” Igaz-e, hogy a nagyon vallásos zsidók lyukas lepedőn keresztül szexelnek, közben pedig a Tórára gondolnak? „
A Talmud meghatározása szerint (Ketubot 48a) a szexuális élet közben mind a két félnek meztelennek kell lennie, úgy hogy testük közvetlenül érintkezzen egymással.
Ez annyira szigorú előírás, hogy ha az egyik fél vonakodik megtartani, és inkább ruhájában akar nemi életet élni, akkor ez akár elegendő váló-ok is lehet a másik fél számára. A Talmud értelmezése szerint a „testközelségre“ utal a „seérá“ kifejezés, amelyik egyike annak a három dolognak, amelyet a férfi kötelessége felesége számára biztosítani (2Mózes 21:10). A bölcsek ebből arra következtetnek, hogy „ne járjon a perzsák szokása szerint, akik ruháikban hálnak (asszonyaikkal)…“ (Ketubot uo.)
Ezt a talmudi megállapítást a Sulchán Áruch, mint előírás jegyzi (Even háezer 66:13).
Mindezekből egyértelműen láthatjuk, hogy ennek a babonának nem csak, hogy nincs alapja, hanem kifejezetten tilos a háláchá szerint. Azt, hogy mégis honnan ered a tévhit, nem tudom pontosan, de feltételezem, hogy azokból a hászkálá forrásokból, amelyek 100-150 évvel ezelőtt ilyeneket közöltek. Ezeknek a hitelessége igen csak kételyes. Ugyanis a mászkilim előszerettel igyekezték lejáratni a vallásos zsidóságot, és ilyen és más félrevezetések terjesztésével igyekeztek elriasztani a fiatalságot a vallásos élettől.
” Igaz-e, hogy ha egy nagyon vallásos férfi szexelni akar a feleségével, akkor ezt úgy adja a nő tudtára, hogy hozzávágja a kipáját? „
Erre a „szokásra“ sincs tudtommal semmiféle forrás a rabbinikus irodalomban. Az egész elképzelés kizárt, ugyanis a kipa az istenfélelmet és a vallásosságot szimbolizálja (Talmud, Sábát 156b), és mint ilyen az élet minden helyzetében fontos szerepe van. Egy vallásos zsidó soha nem veszi le a kipáját, függetlenül attól, hogy ébren van-e, vagy éppen alszik.
A vallásosságot szimbolizáló fejfedő különösen fontos a hálószobában, ahova a házastársokon túl csak az Örökkévalónak van „bepillantása“. És épp itt fontos megtartani a zsidó vallás egyik alappillérét a táhárát hámispáchát, melynek lényege, hogy a havai ciklus idején, és az azt követő 7 „tiszta napban“ a házas felek nem élnek nemi életet. Ennek a szünet időszaknak célja, hogy ezalatt ismét felerősödjön az egymás iránti vonzalom, de éppen ezért sokszor nem könnyű megtartani. Azt hogy ki az aki ezt mégis megtartja, és ki az aki nem, csak az Örökkévaló látja, és az ő „mindent-kitöltőségére“ emlékzetet a kipa.
Hogy mi a legenda forrása? Feltételezem, hogy ez a tévhit is annak a téves premisszának az okán alakult ki, hogy a vallásos zsidók szexuális élete nem természetes, nem emberi vagy romantikus inkább gépies stb. Éppen ezért egy zsidó férfinek „jeleznie“ kell, hogy együtt akar lenni nejével… Véleményem szerint ennek pont az ellentéte igaz. A Sulchán Áruch szexuális élettel kapcsolatos előírásaiból (Orách chájim 240.) láthatjuk, hogy a nemi élet természetes és lényeges része az életnek, amit kellő romantikával, de emberhez méltóan őszintén kell tennünk. A Sulchán Áruch például előírja, hogy nem szabad együtt lenni addig amíg „harag van közöttük“, szép szavakkal kell közeledni egymáshoz, és nem szabad „az egyik pohárból inni és a másikra gondolni“, azaz akárcsak gondolatban mással lenni a szexuális együttlét alatt. A zsidó vallásban a szexualitás az emberi szeretet és szerelem csúcsa, amely akkor tud kiteljesülni, ha két ember közötti ragaszkodást és szeretet fejezi ki. Nem látom, hogy a kipadobálás hogyan lenne ennek része.
Köves Slomó
