Újabb kérdéssel fordult a Töhilimmondó kör a rabbihoz. Mivel a csoport tagjai többségében elfoglalt, dolgozó édesanyák, ezért sokszor csak este van idejük leülni a zsoltárokat mondani, miután lefektették a gyerekeiket. A kérdés, amit a csoport nevében Tzivia feltett, az, szabad-e a jelen helyzetben alkonyat után is Töhilimet mondani.
Kedves Tzivia!
Valóban nem szoktunk este Töhilimet olvasni. Tekintsük át, mi ennek az oka (lásd minderről Tov löhodot 439–455. oldal)!
Van egy hihetetlenül érdekes Midrás (Sochér tov 19:3.), amely azt a kérdést teszi fel, hogy abban a negyven napban, amikor Mózes az égben volt, hogy megkapja a Tórát (2Mózes 24:18.), honnan tudta, hogy mikor van éjjel és mikor nappal. Onnan tudta – szól a válasz –, hogy „amikor nappal az Írott tant tanította neki az Örökkévaló, akkor nappal volt, és amikor a Szóbeli tant, akkor tudta, hogy elmúlt a nap”.
Ez alapján a kabbala atyja, Jichák Luria rabbi, az ÁRIzl (1534–1572) azt tanította, hogy csak nappal lehet a Bibliát olvasni, este nem (Sáár hámicvot, Váetchánán; Or cádikim, Ámud hátfila 1:11.; idézi a Böér hétév OC 238:2., lásd mág Sáár hácijun uo. 1.). (A zsidó Biblia, a TáNáCH Mózes öt könyvét, a Próféták könyveit és a Szent iratokat tartalmazza, amelynek része a Zsoltárok könyve is.)
Az ÁRIzl szabályára kétféle magyarázat létezik. A háláchikus magyarázat szerint az Írott tant nem szabad kívülről mondani (Talmud, Gitin 60b.), és ezért este, amikor nincs fény, akkor csak a Szóbeli tannal tudunk foglalkozni, amit fejből kell tudni (RöDáL a Pirké dörábi Elizerhez 46:10.). A kabbalisztikus magyarázat szerint éjjel a szigornak van az ideje, és ilyenkor nem illik felhozni a Bibliát, ami viszont a kegyelmet képviseli (Sáár hámicvot és Or cádikim uo.).
Mivel azonban ez nem egy egyértelmű háláchikus utasítás (MáHáRSáM responsum 1. kötet 158. fejezet), ezért az van írva, hogy ha valaki mégis Bibliát olvas este, akkor hagyni kell, nem kell megróni miatta (Piszké tsuvot 238:3. és 24. lábj.). A semmittevésnél mindenképpen jobb, ha Bibliát olvas az ember este, tehát ha valaki csak ezt tudja tanulni, akkor tanulja ezt (Tov löhodot uo. 443. oldal).
Emellett az elfogadott vélemény szerint ez a szabály csak arra vonatkozik, ha valaki a Biblia konkrét szövegét olvassa csak. Ha azonban kommentárokkal együtt tanulja, akkor az már besorolható a Szóbeli tan tanulásába, ami meg van engedve (Ávné cedek responsum JD 102. fejezet, lásd még Lvusé Mordecháj, OC tinjáná, 186:2.). Az is elfogadott, hogy ez a szabály csak éjfélig tart, azután már ébred a kegyelem és lehet Bibliát olvasni (Or cádikim uo., lásd még a lubavicsi rebbe: Igrot kodes 18. kötet 32. oldal; Tov löhodot 445–447. oldal). Ez egyébként kapcsolódik a Tikun chácot szertartáshoz, amelynek során az ember éjfél után leül a földre, gyászolva a jeruzsálemi Szentély pusztulását és imádkozik a felépüléséért. Ezt éppen azért éjfél után csinálják, mert az már a kegyelem ideje (SÁ RSZ, máhádurá bátrá 1:2–3.).
A kérdéshez kapcsolódik az is, hogy Dávid királyról feljegyzi a Talmud (Bráchot 3b.), hogy nagyon korán szokott felébredni, éjfélig tanult, utána az isteni dicsőítéssel foglalkozott, vagyis zsoltárokat írt és énekelt. Ebből következik, hogy éjfél után lehet már a Bibliát olvasni, hiszen a Zsoltárok később a Biblia részévé váltak (Tov löhodot 447. oldal). Van olyan vélemény is, hogy a Zsoltárok könyvét mindig lehet olvasni, hiszen ezt nem tanulás céljából tesszük, hanem imaként (Piszké tsuvot uo.). Emellett a midrási hagyomány szerint (Sochér tov 1. fejezet) Dávid király azt kérte Istentől, hogy a zsoltárok olvasása olyan kedves legyen előtte, mintha a legmélyebb talmudi traktátust venné át az ember. Ha ez így van, akkor a zsoltárok ez alapján is a Szóbeli tanhoz tartoznak (Tov löhodot uo. 450. oldal végén).
Vannak, akik különbséget tesznek az önálló zsoltármondás és a közösségben, együtt olvasott zsoltárok között (Tov löhodot uo. 452. oldal), illetve megengedik a zsoltármondást, ha temetőlátogatásról van szó, és az ember csak este vagy éjszaka ér oda a sírhoz (uo. 454. oldal).
Vannak kivételes napok is, amikor szintén megengedett az esti zsoltármondás, pl. a sábesz, akár már a csütörtök estétől kezdődően (uo. 453. oldal). A Chábád hászidoknál kivételes napnak számít a ros hásáná és a jom kipur (Széfer Háminhágim – Chábád 20. oldal).
Mostani londoni utamon több zsinagógában is láttam, hogy az esti ima után mondanak egy pár zsoltárfejezetet Izraelért és a zsidó népért. Ezek szerint, ha nagy szükség van rá, mint most is, akkor bármikor lehet mondani.
Adja Isten, hogy imáink meghallgatásra találjanak és a zsidók mindenhol a világon védve legyenek minden rossztól, ámén.
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 8. szám – 2023. november 2.
