Nyelvi szempontból a helyes kifejezés a Kóser lePeszách, ami azt jelenti, hogy PeszáchRA kóser, szemben a Sel Peszáchhal, ami egy birtokos szerkezet, és azt jelenti, PeszáchNAK kóser. A Kóser ál Peszách jelentése szó szerint „a Peszách tetejére kóser”. Jiddisül ez úgy hangzik, Koser oif Pészach – ami, akárcsak a magyar Peszáchra szó jelentheti azt is, hogy Peszách idejére.
Első látásra azt gondolhatnánk, hogy az elterjedt magyar kifejezés egy félrehallás eredménye, mintha valamikor valaki hibásan fogalmazott volna héberül. Valójában azonban a hungarikum mögött egy talmudi háláchá áll.
Először is tudnunk kell, hogy a Peszách szó jelentheti az ünnepet és az áldozatot is, amit Peszách előtti délután a jeruzsálemi Szentélyben szoktak bemutatni, és a Széderen megenni (2Mózes 12:1-20.). A Talmudban a következőket találjuk (Pszáchim 53a.), „tilos az embernek azt mondania, hogy ez az állat Peszáchra való, mert az félreérthető és úgy tűnne, mintha ezzel felszentelte volna azt peszáchi áldozat céljára.” Csakhogy, ha ezt az „áldozati” állatot a Szentélyen kívül, teszem azt Budapesten vágják le és eszik meg, olyan, mintha az áldozatot a Szentélyen kívül áldozták volna fel és ették volna meg, ami tilos (5Mózes 12:13.).
Ezt az Álter Rebbe Sulchán áruchjában (Orách chájim 469:1.) kiterjeszti nem csak az élő állatokra, hanem akár húsra is vonatkoztatva, és nem csak bárányra, hanem minden húsra, minden félreértést elkerülendő.
További vélemény (uo. 2.), hogy nem csak húsra nem szabad ezt mondani, hanem semmilyen ételre. Egyedül a búza képez kivételt, aminél egyértelmű, hogy azt akarja mondani a „Peszáchra” kifejezéssel az ember, hogy nem chomeces. Ugyanott hozzáteszi a Sulchán áruch (3.), hogy „nem tiltották meg, csak azt, hogy az ember azt mondja, hogy az Peszáchra van, de ha azt mondja, hogy ez ál Peszách, ahogy jiddisül szoktak is mondani, az meg van engedve.” Ez az, amit a Kedassia szó szerint használ és valószínűleg ebből a megfontolásból eredhet a magyar kifejezés is.
Azt, hogy mióta használják a sel Peszách kifejezést Magyarországon, nem lehet biztosan megállapítani. A legkorábbi forrása ennek a kifejezésnek, amit felleltem a 19. századi Schewesz Achim Budapesten megjelenő ortodox hetilapban van (1878. február 26. 4. oldal, március 5. 4. oldal).
A Kedassia közösségnél is érdeklődtünk a kérdésről, és Michoel Scharf rabbitól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy csak hús és hal esetén ragaszkodnak mindenáron a Koser ál Peszách kifejezéshez. Így nincs akadálya, hogy például a Magyarországon gyártott kóser tejen, melyre a Kedassia és a Budapesti Ortodox Rabbinátus közösen ad hechshert (kósersági pecsétet – a szerk.) a Kóser lePeszách kifejezést alkalmazzuk, annak ellenére, hogy a Kedassia nem tesz különbséget, és mindenhol a Koser ál Peszách kifejezést használja.
Más közösségekben az az általános vélemény, hogyha a Kóser lePeszách kifejezést egyben használjuk, és nem csak annyit mondunk, hogy lePeszách, akkor egyértelmű, hogy nem áldozati felszentelésről van szó, csupán arról, hogy valami fogyasztható-e Peszáchkor. Ezért még akár húsra is azt írják, hogy „Kásér lePeszách”.
Kóser Peszáchot kívánok!
Oberlander Báruch
