Vezeklés, azaz megtérés (vagy a zsidó teminológiában tsuva vagyis „visszatérés”) abban az esetben szükséges, ha valaki a jó útról letért, és valamilyen bűnt követett el, vagy elmulasztotta megtartani kötelezettségeit. Ha ez a bűn egy másik embertársával szembeni volt, akkor először attól kell bocsánatot kérnie és kiengesztelnie, és ezután kell az Örökkévaló előtt is megtérést gyakorolnia. Ha a bűn Istennel szembeni volt, akkor értelemszerűen csak Istennel szemben kell megtérnie.A megtérés lényeges, hogy átérezze bűnének súlyát és elhatározza, hogy soha többé nem fogja ezt a bűnt elkövetni, még akkor sem ha a kísértés olyan nagy lesz mint a bűn elkövetése pillanatában. Tehát a megtérés lényegéhez nem szükséges ima, böjt stb. ezek mind inkább plusz eszközök ahhoz, hogy a fenti folyamat őszinte és valós legyen. Van tehát egy külön úgynevezett Viduj, bűnbánóima, de nem ez önmagában az ami a megbocsátást elhozza, hanem ez inkább segít az embernek a megfelelő lelki állapot stb. eléréséhez.
Ha a fentiek megvannak akkor az örökkévaló automatikusan megbocsát. Sőt „semmi sem áll a tsuva útjában” tehát az embernek mindig meg van a lehetősége a megtérésre. Ezzel együtt nem szabad az embernek a megtérésre hagyatkozva bűnt elkövetnie, mondván hogy majd később úgy is megtér.
Minderről ajánlanám a további olvasnivalókat:
-Maimonidesz: A tudás könyve – A megtérés szabályai
https://zsido.com/konyvek/Misne+Tor%E1+-+a+zsid%F3+jogt%E1r/94/1486
illetve
-Hogyan kell bűnt megbánni?
https://zsido.com/cikkek/hogyan_kell_bunt_banni/17/1333
Üdvözlettel:
Köves Slomó