Ennek kapcsán merült fel néhány háláchikus kérdés. Az egyik ezek közül a szombati imához kapcsolódik, amikor az ima végén a közösség és az előimádkozó felváltva énekli az Ánim zmirot című költeményt (Sámuel imája – Zsidó imakönyv 255–256. oldal). Bár ez a Chábád imakönyvekben nem szerepel, mivel a Vasvári zsinagógában mindig is elmondták, ezt a hagyományt – sok más helyi szokással együtt – fenntartjuk.
Annál is inkább, mert az utóbbi évtizedekben elterjedt az a szokás, hogy a költeményt előimádkozóként egy még a bár micvó kor előtt álló fiú énekli, ami mindig nagy büszkeséggel tölti el a gyerekeket.
A szokás az, hogy ezalatt a Tóraszekrény nyitva van, a közösség pedig áll, még azok is, akik nem ott tartanak az imában. Ennek oka feltehetőleg az, hogy írva van, hogy szokás állni, ha nyitva van a Tóraszekrény (Turé záháv JD 242:13.; Likuré MáHáRiCH 2. kötet 67a.; Or Jiszráél folyóirat 15. szám 215–216. oldal).
Mi a teendőnk olyankor, amikor – mint esetünkben az udvaron – nincs Tóraszekrény? Véleményem szerint ekkor azok, akik nem az Ánim zmirotnál tartanak, nem állnak fel. Ezzel szemben a többiek állva mondják az előimádkozóval, ugyanúgy, ahogy más kiemelt imák elmondásakor (lásd Sulchán áruch OC 51:7. RöMÁ; A Sulchán áruch kivonata 14:4.)
Oberlander Báruch
