Kedves Zsombor!
A kérdés megválaszolásához először tisztázzuk a zarándoklat micváját, majd a menedékvárosok mibenlétét!
A zarándokünnepek
Több helyen szerepel az a parancsolat Tórában, hogy „háromszor az esztendőben jelenjen meg minden férfi közületek az Úr, Izráel Örökkévaló Istenének színe előtt” vagyis zarándokoljon el a jeruzsálemi Szentélybe (2Mózes 23:17., 34:23., 5Mózes 16:16.). Ezzel kapcsolatban előírja a Tóra azt is, hogy „ne jelenjenek meg az Örökkévaló színe előtt üresen”, innen vezeti le a Talmud (Chágigá 7a.), hogy égő áldozatot kell bemutatnia a zarándokoknak. És mivel szintén micva, hogy örvendezni kell az ünnepen (5Mózes 16:14., 3Mózes 23:41.), ami pedig mindenképpen összekapcsolódik a húsevéssel (lásd 5Mózes 27:7.) ezért egy békeáldozatot is kellett hozni (Talmud uo. 2a., 9a.). Míg előbbit teljesen elégették az oltáron (3Mózes 1:9.), az utóbbinak csak kis részét áldozták fel (uo. 3:3-4.), a maradékot pedig az áldozatot bemutató és családja ette meg (uo. 19:6.), Jeruzsálem határain belül (5Mózes 12:17-18.). A háláchá ugyanakkor felhívja rá a figyelmet, hogy az ilyen nagy étkezésekre szegényeket, árvákat, özvegyeket is meg kell hívni, mert nem illik, hogy az ember szűk családon belül ünnepeljen csak és megfeledkezzen a szegényekről (Maimonidész, Az ünnepi békeáldozat szabályai 2:14.).
Ahogy a fent idézett vers is mutatja, ez a micva férfiakra vonatkozik. Ebből kifolyólag a zarándoklatok idején kiürültek a falvak, ennek kapcsán az Örökkévaló ígéretet tett, hogy „ Ha majd elűzök népeket előled és kiterjesztem határodat nem fogja megkívánni senki a te országodat midőn felmész, hogy megjelenjél az Örökkévaló, a te Istened színe előtt háromszor az évben” (2Mózes 34:24.). Szokás volt továbbá, hogy a már járni tudó kisfiúkat is magukkal vitték Jeruzsálembe, hogy megtanítsák a micvákra (Talmud uo. 2a.). A nőknek ugyan nem kötelező elzarándokolni a Szentélybe, de csatlakoztak a családjaikhoz Jeruzsálemben ők is, hogy együtt ünnepelhessenek, hisz az ünnepi öröm számukra is kötelező (Kidusin 34b.).
A Tóra azt is előírja, hogy legalább egy napot Jeruzsálemben kellett tölteni, nem volt szabad azonnal, az áldozat bemutatása után hátat fordítani a városnak (5Mózes 16:7., Chágigá 17a-b.; Maimonidész, A zsengék bemutatásának szabályai 3:14.), hiszen bizonyos szempontból egyfajta spirituális töltekezés volt a három zarándokünnep. A zarándokünnepek
egyik csodája éppen az volt, hogy akárhányan is zarándokoltak Jeruzsálembe és a Szentélybe, mégis mindig mindenkinek jutott elég hely (Az atyák bölcs tanításai 5:5.).
A menedékvárosok
Ha valaki véletlenül megöl egy embert, akkor el kellett menekülnie egy ún. menedékvárosba és addig ott kellett élnie, amíg a főpap meg nem halt (4Mózes 35:11., 5Mózes 19:5.). Ezzel részint engesztelést szerzett amiért – ha nem is szándékosan – embert ölt (Mákot 2b., 11b.), másrészt védelmet jelentett a vérbosszú ellen (4Mózes uo. 25-27.). A menedékvárosokat őrizték is, hogy a bosszúszomjas rokonságot távol tartsák (Mákot 10a.).
Az, aki véletlenül embert ölt, a főpap halálakor hagyhatta el legközelebb a menedékvárost (4Mózes uo. 25.), és élhette tovább az életét – kivéve, hogy ha valami magas tisztséget töltött be korábban, azt többet nem kaphatta vissza, méltatlanná vált rá (Mákot 13a.). A Talmud (uo. 11a.) felteszi a kérdést, mi köze volt mindehhez a főpapnak, miért éppen az ő haláláig kellett ott maradnia a vétkeseknek? A válasz az, hogy Jom kipurkor a főpap az egész zsidó népért imádkozik a Szentek Szentjében, és talán, ha jobban, őszintébben, nagyobb átéléssel imádkozott volna a népért, akkor ez a haláleset nem fordult volna elő (lásd még Tárgum Jonátán 4Mózes uo.). Ezzel mintegy a főpapot tették felelőssé az ilyen esetekért. Nem véletlen, hogy a főpapok édesanyjai mindig nagyon sokat tettek a menedékvárosok lakóiért. Gondoskodtak az ellátásukról, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt, és ne imádkozzanak a főpap haláláért (Mákot uo.).
A menedékvárosok
elhagyása
A menedékvárost a lakói nem hagyhatták el semmilyen körülmények között, még egy micva kedvéért sem. Akkor se mehettek ki, ha katonának kellett volna állniuk, vagy tanúskodniuk kellett volna, még akkor sem, ha a vallomás megmenthetett volna valakit (Mákot 11b.). Ha valaki kiment a városból, akkor addig, amíg vissza nem tért, nem állt védelem alatt (uo. 12a.).
Oberlander Báruch
