Kedves Zsuzsa!
A bikurim, a zsengék kapcsán (5Mózes 26:2.) van egy micva, miszerint annak bemutatásakor a következő kijelentést kell tenni: „Kijelentem ma az Örökkévaló, a te Istened előtt, hogy elérkeztem az országba, melyről megesküdött az Örökkévaló őseinknek, hogy nekünk adja.” (5Mózes 26:3.) Erre a Misna (Bikurim 1:4.) azt mondja, hogy bár a betérő is hozhat zsengéket, de nem mondhatja a fenti mondatot, mert az ő őseinek nem ígért Isten semmit. [Ez egy ún. névtelen Misna, amiket a Talmud szabályai szerint mindig Méir rabbinak tulajdonítunk (Szánhedrin 86a.). Érdekesség, hogy rabbi Méir maga is betérők gyermeke volt (Gitin 56a.).]
A Jeruzsálemi Talmudban (Bikurim uo.) azonban Jehudá rabbi véleményét olvashatjuk, aki egy másik Tórai idézetre hivatkozva azt mondja, Ábrahám a betérők atyja is: „…népek tömegének atyjává teszlek Én téged.” (1Mózes 17:5.) Ebből a népek atyja utal arra, hogy Ábrahám azoknak is az őse, akik átveszik a tanításait, vagyis betérnek a zsidóságba (lásd Misnát hágér 172. oldal 58. lábj.).
A háláchá Jehudá rabbi véleményét fogadja el (Maimonidész, A zsengék bemutatásának szabályai 4:3.). Ezt látjuk a Sulchán áruchban is (OC 53:22.), ami szerint nem elfogadott az a vélemény, miszerint a betérő nem imádkozhat elő, mert nem mondhatja, hogy „őseink Istene”. Mind a személyes imában, mind előimádkozóként mondhatja ezt, mert egyértelműen a zsidó ősök leszármazottjának számít (lásd még Maimonidész, Sut HáRáMBáM 2. kötet 293. fejezet).
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
