Sávuot alkalmából a Tízparancsolat különböző aspektusait vizsgáljuk. Ezúttal annak járunk utána, állva vagy ülve kell-e hallgatni a felolvasását sávuotkor.
A micvák között nincsenek fontosabbak és kevésbé fontosak
A híres középkori bölcshöz, Maimonidészhez fordult egyszer egy hitközségi vezető a sávuoti tóraolvasás szokásai kapcsán. Mint írta, régen az volt a közösségük szokása, hogy állva hallgatják a Tízparancsolat felolvasását, ám amikor a közösség élére egy új, tiszteletreméltó rabbi került, ő azt tanította nekik, hogy nem helyes, ha ilyenkor tiszteletük jeleként felállnak. A rabbi a közelmúltban elhunyt, írja a hitközségi elöljáró, és az utódja – aki nem akkora bölcs, mint az előző volt – szerette volna visszahozni azt, hogy állva hallgatja a közösség a Tízparancsolatot. A kérdező nemcsak arra volt kíváncsi, melyik a helyes szokás, hanem arra is, meg lehet-e egy közösség szokását ennyiszer változtatni.
Válaszában Maimonidész azt írja (Tsuvot HáRáMBáM Blau kiadása 2. kötet 263. fejezet), hogy egyetért a néhai rabbival, aki az előző fejezetünkben tárgyalt talmudi érvelésre hivatkozott. Eszerint eleve azért nem vezették be a napi Tízparancsolat felolvasását, nehogy visszaéljenek vele, arra hivatkozva, hogy csak ezt a tíz micvát kell elfogadni a Tórából, a többi részét nem. Hasonlóképpen, ha a tóraolvasást minden más esetben ülve hallgatjuk, csak a Tízparancsolatot állva, az azt a hamis látszatot keltené, hogy csak ennyi az, ami igazán fontos.
A szefárd és az áskenáz szokás
A szefárd közösségek általában mind a mai napig ezt a szokást követik, és ülve hallgatják a Tízparancsolatot (lásd Káf háChájim 494:30.; Nité Gávriél – Sávuot 25:6.). Az áskenázi szokás azonban általában az, hogy felállnak a Tízparancsolat felolvasásakor (NG uo.), emlékezve arra, amit a Tóra mond (2Mózes 19:17., lásd még 20:15.) a tóraadás eredeti pillanatáról: „és megállottak a hegy lábánál”. Azt, hogy ez miért nem mond ellent a fentebb tárgyalt talmudi érvelésnek, azzal szokták magyarázni (Sááré Efrájim 7:37. Pitché söárim 24.), hogy mivel nemcsak a Tízparancsolatot olvassuk fel, hanem az előtte és az utána jövő részeket is, ez azt mutatja, hogy az egész tóra egyformán fontos számunkra.
Moshe Feinstein rabbi (1895–1986) azonban nem tekinti helyénvalónak ezt az érvelést (Igrot Mose responsum OC 4. kötet 22. fejezet), mert abban a korban, amikor a visszaélés lehetősége felmerült, a Smával együtt olvasták volna fel a Tízparancsolatot, nem pedig önmagában, mégsem érveltek azzal, hogy a Smá „jelenléte” megszüntetné a visszaélés esélyét.
Egy nem megalapozott félelem miatt nem szabad lemondani a szokásainkról
Feinstein rabbi azon a véleményen volt, hogy valójában az ilyesfajta visszaélésnek nagyon kicsi az esélye. És még ha valaki azt mondaná, hogy csak a Tízparancsolat számít a Tórából, lennének érveink, amikkel ezt meg lehet azonnal cáfolni. Feinstein rabbi úgy vélte, hogy az, ami egyszer megtörtént, hogy a bölcsek bizonyos félremagyarázások hatására visszavontak egy bizonyos létező szokást, nem jelentheti azt, hogy ez egy általános útmutatás, miszerint innentől a Tízparancsolatot mindig el kell rejteni és folyamatosan attól kell félni, hogy vissza fognak élni vele. Nem szabad egy ilyen szép szokást, amivel megtiszteljük a Tízparancsolat újbóli felolvasását, elveszíteni azért, mert félünk olyasmitől, amitől nem kellene annyira félni.
Egyesek azzal oldják fel, hogy nem a Tízparancsolat első szavainál állnak fel, hanem már az azt megelőző verseknél, ezzel mutatva, hogy az egész Tóra fontos. Állítólag a lubavicsi Rebbe is többször tett így (Ocár Minhágé Chábád – Sávuot 304. oldal 3.).
Állni és a Tóra felé nézni
Chábád szokás szerint a közösség tagjai nemcsak felállnak, hanem a Tóra felé is fordulnak, és így hallgatják a felolvasást (Széfer Minhágé Chábád 44. oldal). Talán azért, hogy felidézzék, ami a tórai versben (uo. 20:15.) is szerepel, hogy a nép az Örökkévaló felé fordult és nézett a Tóraadásnál. Másik magyarázat lehet, hogy azáltal, hogy mind ugyanarra fordulunk és ugyanarra nézünk, a zsidó nép egységét fejezzük ki, hiszen, amikor a Szináj-hegyhez értekezett a nép, olyanok voltak, mint „egy ember egy szívvel” (RáSI a 2Mózes 19:2-höz).
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 35. szám – 2023. május 24.
