Kedves Imre!
A kérdés nagyon aktuális, mert most egy pár napja beléptünk elul hónapba, amikor többet imádkozunk az újévre való felkészülésként. Ros hásánákor és Jom kipurkor pedig kimondottan sokat imádkozunk jó évért.
Az imának nem az a célja, hogy tájékoztassuk az Örökkévalót arról, hogy mi az, amiben hiányt szenvedünk, mert a mindenható és mindent tudó Isten, akinek a múlt, a jelen és a jövő egyszerre látható, természetesen előbb tudja, mire van szükségünk, mint mi magunk.
Az imádkozás valódi célja, hogy megerősítse az embert és közelebb vigye Istenhez. A haszidizmus magyarázata szerint (Torá or 79:4. végén) a „tfilá” szó, melynek az elsődleges jelentése ima, összehozást, egyesítést is jelent (lásd 1Mózes 30:8.), mert az ima által erősödik az Örökkévalóhoz való ragaszkodásunk. Ez érthetővé teszi, hogy pl. a reggeli ima nem csak kérésekből áll, hanem hosszasan beszélünk benne a világ teremtéséről és arról a sok dologról, ami a világban található (Sámuel imája – Zsidó imakönyv 34–47. oldal), az angyalokról és ahogy ők szolgálják Istent (uo. 50–52. oldal), és csak ezután, az Ámidá közepén (uo. 59–65. oldal) hangzanak el a kéréseink. Ez mind azért van, mert azáltal, hogy az ember elmondja a fentieket és meditál rajtuk, közelebb kerül Istenhez, és ez rávezeti arra, hogy tudjon kérni is.
Hasonlít ez ahhoz, mint amikor találkozom valakivel, akit megkedveltem, és elhatározom, hogy ajándékot fogok neki adni. Hiába döntöttem ezt el, ha az illető soha többet nem fog arra járni, amerre én vagyok, nem fogom tudni megajándékozni. Hasonlóképpen van, ha az Örökkévaló már eldönti, hogy valamit meg fog adni nekem. Ha távol vagyok tőle, akkor nem fogom tudni átvenni azt a szép ajándékot, amit nekem szeretne adni, ha azonban az ima elején már közel kerültem hozzá, akkor el tudom kérni, amit nekem szánt.
Az imának van ezenfelül egy magasabb szintje, amikor nem csak átveszem, amit nekem szánt eredetileg Isten, hanem azt is kérhetem tőle, hogy változtassa meg az ügyemben hozott döntést és egészítse ki még valamivel (lásd Likuté szichot 29. kötet 184. oldal). Ezt azután tehetem meg, hogy felvettem vele a kapcsolatot és közel kerültünk egymáshoz.
Ez utóbbi jellemző a ros hásánái imára, amikor kérjük, hogy jó döntést hozzon a javunkra, míg az év közbeni imák sokszor csak arról szólnak, hogy elkérjük, átvegyük, amit nekünk szánt (lásd Likuté Torá, Korách 55:3–4.; a lubavicsi rebbe: Igrot kodes 1. kötet 201–202. oldal).
Üdvözlettel: Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 23. évfolyam 48. szám – 2021. augusztus 12.
