leírt logika mentén, arra hivatkozva, hogy ha a két háftárá közül valamelyiknek el kell maradnia, akkor legyen az Jechezkélé, amiben Jeruzsálem vétkei vannak említve (Hágáhot rábi Ákivá Éger a SÁ-hoz 428:5.; Bén Peszách löSávuot 4:29:3.). Az elmúlt időkben ilyen év volt például 5725 (1965), 5738 (1978) – a fenti, helyes rend szerepelt a MIOK naptárában, 5765 (2005), 5768 (2008) – a fenti, helyes rend szerepelt a MAOIH naptárában, de sajnos a MAZSIHISZ-ében hibásan volt jelezve, 5776 (2016) – a fenti, helyes rend szerepelt a MAZSIHISZ naptárában.

A Lövus véleménye

A RöMÁ tanítványa, Mordecháj Jaffe rabbi (1530?–1612) a Lövusban (uo. 428:8., 493:4. végén) nem ért ezzel egyet, és úgy véli, hogy amikor az Ácháré és a Ködosim össze vannak vonva, akkor az általános szabály van érvényben és a második háftárát olvassuk, Jehezkelét. Azonban a Lövusnak ez a véleménye nem lett elfogadott, és az askenáz szokás Németországban és Kelet-Európában a RöMÁt követi (BáCH, idézi a Mágén Ávrahám uo. 10.; Chájé ádám 118:17.; Sááré Efrájim 9:17.; Misná brurá uo.).

Fontos hangsúlyozni, hogy amikor az Ácháré és a Ködosim nincsen összevonva, akkor mindenki, még a Lövus is egyetért abban, hogy az Ácháréhez olvasunk Ámosz fejezetét (Máchácit hásekel uo.).

Haszid és szefárd szokás

A fenti szokást követik a haszidok is (Széfer háminhágim Chábád 33. oldal) kis eltéréssel (lásd Zsidó Naptár 5784 86. oldal), míg a szefárd szokás, ahogy pl. Maimonidész leírja (Széfer áhává végén), az, hogy az Áhcaré hetiszakaszhoz a Jechezkél haftárá tartozik (lásd TE uo. 707. oldal; BPL uo. 43. lábjegyzet). Az 1940-es években nagy vita tört ki Jeruzsálemben az akenázok között, hogy melyik szokást követik ott. Ennek kiterjedt irodalma is lett (lásd BPL uo. 27.; Luách dávár böito 5784 1183–1218. oldal).

A magyar szokás forrásai

Felmerül a kérdés, hogy mi a magyar szokás: egyezik-e a RöMÁ által rögzített általános áskenázi szokással? Milyen források állnak rendelkezésre a minhág hungáriá, a magyar szokás megállapításához?

Az első magyar rabbinikus könyv

Az első forrás, ami rendelkezésünkre áll ebben az esetben az a 15. század első feléből származhat. Ájzik Tirna rabbi Minhágim (Szokások) című könyvének előszavában arról ír (1–2. oldal Spitzer kiadásában), hogy az emberek sokszor nem ismerik a helyes minhágokat. Ennek szemléltetésére felsorol néhány példát, köztük: „amikor az Ácháré és a Ködosim külön van… nem tudják, mi a helyes háfátrá. Mert láttam közösségeket, akik elmondták a Hátipsotot [Jechezkél könyvéből], mert úgy találták jelölve a chumásban. De ez egy teljes hiba…”.

Honnan tudjuk, hogy Ájzik rabbi a magyar szokást rögzítette? Onnan, hogy az általánosan elfogadott vélemény Tirnaut Nagyszombattal azonosítja, ha pedig ezt elfogadjuk, akkor „valószínű, hogy R. Ejziket kell az első olyan magyarországi rabbinak tekintenünk, akinek munkái írásban fennmaradtak. Könyve egyszersmind az első zsidó irodalmi mű, amely Magyarországon készült” (Shlomo J. Spitzer – Komoróczy Géza: Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez a kezdetektõl 1686-ig, Budapest 2003, 196. oldal).

A Kicur véleménye

Későbbi forrás Ganzfried Slomó (1804–1886) ungvári rabbi, aki a Kicur Sulchán áruchban (79:6.) szintén utal arra, hogy az Áhcáré háftárája Ámosz könyvéből van.

Magyar naptárak

További hasznos forrás a Groszberg Jenő (Joszéf, 1894–1982) ortodox rabbi által éveken keresztül szerkesztett MIOK kiadású naptár, amiben 1970-ben és ’73-ban is így szerepel a máftírok rendje [lásd még a következő naptári bejegyzéseket: 5722. Ácháré, 5727. Ácháré és Ködosim, 5736. Ácháré, 5744. Ácháré és Ködosim, 5746. Ácháré, 5749. Ácháré].

Az utolsó forrás a témáról az a bizonyos naptár, ami Chodes böchodso címmel jelenik meg évek óta Izraelben, amiben a „magyarországi zsinagógai szokások” szerepelnek. Ebben az idei naptárban is az áll, hogy az Ácháré háftárája Ámosz könyvéből van, a Ködosimé pedig Jechezkél prófétától.

Hibás megjelenés

Sajnálatos módon a MAZSIHISZ féle idei naptár nem a fentieknek megfelelően jelölte a háftárát, és az Ácháréhoz tette a Jechezkált és a Ködosimhoz pedig Ámoszét. Vagyis a szefárdok (pl. a jemeniek) szokását rögzítik, nem az áskenázokét. Ennek a tévedésnek talán az az oka, hogy már a Hertz Bibliában is hibásan szerepel felcserélve az áskenáz szokásban szereplő háftárákat.

Bár kicsiségnek tűnhet, hiszen olyan ritkán áll elő ez a helyzet, mégis rendkívül fontosnak tartom, hogy megőrizzük az autentikus, magyar zsinagógai szokásokat. Ezért nagy örömmel vettem, hogy idén el tudtam mélyedni ebben a szokásban és tisztázni a kérdést.

Oberlander Báruch