Szombat, Szukkot - Ünnepi gyertyagyújtás időpontja: 2020-10-02 18:02 - Ünnep kimenete: 2020-10-04 19:02:00

Merre van a jobb és merre van a bal a hanukai gyertyagyújtás során?

Merről merre haladunk?

De melyik az új gyertya? Egyáltalán: melyik az első?

A gyertyagyújtás áldásai

Amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy merről merre gyújtjuk a hanukija lángjait – legyenek azok olajmécsesek vagy gyertyák –, akkor két különböző tevékenységről kell beszélnünk. Először is: merről merre haladunk a menóra „feltöltésével”, vagyis melyik oldalra tesszük az első gyertyát, majd estéről estére a többit; és másodszor: honnan kezdjük a lángok fellobbantását. (A cikkben többnyire a „gyertya” kifejezést használjuk, ami alatt hanukai gyertyát vagy megfelelő olajmécsest értünk – a szerk.)

Joszéf Káró rabbi (1488–1575) a Bét Joszéfben1 tárgyalja ezt a hanukai lángok fellobbantásának helyes sorrendjét taglaló a kérdést. Először idézi a 14. századi Dávid Ábudráhám spanyol rabbi véleményét, aki Rábénu Joná (1210–1264) nevében egy másik kérdés kapcsán azt írta:

Három áldást mondunk a hanukai lángok első meggyújtására2. Először magára a micvára vonatkozó áldást, aztán a sehechjánu áldást, afeletti örömünkben, hogy megértük ezt a napot és tudjuk a micvát teljesíteni (ezt az áldást egyértelműen csak egyszer, az első gyújtás előtt mondjuk!) és végül a seászá niszim áldást magára, a hanukai csodára mondjuk.

Azonban ezt a három áldást ilyen formában csak az első gyújtáskor mondjuk, mindet a gyújtás előtt. A második nap már csak kettőt mondunk: egyet a micvára, szokás szerint a gyújtás előtt, és a másodikat a csodára. Kérdés azonban az, hogy ezt mikor kell mondani. Rögtön a gyújtás előtt vagy akkor, amikor már a második gyertyát gyújtjuk? Rá­bénu Joná szerint a második láng gyújtásakor, hiszen az új csoda, amiért hálát adunk, az volt, hogy még egy napig égett a Szentélyben az olaj. Ebből eredendően a harmadik napon a harmadik gyertyánál kell a csodára szóló áldást mondani és így tovább mindig az új lángra. Rábénu Joná szavaiból következik, hogy minden este ugyanazon a helyen álló lánggal kezdünk, így az új gyertya, amit naponta hozzáadunk, mindig utoljára kerül meggyújtásra. (1. ábra)

Rábénu Joná gyújtási rendje

A Bét Joszéf ezt a véleményt nem fogadja el, mert ezek szerint az első este gyújtása eltér a többi estétől, hiszen az első estén az összes áldás elhangzik a gyújtás előtt, míg a többi este egy áldás hangzik el előtte, a másik pedig az utolsó láng meggyújtása előtt.

 

Merről merre haladunk?

De melyik az új gyertya? Egyáltalán: melyik az első?

Erre a Bét Joszéf idézi Joszéf Colon (1420?–1480) olasz rabbi3 véleményét Rábénu Méir nevében. Eszerint a rend az, hogy jobb irányba haladunk, tehát mindig a bal gyertyával kezdünk. Ez alapján a Bét Joszéf egy új ötlettel állt elő: első este gyújtsunk a jobb szélén, és mondjuk mind a három áldást gyújtás előtt. Második este az előző napihoz balról tegyünk egy új gyertyát, és azzal kezdjük a gyújtást, így rögtön az első gyertya lesz az új, és egyből lehet mindkét áldást mondani gyújtás előtt.

Harmadik este újfent balról rakunk hozzá egy gyertyát, és azt gyújtjuk meg elsőként, tovább haladva a gyújtással balról jobbra. Ezt a megoldását, melyet az alábbi ábra szemléltet, a Bét Joszéf nagyon jónak találta. (2. ábra)

Van még egy lehetőség arra, hogy jobbra haladjunk, ahogy a 3. ábra mutatja. De a Bét Joszéf szerint, ha fordítva csinálnánk, vagyis, ahogy a 3. ábrán látszik, a bal széléről kezdenénk megtölteni a hanukiját, akkor mindig a jobbszélső lenne az új, és balról jobbra haladva mindig az utolsó előtt kellene a második áldást mondani, és ezt a lehetőséget már elutasította, ahogy fentebb láttuk.

A Bét Joszéf megoldása, ma ezt követjük

Német és osztrák zsidók szokásai

Érdekes módon a német nyelvű zsidók között mind a két fent említett szokás elterjedt volt. Ez kiderül Israel Isserlein (1390–1460) osztrák rabbi a Trumát hádesen című művéből4, amit a Bét Joszéf további forrásként idézett. Innen tudjuk, hogy a rajnai zsidók a lángok fellobbantásakor bal szélről jobb felé haladnak, ahogy az előbb Rábénu Méir alapján elhangzott (lásd 2. ábra). Ezzel szemben az osztrák zsidók jobbról kezdik a gyújtást és balra haladnak, követve a héber írás irányát (lásd 1. ábra).

A Bét Joszéf a kettő közül a rajnai zsidók szokását tartotta helyénvalónak, ennek szellemében írta le a gyújtás menetét a Sulchán áruchban5: jobb szélre tesszük az első gyertyát, in­nen töltjük fel a gyertyatartót min­den nap egy újat hozzáadva, bal szélről gyújtunk, és elmondjuk a két áldást a gyújtás előtt.

 

Jobb felé haladás – mit jelent ez?

Mielőtt bemutatjuk Mordecháj Joffe rab­binak (1530–1612), a Sulchán áruch egyik híres kommentátorának a véleményét, emlékeztetőül idézzük fel előző cikkünkben leírtakat6: kétféle vélemény van arról, mit jelent a „jobb irányú fordulás” kifejezés.

  1. RáSI véleménye: mindig a körüljárandó dolog felé fordulunk és a jobb kezünk felé jobbra megyünk.
  2. Joffe rabbi véleménye a Lvus há­chor című könyvében: ahogy jobbról balra halad a héber írás, úgy kell mindig haladni, hogy a jobb oldal irányítsa a mozgást, az legyen az aktív.

Ez a véleményeltérés a hanukai gyertyák meggyújtásának sorrendjében is kifejezésre jut. Ahogy fent láttunk, a Bét Joszéf itt is követi RáSI véleményét, miszerint a jobb kezünk felé jobbra haladunk (lásd 2. ábra). Azonban Joffe rabbi a Lvus háchorban7 azt írta, ez így nem stimmel: hiszen az ő általános felfogása szerint „jobbra haladni” azt jelenti, hogy a „jobbal haladni”, ergo a jobboldali gyertyával kezdünk, és mindig a balra következőt gyújtjuk meg (lásd 1. ábra).

Dávid háLévi Szegál (1586?–1667) lvovi rabbi a Turé záháv8 című Sulchán áruch kommentárjában ebben az esetben szintén Joffe rabbi álláspontját támogatja, hiszen, ha a baloldalit gyújtjuk meg először, akkor ballal kezdünk, nem a jobbal. Szerinte nem logikus, hogy ha az az előírás, hogy jobbal kell kezdeni, akkor elmegyünk a legbaloldalibbig először, és onnan indulunk. Miért kell, hogy a baloldali legyen az első? Véleménye követi a Bét Joszéf véleményét, hogy (1) fontos a „jobb” haladás és hogy (2) minden este az új gyertyára mondjuk az áldást, csak szerinte mindez teljesen fordított irányban történik, a 4. ábra szerint:

 

Hogyan gyújtunk ma?

A fentiekből is láthatjuk, hogy nagyon sokféle módon lehet ugyanazt a dol­got értelmezni. Azonban, ahogy álta­lában a háláchikus kérdésekben, itt is van egy napjainkban általánosan el­fogadott vélemény.

Ma a Bét Joszéf vé­leményét tekintjük mérvadónak, és a második ábra szerint gyújtunk és mond­juk az áldást. Első este a jobbol­da­li szélső mécsest gyújtjuk meg és minden este balról teszünk hozzá egyet. A két áldást a gyújtás előtt mond­juk és a balszélső, újonnan hozzáadott gyertya lángját lobbantjuk fel először.

 

  • Küldés emailben