Olvasónk, M. György több kisebb kérdést tett föl a hanukai gyertyagyújtás kapcsán Oberlander rabbinak. Az ünnepre készülve ezek közül válaszolunk meg néhányat.
Pótolható-e a gyújtás?
- Ha valaki elfelejtette este meggyújtani a hanukai gyertyákat, pótolhatja e másnap délelőtt?
Válasz: Ha valaki elfelejtette az este beköszöntével a hanukai lángokat, akkor még aznap éjjel pótolhatja (lásd A rabbi válaszol 4. kötet 34:3.), de nappal már nem, mert akkor nem lehet látni a gyertya fényét, vagyis senki nem fogja észrevenni, és így nem tölti be a funkcióját, azaz nem hirdeti a csodát (Sulchán áruch OC 672:2. végén). Ha tehát valamiért elmarad a gyújtás, következő este tud legközelebb gyújtani, mégpedig annyit, ahány gyertyát aznap kell gyújtania (RöMÁ uo.). Az előző esti elmaradt gyújtást nem tudja már pótólni. Ha ez az első alkalom, amikor abban az évben gyújt, akkor el kell mondania a sehechejánu áldást is (lásd még SÁ uo. 676:1.). Kivétel ez alól, ha az illetőnek a felesége előző este meggyújtotta a hanukai lángokat és a férj arra gondolt, hogy ez rá is vonatkozik (Misná brurá 676:7.; lásd még Nité Gávriél – Chánuká 9:1., 6., 8–9.).
Ki gyújtja a hanukai lángokat?
- Baruch rabbi valahogy azt mondta [egy előadásban], hogy egy családban egy hanukiát kell meggyújtani. Mi van akkor, ha valaki nincs jelen? Ő külön gyújt?
Válasz: Először egy kis nyelvi kitérőt hadd tegyek! Gyerekkoromban megszoktam, hogy a hanukai gyertyatartót menórának nevezzük. A hanukijá szó a modern héber megszületésével terjedt el, korábban csak a ladino nyelvben használták (lásd Ora Schwartzwald: Mechkárim böivrit bát zmánénu 238. oldal). Ezért engedelmükkel és ezután is az otthon megszokott menóra szót használom, de fontos tudni, hogy ugyanarról beszélünk.
A háláchá eredetileg azt írja (Talmud, Sábát 21b.), hogy minden háztartásban egy menórát kell meggyújtani és a ház egész népe azzal teljesíti a micvát. A RöMÁ a Sulchán áruchban (uo.) azt írja azonban, hogy elterjedt a „mehádrinabb”, tökéletesebb szint, amikor mindenki külön-külön menórában gyújtja meg a lángokat. A gyakorlatban áskenázi zsidóknál az a szokás alakult ki, hogy az apa gyújtja meg a család menórájában a lángokat, amivel a felesége és a lányai teljesítik a micvát (MB 671:9; NG uo. 7:1.), de a fiúk külön gyújtanak saját menórákban. Noha a családtagoknak nem kell jelen lenni ahhoz, hogy a családfő gyújtásával teljesítsék a micvát (lásd az első kérdésre adott válasz végén), illik részt venni a gyújtáson, mert így jobban hirdetik a csodát (NG uo. 3:10.).
A szombati és ünnepi gyertyák meggyújtása női micva (SÁ uo. 363:3.), ám ha nincs nő a háznál, aki tudna gyújtani, akkor a férfi gyújtja meg a lángokat (uo. 2.). És ugyanígy, ha nincs férfi a háznál, aki a család nevében gyújtana, akkor a nő gyújtja meg családfőként a hanukai gyertyát, ami ugyanúgy érvényes az egész családra.
Boldog hanukát kívánok!
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 12. szám – 2023. november 30.
