Kedves rabbi!

Az utóbbi időben a #metoo kampány kapcsán fókuszba került a nők elleni erőszak. Vélhetőleg így kevésbé lehet majd eltussolni ezeket az eseteket, és szigorúbban kezelik mind jogilag, mind általános társdalami normák szintjén. A törvények is szigorodhatnak. Lehet-e ennek hatására enyhíteni a vallás erkölcsi rendelkezésein, különösen a jichud szabályain?

Üdvözlettel:

Miklós

 


Kedves Miklós!

 

A jichud elvei

Részben bibliai, részben rabbinikus tilalom alá esik, hogy egy nő és egy férfi, akik nem házasok, vagy nem közvetlen rokonok, egy zárt helyiségben tartózkodjanak kettesben (Tal­mud, Szánhedrin 21b., Tal­mu­dic Encyclopedia 23. kötet 6325–634. oldal) – ezt nevezzük ji­chudnak (SÁ Even háezer 22:1–2.). Két oka van ennek: egyrészt elkerülendő a tiltott kapcsolatok kialakulását (uo. 1.), másrészt megelőzendő az erőszakot (Chelkát möchokék a SÁ-hoz uo. 15., Encyclopedia uo. 636–637. oldal). Ebből következően mindegy, hogy milyen célból vannak a szobában, akár együtt dolgoznak, akár baráti találkozó zajlik, a bölcsek szerint ez „előfutára” lehet egy tiltott kapcsolatnak, ezért nem megengedett.

 

Visszatartó erő-e az állami törvény?

Kérdés, hogy ha az állami törvények büntetik az erőszakot, akkor ezzel kizárja-e annak a lehetőségét. Méir Stern (meghalt 1681) németországi, majd amszterdami rabbi szerint olyan esetben, ha szigorú büntetés vonatkozik az erőszaktételre, ak­kor hagyatkozhatunk annak a visszatartó erejére (lásd írása a Chávot Jáir responsumban 66. fe­jezet). Szerinte ezt támasztja alá a Sulchán áruch (Jore déá 153:1.) is.

Jáir Chájim Bacharach (1638–1702) wormsi rabbi ezzel szemben válaszlevelében (Chávot Jáir uo. 73. fejezet) úgy véli, hogy a büntetés nem elegendő visszatartó erő: ha valaki a fejébe veszi, hogy bűnt követ el, ettől nem fog a büntetés miatt elállni. Emellett Ávrahám Danzig (1748–1820) vilnai rabbi azt is kiemeli (Binát ádám uo.; Pitché tsuvá a SÁ EH-hoz uo. 3.), hogy manapság nincsenek olyan szigorú törvények, amik elég erős féket képeznének, mint Stern rabbi idejében, amikor máglyahalál járt azért, ha egy nem-zsidó zsidóval létesített kapcsolatot (akár közös megegyezéssel, akár erőszakkal történt). Így nem hagyatkozhatunk a büntetés visszatartó erejére, sem a csábítás sem az erőszak terén. Egyes mai rabbik szerint (Émek hátsuvá responsum 3. kötet 96:27.) az erőszak esetén azért sem lehet a büntetéstől való félelem miatt enyhíteni a jichud szabályain, hiszen ilyenkor is a bíróság döntésén múlik, kinek hisznek, így akár meg is lehet úszni egy ilyen bűnt.

 

„A zsidók elleni törvények változhatnak”

1943-ban Magyarországra szökött Galíciából egy haszid rabbi, Jehosuá Mendel Ehrenberg (1904–1976), aki később Tel Aviv egyik vezető rabbija volt. Tőle kérdezték a háború alatt, hogy akkor is be kell-e tartani a jichud szabályait, amikor rasszista állami törvény tiltja a zsidók és nemzsidók közötti kapcsolatot, még akkor is, ha a zsidó kitért (utalás az 1941. XV. törvénycikkre)? 1944. január 10-én kelt válaszlevelében (Dvár Jehosuá responsum 1. kötet 12:12.) ő egy új szempontot hozott be a korábbiak mellé, mégpedig azt, hogy „a zsidók elleni dektrémuk bármikor megváltozhatnak” (Tal­­mud, Ktubot 3b.). Ha pedig a fenti alapján enyhítenénk a jichud szabályain, akkor az később, amikor a törvények esetleg változnak, tiltott kapcsolatokhoz és házasságokhoz vezethet.

Ezek alapján úgy vélem, hogy a jichud szabályait nem lehet enyhíteni az állami törvények visszatartó erejére hivatkozva. Ráadásul sok helyen azt látjuk, hogy éppen a jichud szellemiségét idéző rendelkezésekkel veszik elejét a sajnálatos eseteknek pl. iskolákban vagy munkahelyeken.

Üdvözlettel:

Oberlander Báruch

 

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás