Folytatjuk írásunkat a biztonságos tóraolvasásról.


Mire mondjuk az áldást?

Miről szól a múlt héten tárgyalt vi­ta? A kérdés tulajdonképpen az, hogy mire mond áldást az ál­dásmondó. A Sulchán áruch sze­rint arra mondja, amit ő ma­ga fog olvasni – régen arra, amit hangosan olvasott, ma arra, amit halkan. De ha egyáltalán nem olvas, akkor felesleges az áldás. A MáHáRIL szerint ezzel szemben a felhívott arra mondja az áldást, amit a báál koré fog felolvasni, ezért nem akadály, ha ő maga nem tud olvasni, akár azért, mert nem tud olvasni, akár azért mert nem lát.

A Mágén Ávrahám a Sulchán áruchoz írt kommentárjában (139:4.) azt mondja, hogy még híres nagy rabbik zsinagógáiban is elterjedt szokás, hogy felhívják a vakokat a Tórához.

Vannak, akik szerint a kabbala alapkönyve a Zohár (2:206a. végén) ellentétes véleményt fogalmaz meg, miszerint a felhívott semmiképp ne olvasson a báál koréval, hasonlóképpen ahogy a Sinai-hegyen is csak egy hang olvasta fel a Tízparancsolatot (lásd Bét Joszéf OC 141:[2.]; Vözot háTorá uo. 275–279. oldal). Ám a Rebbe RáSáB, az ötödik lubavicsi rebbe szerint (Torát Sálom responsum 7. fejezet végén) ez nem helyes értelmezés, és a kabbala is egyetért a Sulchán áruchhal abban, hogy akit felhívnak a Tórához, az kell, hogy olvasson a báál koréval.

 

Hogyan olvassunk Tórát biztonságosan?

Ezek után térjünk vissza az eredeti kérdéshez, hogy hogy lehet a tóraolvasást biztonságos környezetben lebonyolítani, hiszen az biztos, hogy a felhívottnak a báál koré mellé kéne lépnie, míg áldást mond, és figyelemmel kell kísérnie a felolvasást.

A rabbik több variációval álltak elő a probléma megoldására.

  1. Amíg a felhívott odalép a Tórához és áldást mond, addig a báál koré eltávolodik a felolvasó pulttól két méterre. Amikor elhangzott az áldás (anélkül, hogy a felhívott megcsókolná a Tórát, a fertőzés elkerülésének érdekében), a felhívott lépjen távolabbra, a báál kore pedig lépjen vissza. A felhívott, ha két méterről tudja követni a felolvasást a szemével és olvasni vele halkan, kövesse, ha nem, akkor, a MáHáRIL véleménye alapján, nincs semmi probléma (lásd erről: Minchát Ásér – Corona responsum 23. fejezet). (Van, aki ennél tovább akart menni, és úgy vélte, a felhívott ne is lépjen a Tórához, és messziről mondja az áldást [lásd Heárot ubiurim 1179. szám 92. oldal], ezzel a véleménnyel azonban én nem tudok egyetérteni.)
  2. A Sulchán áruch (uo. 143:5.) beszél egy olyan helyzetről is, amikor egy közösségben csak egy ember tud áldást mondani – ekkor a Sulchán áruch szerint őt kell hétszer felhívni. Ez alapján megoldás lehet hétszer felhívni a báál korét.
  3. Hallottam egy teljesen újszerű megoldást is, egy chicagói rabbi nevében. Eszerint két Tórát vesznek elő az olvasáshoz, az egyiket a bimára helyezik, a másikat valahol a zsinagógában nyitják fel. A felhívott ehhez a másodikhoz megy oda, ott mondja el az áldást és ebben követi halkan a báál korét, aki pedig a bimára tett Tórából olvas. Az ötlet eredeti, szerintem nincs a rabbinikus irodalomban semmi ehhez hasonló megoldás.

Egy picit kapcsolódik ez ahhoz a kérdéshez, hogy ki lehet-e venni egy Tórát és olvasni belőle akkor, amikor nem kötelező, ahogy az felmerül Hosáná rábákor is, amikor szokás elolvasni a teljes Mózes öt könyvét.  Vannak (magyar haszidok között is), akik ehhez egy Tórát vesznek ki, és abból olvasnak (Nité Gávriel, Szukkot 75:3., Peszách 1. kötet 2:5.), de nem mindenki ért egyet ezzel a szokással (lásd írásom: Heárot ubiurim folyóirat 1178. szám 83. oldal). A chicagói megoldás annyiban hasonlít ehhez, hogy bár csak egy Tórából kötelező olvasni, mégis kettőt vesznek ki. Abban azonban különbözik, hogy mind a két Tórát azért veszik ki, hogy az egy kötelező olvasást tudják teljesíteni.

  1. Bár az első két megoldás tűnik egyelőre a legelterjedtebbnek, van még egy praktikus lehetőség is. Ahol van elég ember, aki tud Tórát olvasni, ott őket hívják fel, és maguknak olvasnak. Ez azonban nem minden közösségben megoldható.
  2. További praktikus megoldás a tóraolvasó-asztalhoz egy plexi védőlapot építeni, ami elválasztja a felhívottat és a felolvasót. Miután tudomást szereztem erről az ötletről, én magam is ezt a megoldást választottam, így mi is ilyet építettünk a Bét Menáchem iskola udvarán, és így olvastunk egymás közelében a Tórából.

Adja az Örökkévaló, hogy elmúljon már a járvány és tudjunk rendesen zsinagógába menni és Tórát olvasni!

Oberlander Báruch

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás