Kedves Olga!
A Szentély idejében a niszán 14-én délután, az ünnep beköszönte előtt bemutatták a peszách áldozatot, melynek a megsütött húsát este, a széderen fogyasztották (2Mózes 12:6–9.). Ez volt tulajdonképpen a széder egyik központi eleme. Ám azok, akik rituálisan tisztátalanok voltak, nem mehettek be a Szentélybe (4Mózes 5:2.), így lemaradtak a szédernek egy lényeges részéről. Ők Mózeshez fordultak jogorvoslatért: „Mi tisztátalanok vagyunk emberi holt-
test által, miért vonassék meg tőlünk, hogy bemutassuk az Örökkévaló áldozatát a maga idejében, Izrael fiai között?” (uo. 9:7.) Az Örökkévaló számukra egy második Peszáchot rendelt el: pontosan egy hónappal később ugyanúgy végigcsinálhatják az áldozat bemutatását és ehetnek a húsából (uo. 9–12.). A különbség annyi, hogy ezen a napon már kenyeret is lehet enni a macesz mellett (Talmud, Pszáchim 95a.).
Ez alapján, bár már nincs Szentély, ijár 14-e kis ünnepnapként van nyilvántartva napjainkban is. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az imában elmarad a táchánun, a bűnbocsánatért való könyörgés, hisz ez ünneprontó téma… és szokás egy kis peszáchi maceszt enni.
A legtöbb közösségben, így a Chábádban is, ezt nappal szokás megtenni, emlékeztetőül az egykori áldozat-bemutatásra (Nité Gávriél, Peszách 3. kötet 57:9.; a lubavicsi rebbe: Igrot kodes 2. kötet 352–353. oldal). De pl. a munkácsi rebbe, Spira Chájim Elázár rabbi (1871–1937) nappal és este is evett maceszt, hisz este fogyasztották el a nappal bemutatatott áldozat húsát (Dárké Chájim vösálom 631–632. paragrafus).
Az előző lubavicsi rebbe, Joszéf Jichák Schneerson rabbi (1880–1950) nagyon fontos tanítását hangsúlyozta a Peszách séninek: ha az ember igyekszik, akkor sosincs késő pótolni a fontos dolgokat, amikről lemaradtunk (Hájom jom ijár 14.).
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
