Folytatjuk kutakodásunkat az összetett vagy összekulcsolt kezek témájában és megvizsgáljuk, miért is nem szabad térdelnie a kiskecskéknek.
Az összekulcsolt kéz
Más a helyzet az összekulcsolt kézzel. Míg a simán összetett kéz nem merült fel problémaként, addig itt már ránk szóltak szüleink és tanáraink és aminek tilalmára vannak komoly források. A kabbala szerint (Sáár hámicvot, Ékev, lásd még Smirát háguf vöhánefes 1. kötet 78. fejezet) az emberi test és annak mozdulatai mind jelentőséggel bírnak és misztikus üzenetet hordoznak. A jobb általában a szeretet és a jóságot (cheszed) szimbolizálja, a bal a szigort (din). A jobb és a bal kéz öt-öt ujja a szeretet és a szigor közötti egyensúlyt szimbolizálja. Ha összekulcsoljuk őket, akkor azt úgy vesszük, hogy a szigor belenyúl a szeretetbe és megerősödik. A RSZ Sulchán áruch szerint (91:6.) ezért békeidőben az ember tartózkodjon a kéz összekulcsolásától. Azonban egymásra lehet őket helyezni, a jobbot a balra (uo. 95:4.).
Itt érdemes leírni, hogy ennek a cikknek a kapcsán azt is megtudtam, hogy a feleségem nagyapja, Steinmetz reb Hers Méir, aki Máramarosban nevelkedett és Debrecenbe házasodott a holokauszt előtt, azt szokta mondani, hogy a kezek összeillesztése megengedett, de az összekulcsolt kéz tilos.
A jobbat balra gombolni
A jobb oldal ráhelyezése a bal oldalra egy másik haszid szokáshoz is kapcsolódik: a zakót és a kabátot igyekszünk úgy gombolni, hogy a jobb szárnyuk a bal fölött legyen, hasonlóan a női ruhák gombolásához – így a jóság legyőzze a szigort (Smirát háguf vöhánefes uo. 233–234. oldal; a lubavicsi rebbe: Széfer hászichot 5750 1. kötet 193. oldal, 2. kötet 538. oldal). Ezért haszid ruhaboltokban még olyan ing is kapható, amely jobbról balra gombolódik – bár ezt nem mindenki veszi szigorúan, a zakónál és a kabátnál már inkább.
A térdelés
Miközben a kéz összeillesztésének tilalma valahol elmaradt, addig érdekes módon a térdelés tilalma fennmaradt nálunk: ha véletlenül térdepelve kerestem valamit a szekrény alatt, akkor rögtön rám szóltak a szüleim. Azonban ennek sem fogtam fel a szimbolikáját, mert nem kapcsoltam össze templomi térdeléssel. Én ugyanis csak azt ismertem, hogy ros hásánákor és jom kipurkor leborulunk, ami nem tiltott dolog. Ezért a saját gyerekeim nevelésénél nem adtam tovább a térdelés tilalmát, mert nem jelentett nekem semmit. Azonban egy pár évvel ezelőtt, amikor a Gut Sábeszbe írtam cikket arról, hogyan kell térdelni a nagyünnepeken (megjelent azóta A rabbi válaszol 5. kötetben 13. fejezet), akkor jöttem rá, hogy ennek a szokásnak mégis lehet valami háláchikus alapja, hiszen bibliai tilalom a kövön térdelés (3Mózes 26:1.). De ebből nem következik, hogy a szekrény alatti kutakodáshoz ne lenne szabad térdelni, mert az nem egy vallási, hanem egy „technikai” térdeplés. Mivel azonban lehet háláchikus alapja, ezért már sajnálom, hogy nem adtam tovább a gyerekeimnek a szokást, és azóta legalább én figyelek arra, hogy ha a szekrény alatt keresek valamit, akkor csak fél térdre ereszkedem.
Válaszolva az eredeti felvetésekre, elismerem, hogy mivel a magyar zsidók döntő többsége, nem olyan „gettóban” nevelkedett, mint én, hanem olyan helyen, mint a szüleim is, ahol a zsidók és nem-zsidók együtt éltek, más jelentőséggel bír a kérdés. (Anyukám például nem is zsidó iskolába járt, hanem olyan állami iskolába, ahol a fiúk és a lányok, zsidók és nem-zsidók együtt tanultak.) Az ő számukra ennek a mozdulatnak komoly szimbolikus jelentősége van, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, ahogy az eredeti levelemben is írtam, mert komoly hatása lehet.
Köszönöm minden olvasónak, hogy reagált az írásomra és mindenki nyugodt lehet afelől, hogy én még egyszer nem fogom használni ezt az emojit, hisz én se élek már „gettóban”…
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 28. szám – 2024. március 21.
