A Tórában és a szent iratokban többször olvashatjuk, hogy a gyermek születése különleges áldás, egy ajándék, amit csak és kizárólag az Örökkévaló adhat. „Áldottabb leszel mind a népéknél, nem lesz közötted magtalan férfi és magtalan nő”1 vagy a Zsoltárok könyvében2: „Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse… Áldjon meg téged az Örökkévaló… és láss gyermekeket gyermekeidtől!”
„Támogatja az Örökkévaló mind az elesőket, s fölegyenesíti mind a görnyedteket” mondja a zsoltár3 szövege, ami a Midrás4 szerint a meddő párokra utal, „akik elesők és görnyedtek”, de az Örökkévaló végül mégis ad nekik gyermeket. Példa erre Lea, aki ugyan Jáákov kevésbé kedvelt felesége volt5, ám ezt kiegyensúlyozta az Örökkévaló gyermekei születésével.
Ha egy pár hiába vár gyermekre, az nagyon nagy lelki teher és megpróbáltatás. Vallásos házaspároknak különösen fájdalmas lehet, hogy nem tudják a „szaporodjatok és sokasodjatok” micvát teljesíteni. Erre azonban vonatkozik a talmudi alapelv6, hogy ha valaki mindent megtett egy micva teljesítéséért, ám mégsem sikerült az véghez vinnie, az olyan, mintha teljesítette volna7.
Petesejt donáció és dajka- vagy béranyaság
Elöljáróban leszögezzük, hogy a béranyaságot vagy dajkaanyaságot a zsidó jog szempontjából vizsgálva egyenértékűnek tekintjük. A két eljárás között technikailag ugyanis nincs különbség: a férj spermájával megtermékenyítik a feleség petesejtjét, és ezt egy másik nő méhébe ültetik be, mivel az biológiai anya nem tudja kihordani és megszülni a gyermeket. A különbség abban áll, hogy míg a dajkaanya általában a család közeli hozzátartozója, és nem kap a kihordásért és megszülésért pénzt, addig a béranya bárki lehet és nem csak a felmerülő költségeit térítik meg, de ezen felül is fizetnek neki egy közösen kialkudott összeget.
Mindhárom eljárás esetében fontos hangsúlyozni, hogy azok a világ különböző pontjain más és más megítélés alá esnek. A petesejt donáció pl. Magyarországon csak közeli hozzátartozók esetén engedélyezett, erről a feleknek nyilatkozniuk kell. Míg Ukrajnában, Indiában, az USA legtöbb tagállamában, Ausztráliában, Izraelben, Thaiföldön, Grúziában és Oroszországban a béranyaságra van legális lehetőség, addig az Európai Unió legnagyobb részén, így pl. Magyarországon, sem a béranyaság, sem a dajkaanyaság nem engedélyezett, sőt sok országban kifejezetten tiltott. Nagy-
Britanniában, Németországban és Belgiumban kizárólag a dajkaanyaság engedélyezett.
A petesejt donációt és a béranyaságot azért vizsgáljuk együtt, mert – a korábbiakban tárgyalt általános háláchikus kérdéseken túl – ugyanazokat a problémákat vetik fel.
Petesejtdonáció és béranyaság háláchikus megítélése
Megoszlanak a vélemények arról, hogy egyáltalán háláchikusan engedélyezettek-e ezek az eljárások. Vannak, akik szerint bibliai tilalom vonatkozik rájuk, mivel olyan, mintha a férj más nőnek nemzett volna gyereket. Mások a spermadonációnál már tárgyalt, későbbi testvérházasságok veszélye miatt nem engedik ezeket a módszereket.
Ezeknek az eljárásoknak a megítélése nem annyira egységes, mint az inszeminécióé, sőt Eliezer Jehudá Waldenberg (1915–2006) a jeruzsálemi Shaare Zedek Medical Center rabbija úgy véli8, hogy ezen az úton nem teljesíthető a gyereknemzés micvája.
Ki az anya?
Mindezek megítéléséhez tudnunk kell, hogy a zsidó jog szempontjából ki tekinthető a gyermek édesanyjának: a petesejtet adó biológiai anya, vagy a kihordást „végző” szülőanya. Ez a kérdés több háláchikus pontot érint: kik lesznek a gyerek szülei és rokonai, kivel házasodhat, ki után örököl, zsidó lesz-e egyáltalán, be kell-e térnie stb.
A kérdés tulajdonképpen az, mikor válik anyává a nő: a fogantatás vagy a szülés pillanatában? Itt
talmudi és háláchikus források értelemszerűen nincsenek, ezért a mai rabbik különböző háláchákkal igyekeznek analógiát teremteni és ebből útmutatást nyerni. Lássuk, ki mivel támasztja alá az érvelését
A talmudi bölcsek9 tisztában voltak vele, hogy a gyerek külső és belső jegyeinek egy részét az apjától, egy részét az anyjától kapja, ennek ellenére a háláchá mindig csak az egyik szülő kapcsán vizsgálja a gyerek származását (pl. zsidóság anya után10, törzsi hovatartozás az apa után11 stb.). Itt tehát nem magától értetődően a genetika a perdöntő szempont, és más irányból kell vizsgálnunk a kérdést. De ki az anya – aki a genetikát adja vagy aki kihordja?
A biológiai anya az anya
Támogatók12: Ávigdor Nebenzahl (született 1935), Jeruzsálem óvárosának főrabbija, Méir Brandsdorfer (1934–2009) jerurzsálemi rabbi.
Érvek13:
1. A Talmud szerint14, rabbi Jehuda, a fejedelem és Antoninus vitájának eredménye szerint az ember a fogantatás pillanatában kapja a lelkét. Ebből az következik, hogy fogantatáskor nyeri el az identitását, erre a kihordásnak nincs már befolyása.
2. Kohén nem vehet feleségül elvált nőt15. Ha mégis elvesz egyet, minden leszármazottja megszentségtelenített kohén, chálál lesz16. Ha azonban egy állapotos elvált nőt vesz feleségül, akkor ez – a már tiltott házasság idején születő gyerek – nem kapja meg ezt a státuszt17. Ebből látjuk, hogy csak a fogantatás számít.
Vannak18 – pl. Ovádjá Joszéf főrabbi és Joszéf Sálom Eliashiv (1910–2012) jeruzsálemi rabbi –, akik ugyan emellett az érv mellett állnak, de úgy vélik, a szülőanyát is figyelembe kell venni.
A szülőanya az anya
Támogatók19: Mordecháj Elijáhu főrabbi, Waldenberg rabbi, Sául Jiszráéli rabbi.
Érvelés20:
1. Vegyünk egy házaspárt, akik betérnek, miközben a nő ikrekkel állapotos. A betérő a zsidó jog szerint olyan, mint egy újszülött és jogilag nincsenek rokonai egyáltalán21. Amikor tehát ezek az ikrek megszületnek, apai ágról nem számítanak testvérnek. De mivel az anyjuk betért, már a születésük pillanatától zsidónak számítanak – vagyis a kihordás és a szülés által testvérek, és az anyjuk az anyjuk22. [Ez az érvelés azért nem teljesen meggyőző, mert ebben az esetben a szülőanya egyben a biológiai anya is.]
2. Egy Midrás szerint23 Lea ősanyánk a hetedik fiával volt várandós, mikor Ráchel ősanyánk első gyermeke megfogant. Ekkorra Jákobnak, akinek 12 fiúgyermek volt „előirányozva”, már volt két-két további fia Zilpától és Bilhától24. Így Ráchelnek, aki elsőként lánnyal lett várandós, már csak egy fiú maradt volna. Lea kiimádkozta, hogy csoda történjen, Lea és Ráchel magzatai cseréljenek helyet, és Lea szülje meg Dinát, Ráchel pedig Józsefet, és így Ráchelnek is lehetősége legyen két fiút szülni. Ebből látszik, hogy a kihordás és a megszülés számít az anyaság kritériumának. [Azonban a Talmud25 szerint a csoda az lett, hogy a lány fiúvá változott, a fiú pedig lánnyá. Ráadásul vannak, akik arra hivatkoznak, hogy sem a csodákat nem lehet háláchák megalapozásához érvként használni26, sem a Midrás és a Talmud aggadikus részeit27.]
Mindkettő
Támogatók28: Auerbach, Bencion Ábá Sául (1924–1998), Wozner Smuél, Mose Sternbuch, Zálmán Nechemijá Goldberg (született 1931) jeruzsálemi rabbi29, Áser Weisz (született 1953) rabbik.
Érvelés30: Auerbach rabbi úgy véli, hogy mivel egyik irányban sincsenek meggyőző érvek, mind a két anyát feltételesen anyának kell tekinteni. Ennek alapján a petesejt donációból vagy béranyaságból született gyerek más egyebek mellett egyik anya után sem örököl, semelyik anyától született testvérével nem házasodhat és ha az egyik nem-zsidó, akkor a gyereknek be kell térnie.
Egyik sem (ez napjainkban a leginkább elfogadott álláspont.)
Támogatók31: Lévi Yitzchak Halperin és Mose Sternbuch rabbik.
Érvelés32: Az embernek a testrészei addig az övéi, amíg a helyükön vannak. Ha elszakadnak az embertől, akkor elveszítik az identitásukat, nem lehet őket visszavezetni senkihez, teljesen önállóak lesznek33. Így egy lombikbébinek jogilag nincsen se anyja, se apja. Persze attól, hogy „állítják elő”, mégsem lesz egy gólem34, hanem jogilag igazi, hús-vér ember, egy kisgyerek, aki ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel bír, mintha a hagyományos úton érkezett volna a földre35.
Megszületett gyermekek
A mesterséges megtermékenyítéssel fogant gyermekek jogi helyzetéről már szót ejtettünk. Van azonban két terület, amit külön érdemes áttekinteni.
Ezek egyike a szombatra eső brit milá. A körülmetélés alapból szombatszegésnek számít, és csak a külön tórai előírás miatt kötelező halasztás nélkül, az előírt nyolcadik napon elvégezni36. Azoknál a gyerekeknél, akik császármetszéssel jöttek a világra, és szombatra esne a körülmetélésük, eltolják egy nappal a szertartást37. Míg Ovádjá Joszéf főrabbi szerint38 az orvosi segítséggel fogant gyerekeknél is meg lehet csinálni szombaton a briszt, addig Sternbuch rabbi szerint39 az in vitro megtermékenyítés esetében el kell tolni. Auerbach rabbi szerint40 talán még inszemináció esetében is halasztani kell.
A másik ilyen kérdés az elsőszülöttek kiváltása41. Erre azoknál a természetes úton született gyerekeknél kerül sor, akik nem kohénok, lévik vagy az anyjuk nem kohén vagy lévi lánya42. Ha a szülőanya és a biológiai anya nem egyezik meg, akkor csak azt a babát kell kiváltani, aki „megnyitotta anyja méhét”43, tehát ő a szülőanya első gyereke, és nem számít, hogy ő a biológiai anya első gyereke vagy nem, még akkor sem, ha elfogadjuk, hogy az ő gyerekének számít44.
* * *
Örökbefogadott és „szellemi” gyermekek
Gyermekek a Tóra-tanítás által
Eliezer Pápo (1785–1828) a bulgáriai
Szilisztra rabbija szerint52, ha valakinek nem születik saját gyereke, akinek átadhatná a Tóra örökségét, akkor adja át azt mások gyermekeinek: „neveljen egy árva fiút vagy lányt a házában, vagy segítsen egy szegény családot, hogy a gyerekeiket tudják taníttatni”. Jó példa erre a purimi történetből ismert Eszter királyné, akit nagybátyja, Mordecháj lányaként nevelt fel szülei halála után53.
A lubavicsi Rebbe az örökbefogadás kapcsán ezt írja54: „rég elfogadott szokás árva gyereket felnevelni”. Ennek az alapja a talmudi mondás55: „ha valaki árva gyereket nevel a házában, az Írás úgy veszi, mintha megszülte volna.” A kommentárok szerint56 ez nem csak árva gyerek befogadására vonatkozik, hanem olyan rászoruló család gyermekére is, akinek elvállalta a nevelését egy gyermektelen pár.
A családomban ismert történet, hogy a dédnagyanyám öccse, Grünwald Dávid (1867–1928) szatmárnémeti rabbi nem volt saját gyermeke. Ezért magához vette testvére, a huszti Grünwald Jáákov Jehezkijáhu rabbinak (1870–1944) egyik leányát, és sajátjaként nevelte fel. Ő is házasította ki: mesteremet, Grünwald József (1905–1984) pápai rabbit, örökbefogadott lányának férjét, vejeként tartotta számon.
Könyvek a gyerekek helyett
Ha egy Talmud-tudósnak nem szü-
letik gyermeke, akkor „szellemi gyermekekkel”, tórai tárgyú könyveivel pótolhatja őket: „írjon tórai témájú könyvet, amivel nevet szerez magának, és így többen fogják említeni, mint ha gyereke lenne. Igyekezzen, hogy saját gondolatokat fűzzön a Tórához.”57.
Ahogy Jesájá próféta könyvében58 olvashatjuk: „Adok nekik házamban és falaim közt emléket és nevet, jobbat fiaknál és leányoknál, örökké tartó nevet adok neki, mely ki nem írtatik.”
Érdekes történet Weisz Mojse Chájim (meghalt 1922) kisvárdai vállalkozóé, aki tanult Tóra-tudó lévén két vaskos kötetben jelentette meg tanításait azzal a céllal – ahogy az előszóban is említi – „Isten hús vér gyereket nem adott, legyen ez az emlék utánam”. A könyv két kiadást ért meg: másodszorra Brooklynban, 1959-ben látott napvilágot, ahol meglepő módon Weisz veje adta ki – ugyanis, ahogy az előszavából kiderül, a második házasságából végül 70 éves korában lánya született.
Az örökbefogadott gyermek háláchikus jogállása
Zsidó gyerek örökbefogadásakor fontos tudni a vér szerinti család helyzetéről59: törvényes-e a gyermek, kohén-e, házasodhat-e kohénnal, vannak-e testvérei, akiket mások fogadtak örökbe stb. Fontos, hogy minden fellelhető információ rögzítve legyen, hogy segítse majd a saját családalapításakor.
Nagyon fontos, hogy a gyerek tisztában legyen származásával, ne titkolják el előle az örökbefogadás tényét, azért, hogy később ne okozzon neki e tény lelki törést, illetve a jichud lejjebb írt szabályai miatt. Ha van rá mód, ajánlatos, hogy a hivatalos okmányokban a biológiai szülők maradjanak feltüntetve, vagy válasszák a nyílt örökbefogadást, amikor ismert a biológiai szülők személye, így el lehet kerülni egy későbbi tiltott rokoni házasságot. Ugyanakkor fontos, hogy örökbefogadó családjában otthon érezze magát, szülei gyermekükként tekintsenek rá, szeressék sajátjukként, nevezze szüleinek az örökbefogadókat, viselje új családjának vezetéknevét, ezzel is erősítve a kapcsolatot az örökbefogadó szülőkkel60.
A 20. században még gyakran eltitkolták a gyerekek elől, ha nem a vér szerinti családjukban nevelkedtek. A lubavicsi Rebbe emiatt azt javasolta61, hogy jobb, ha nem zsidó gyereket fogadnak örökbe, így a fent említett származási kérdések nem merülnek fel. Ebben az esetben el kell végezni a rabbinátus segítségével a gyermek betérését ahhoz, hogy zsidónak számítson. Ezt akár kiskorúként is meg lehet tenni62, feltételezve, hogy olyan családban nevelkedik, ahol gyakorolják a zsidó vallási előírásokat és vallásos zsidó iskolába fogják járatni63.
Családi helyzetek
Az örökbefogadással nem válnak a szülők és a gyerekek a zsidó jog szerint rokonokká, így például a felnövekvő örökbefogadott gyerekek esetében felmerül a jichud problémája64. Ez a kifejezés arra utal65, hogy bizonyos kor után nem illendő ellenkező neműeknek egy zárt szobában kettesben maradni, hacsak nem házasok vagy közeli rokonok. Vannak, akik azt javasolják66, hogy a jichud megkönnyítésére jobb lánygyermeket örökbe fogadni, hiszen az édesanyja várhatóan többet lesz vele kettesben, mint az édesapja, aki feltehetően sokszor későn jön haza a munkából.
Másik problémás szempont, hogy a zsidó jog szerint nem egyértelmű, hogy az örökbefogadott gyerek automatikusan örököl-e nevelőszülei után67, ezért ilyenkor különösen fontos végrendeletet készíteni68.
* * *
Összefoglalás
Az Álter rebbe szerint69 a szaporodjatok és sokasodjatok micvájának lényege, hogy minden zsidó hozzon létre magán kívül egy további zsidót. Ha ez nem megy a hagyományos úton, akkor hívjuk segítségül az Örökkévaló által az emberiségnek adományozott tudást, vagy éppen segítsünk már világra jött zsidóknak, hogy megtalálják a Tóra útját. Adja az Örökkévaló, hogy minden gyermekre váró pár hamarosan boldog szülővé válhasson!
Szgulák: Tettek, amik elősegítik az isteni áldást
A lubavicsi Rebbéhez az egész világról emberek ezrei fordultak tanácsért. Keretes írásainkban gyermektelen pároknak írt leveleiből válogattunk, melyeken keresztül olyan szgulákat ismerhetünk meg, melyek a Rebbe szerint elősegíthetik a gyermekáldást.
Istenfélelem és Isten szeretete
A Rebbe egy levelében az Álter Rebbe tanítását71 idézte, amit egy gyermeketelen haszidnak mondott. „A kabbala szerint az istenszolgálatban a fiú és a lánygyermeket az Isten félelme és Isten szeretete jelképezi. Ezért, ha a haszid tanításokat tanulmányozza, ami az istenfélelmet és -szeretetet erősíti, az segíteni fog abban, hogy fizikailag is legyen fia és lánya… mindenképp figyeljen rá, hogy ne múljon el három nap a haszidizmus tanulása nélkül72.”
A sértett exek kiengesztelése
„Utána kéne járni, hogy nem okoztak-e sértődést a siduch-hal73.” Előfordul, hogy egy pár házassági szándékát már bejelentik, ám végül mégis felbontják az eljegyzést. Ilyenkor komoly sértődés eshet, ami bölcseink szerint kihathat a jegyességet felbontó fél későbbi gyermekvállalására is. Ezért mindenképp meg kell követni az elhagyott felet, akár hosszú évekkel, évtizedekkel később is, amíg el nem nyeri a bocsánatát74.
Tfilinek és mezuzák
„Helyes lenne, ha ellenőrizné a tfilinjét és a mezuzákat a lakásukban, hogy minden ajtón rajta van-e, és hogy kóserek-e70.”
Béranyaság a Talmudban
A kóser állatok elsőszülöttje az Örökkévalónak van szentelve, a kohénnek kell ajándékozni, aki – ha az állat hibátlan – áldozatként mutatja be45. Vegyünk egy elképzelt esetet! Adva van egy vemhes állat, és, tegyük fel, hogy valami módon át tudjuk tenni egy olyan állatba a magzatot, amelyik még sosem ellett. Az ellés után, ha „szülőanya” vemhes lesz a sajátjával, akkor a születendő utód elsőszülöttnek számít-e vagy sem? Elképzelhető, hogy mivel az előző ellés nem a sajátja volt, akkor ez most az első sajátja, amely „megnyitotta anyja méhét”.
A Talmud46 erre nem tudott választ adni (téku), ezért ezt az elképzelt újszülött állatot szentnek kell tekinteni, de nem kell odaadni a kohénnek, mert mégsem biztos, hogy szent47.
A Toszáfot (13. század)48 azt írja, hogy ez egyike az olyan kérdéseknek, amit azért hegyez ki ennyire a Talmud, hogy jobban megvilágítson egy háláchát. A prágai Jehudá Lőw rabbi (1512–1609) úgy vélte49, hogy „soha nem volt és soha nem lesz ilyen eset”… De ma már tudjuk, hogy akár ez is lehetséges.
Ez is egy jó példa arra, amit korábban már említettünk50: a Talmud több helyen tárgyal olyan eseteket, melyek az ókorban még tisztán elvi kérdések voltak, gyakorlati megvalósításuk nem tűnt lehetségesnek. Ezek a források azonban nagyon fontos útmutatók napjaink rabbijainak, akiknek olyan helyzetekben kell döntéseket hozniuk, melyekre az előző generációkban nem volt precedens.
A fenti alapján felmerül a kérdés: ha a béranyának később születik meg az első biológiai gyereke, akkor ki kell-e váltani? Eliashiv rabbi szerint51 a válasz, hogy biztos, hogy nem, mivel a mi esetünkben a szülőanya kilenc hónapon keresztül hordta ki a gyermeket mielőtt megszülte, ezért biztos, hogy őt tekintjük úgy, mint a sajátja, aki „megnyitotta anyja méhét”.
1 5Mózes 7:14.; 2 127:3., 128:5–6. Lásd Ibn Ezrá kommentárja uo. a 127. fejezethez; 3 146:14.; 4 Brésit rábá, Vájécé 71.; 5 1Mózes 29:31.; 6 Sábát 63a.; 7 Pele joéc, Pirje vörivjá címszó.; 8 Cic Eliezer responsum 15. kötet 45:3.; 9 Nidá 31a.; 10 SÁ EH 8:5.; 11 Uo. 1.; 12 Mivel ez a terület folyamatosan változik és fejlődik, előfordulhat, hogy egy-egy rabbinikus véleményt később a szerzője megváltoztat. Ezért ebben a témában a következő forrásra hivatkozok, mert ebben a rabbik aktuális álláspontját rögzíti. Techumin 37. kötet 101. oldal végén.; 13 Lásd Encyclopedia uo. 859–860. oldal.; 14 Szánhedrin 91b.; 15 3Mózes 21:7. 16 Sulchán áruch EH 7:12.; 17 Uo. 18.; 18 Techumin uo. 97–98. oldal; 19 Uo. 96–97. oldal; 20 Lásd Encyclopedia uo. 861–862., 865–866. oldal; 21 Sulchán áruch JD 269:1., 3.; 22 Uo. 4.; 23 Tárgum Jonátán az 1Mózes 30:21-hoz.; 24 1Mózes uo. 4–13.; 25 Bráchot 60a.; 26 Talmud uo.; 27 Jeruzsálemi Talmud, Péá 2:4.; 28 Techumin uo. 99–101. oldal; 29 Barátom, Mendel Schtroks kölni rabbi közlése, annak ellenére, hogy tanulmányában (Techumin 5. kötet 258. oldal 5. pont) azt írja, hogy a szülőanya a gyerek anya; 30 Uo. Lásd még Encyclopedia uo. 867. oldal végén; 31 Lásd Encyclopedia uo. 863. oldal; 32 Cic Eliezer responsum 15. kötet 45:4.; 33 Ennek a gondolatnak az alapja visszavezet Maimonidészhez (A tévelygők útmutatója 1. kötet 72. fejezet), a kontextus és a különböző fordítások összevetése után nem vagyok biztos benne, hogy erre gondolt Maimonidész. De akkor is helyes a gondolat; 34 A gólemról azt írja a Cháchám Cvi responsum (93. fejezet), hogy nem számít embernek, és meg szabad ölni azt. Lásd még Szidré táhárá, Áhalot 5a.; Encyclopedia uo. 874. oldal 178. lábjegyzet; 35 Encyclopedia uo.; 36 Sulchán áruch JD 266:2.; 37 Uo. 10.; 38 Jábiá omer responsum 7. kötet JD 24:5.; 39 Tsuvot vöhánhágot responsum 4. kötet 222. fejezet végén; 40 Minchát Slomo responsum 3. kötet 98:4. végén; 41 4Mózes 18:16. 42 SÁ JD 305:18.; 43 4Mózes uo. 15.; 44 Eliashiv rabbi, ídézi Nismát Ávrahám uo. 35. oldal 12. pont; Széfer Puá uo. 399. oldal 30. pont, 411. oldal 20. pont; 45 2Mózes 13:12., 15., 34:19., 4Mózes 18:15.; 46 Chulin 70a.; 47 SÁ JD 315:1.; 48 Ktubot 4b. ád kezdőszó; 49 Gur árjé a 2Mózes 19:20-hoz, lörábot golél vödofék kezdőszavak; 50 Egység 99. szám 15. oldal; 51 Nismát Ávrahám uo.; 52 Pele joéc uo.; 53 Eszter 2:7.; 54 Sulchán Menáchem 6. kötet 40. oldal. Lásd még Bigdé köhuná responsum, EH 1. fejezet végén. Idézi a Pitché tsuva a Sulchán áruch EH-hoz 154:26. végén; 55 Szánhedrin 19b.; 56 MáHáRSA uo. Lásd még Birkát bánim 14. fejezet 22. lábjegyzet (ez megcáfolja az ellenkező állítását uo. 419. oldalon); 57 Pele joéc uo.; 58 56:4–5.; 59 Birkát bánim 14:1:1–3.; 60 Uo. 6.; 61 Sulchán Menáchem uo. 40–42.; 62 Sulchán áruch JD 267:6.; 63 Szridé és responsum OC 46:2., JD 61. végén; 64 Sulchán Menáchem uo. Lásd még Igrot Mose responsum, EH 4. kötet 64:2.; 65 Sulchán áruch EH 22. fejezet; 66 Birkát bánim 14:2:3.; 67 Ál bén imáctá lách 18. fejezet; 68 Birkát bánim uo. 10.; 69 Idézi Igrot kodes Ádmor MáHáRJáC 17. kötet 76. oldal; 70 Uo. 20–21. oldal; 71 Máámáré Ádmur Házákén, Hákcárim 460. oldal; 72 Uo. 22. oldal; 73 Uo. 24–25. oldal; 74 Lásd Sulchán áruch, CM 1:6., 420:38.; Nité Gávriél, Siduchim 42:1
Megjelent: Egység Magazin 28. évfolyam 101. szám – 2017. december 18.
