Peszáchkor tórai tilalom alapján tilos fogyasztani ötfajta gabonát (2Mózes 12:15.). Ezek a búza, rozs, árpa, zab és a tönköly. A tilalom a peszách előtti nap délelőtt kezdődik, és az ünnep végével ér véget.
Emellett azonban már a 12. században elterjedt áskenázi zsidók között az a tilalom, hogy nem csak a fent említett gabonaféléket nem ették peszáchkor (kivéve az ezekből készült maceszt), hanem ún. kitnijotot sem, amit általában hüvelyeseknek szoktak fordítani, de ennél szélesebb csoportra vonatkozik, amint látni fogjuk. Legfontosabb kitnijot növények a rizs, kukorica, szója, bab, borsó, mustár, csicseriborsó és a mák.
Ezek a növények ugyan nem lehetnek kovászosak, de a Sulchán áruch társszerzője, a krakkói Mose Iszerlesz rabbi [RöMÁ] (1520–1572) így írja (SÁ OC 453:1.): „Vannak olyan vélemények, amelyek szerint tilos [kitnijotot fogyasztani]. Az áskenáz szokás az, hogy szigorúan vesszük ezt, és nem szabad ezt másképpen csinálni” (lásd minderről A holokauszt és a háláchá 16. fejezet).
A kintnijot tilalma csak arra vonatkozik, hogy nem szabad ételként fogyasztani. Míg choméc nem lehet peszách alatt a birtokunkban sem, addig kitnijot lehet a birtokunkban (SÁ RSZ 453:5.), csak el kell zárni az ünnep idejére, hogy ne fogyasszunk belőle. Azonban szabad más módon használni, pl. lehet kitnijotból készült olajjal gyertyát gyújtani (uo.).
Ahogy említettük, a kitnijot helyes szótári fordítása az, hogy „hüvelyes”. És valóban, a kitnijot egyszerű értelmezés szerint olyan egynyári növényt takar, amelynek a termése hüvelyben terem. A háláchá nemcsak peszáchkor, hanem a mezőgazdasági törvényekkel kapcsolatban is foglalkozik a kitnijottal, pl. a kilájim tilalma kapcsán (lásd 3Mózes 19:19.) mit szabad együtt vetni mivel, mennyi távolságot kell tartani a növények között (lásd SÁ JD 297. fejezet), és a máászér (a levitának adandó tized) kapcsán (lásd 4Mózes 18:21.) mi zöldség és mi kitnijot stb. (lásd SÁ uo. 331:125–126.). A terményeket ugyanis három fajtára osztja a háláchá: 1. földön termő gyümölcs, mint pl. dinnye, 2. zöldség, ami héberül jörákot, szó szerint: zöldfélék (pl. káposzta, saláta, spenót, póréhagyma stb.) , és 3. kitnijot.
A háláchikus meghatározása a kitnijotnak más, mint a rendszertani besorolás, mert azokra a növényekre használjuk, amelyeknek a magját esszük csak (Maimonidész, A kevert vetés szabályai 1:8.; Misnát zörájim 292–294. oldal), és nem a gyümölcsét vagy levelét. Így pl. a kukorica vagy a rizs nem hüvelyesek, mégis kitnijotnak számítanak (SÁ RSZ uo. 3.). Ezért a kitnijotot nem teljesen helytálló (csak) hüvelyesnek fordítani.
Peszáchkor azonban még ez a fenti definíció sem pontos, ilyenkor tovább változik, hogy mit tekintünk kitnijotnak (azon kívül, hogy minden hüvelyes természetesen kitnijotnak számít). Ennek alapja, hogy a kitnijot fogyasztása ellen három fő érv van: mivel 1. ezekből is készítenek főtt ételt; és 2. ezekből is sütnek kenyeret, ez a két jelenség könnyen vezethetne arra, hogy az emberek a gabonát sem fogják kellő elővigyázatossággal kezelni peszáchkor; illetve 3. ezek keveredhetnek a gabonával és nem lehet jól kiválogatni őket. Ezek szerint a kitnijot elnevezéssel illetett növények fogyasztása azért tilos peszáchkor, mert ezek valamiben, vagy kinézetükben (3. érv) vagy felhasználásuk és fogyasztásuk módjában (1-2. érv), hasonlítanak a gabonákra.
Oberlander Báruch
