Kedves Oberlander rabbi!
Szukkotkor ellátogattam a nagypapámhoz, hogy segítsek neki teljesíteni a luláv rázásának micváját. csakhogy ő balkezes, így nem tudtam, hogy melyik kezébe kell fognia a lulávot és melyikbe az etrogot. Tudna ebben segíteni?
Köszönöm
Áron
Kedves Áron!
Valójában ez a kérdés engem is személyesen érintett egykor, mert balkezesnek születtem, de még a bár micvám előtti egy-két évben „átneveltem” magamat, hogy jobbkezes legyek: elsősorban azért, hogy a tfilint a bal kezemre tudjam feltenni. Így, amikor évekkel ezelőtt megláttam, hogy két lubavicsi rabbi több száz oldalas könyvet írt a kérdésről (Jehudá Léb és Joél Jáir Nachmanson: Diné itár, Rechovot 2010), nagyon megörültem. Most csak egy rövid betekintést adok a kérdésed kapcsán a témában.
A háláchá preferálja, hogy az ember azokat a micvákat, amelyeket egy kézzel kell teljesíteni, azt jobb kézzel teljesítse (vagy ahogy régen magyarul mondták, a „szép kezével”). Ennek oka, hogy mivel a jobb kéz erősebb, mint a bal, a micvákat pedig illik a legnagyobb erővel teljesíteni (Sulchán áruch RSZ, bátrá 2:4.). Ez látszik abban is, hogy azokat a micvákat, melyekben a két kéz egymás után szerepel, a jobb kézzel kezdjük: pl. a kézmosásnál a jobb kezet öntjük le először (uo.). A balkezesek – mivel nekik a bal kezük az erősebb – mindet fordítva csinálják (Diné itár uo. klálim 4., 1:1.).
A háláchá annyira összekapcsolja a jobbat az erősebbel, hogy erre azt a kifejezést használja, hogy a balkezes „a saját jobbjával” végezze a micvát, vagyis az erősebbik bal kezével (lásd pl. SÁ OC 651:3.) (tulajdonképpen ez a „szójáték” megállja a helyét magyarul is: neki a bal keze a jobb…).
A tfilinrakás látszólag kivételt jelent ez alól, mert az imaszíjat mindig a gyengébb kézre tekerjük (SÁ RSZ 27:1.) (azonban egyes vélemények szerint magát a tekerést tekintjük a micvának (lásd Likuté szichot 39. kötet 24. oldal), így az erősebb kéz végzi a parancsolatot). A fenti elv alapján, mivel a balkezes embernek a bal keze az erősebb, a tfilint a bal kézzel a jobb karra tekeri (SÁ uo. 9.).
A luláv lengetését két kézzel végezzük: az egyik kézben van az ünnepi csokor, a másikban az etrog, és akkor sem lehet egy kézbe fogni őket, ha elférne benne (lásd A rabbi válaszol 3. kötet 16. fejezet). A jobb kéznek itt is előnye van, abba kerül a három növényt tartalmazó csokor, vagyis a micva nagyobb része, balba csak az egyszem etrog (SÁ RSZ 651:13.). A balkezesek itt is fordítva csinálják: az erősebb bal kézben van a micva nagyobb része, a csokor, a gyengébb jobb kézben a kisebb része, az etrog (uo. 14.). Ez az askenázok által követett szokás (SÁ OC 651:3.).
Azonban van, amikor nem a szubjektítv „jobb”, erősebb kezünk élvez előnyt, hanem az objektív jobb oldal. Ilyen pl. a mezuza, amit minden körülmények között a bejárat jobb oldalára kell tenni a tórai micva teljesítéséhez (SÁ JD 289:2. RöMÁ).
További kivétel a Smá mondása, ami alatt eltakarjuk a szemünket, hogy jobban koncentrálhassunk a legszentebb imánkra (SÁ RSZ 61:5.). Ilyenkor a balkezes is jobb kezével takarja el a szemét (Diné itár 6:5.), mert a bal kezében vannak a rojtok, amit a szív mellett kell megfogni (SÁ uo. 24:4.).
Moádim löszimchá!
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 4. szám – 2023. október 5.
