A Rebbe járcájtja kapcsán arról kérdezett valaki, miért adják olyan sokan a Menáchem Mendel nevet a gyereküknek és nem okoz-e kavarodást, ha egy tágabb családban többen is viselik ezt a nevet.
Régi zsidó szokás, hogy vagy a felmenők, vagy mesterek nevét adjuk az újszülött gyerekeknek. A felmenők esetében ez a családi hagyomány továbbvitelét jelenti, míg a nagy rabbik vagy híres rebecenek esetében azt jelzik vele, hogy kvázi spirituális szülőként tekintenek rájuk. Emellett köztudott a kabbalából, hogy a névnek hatása van a viselőjére, így, abban bízva adjuk az ő nevét a gyerekünknek, hogy ezzel részben átvesszük az ő spirituális erejét.
Hászid körökben ezalapján megszokott, hogy a családban már előfordult nevek, szülők, nagyszülők, nevei mellett, a rebbék, rebecenek után is elnevezik a gyerekeket. Ez a szokás az utóbbi években különösen elterjedt valamiért a lubavicsi haszidok között: általános, hogy egy családban, ha nincs valami különleges körülmény, akkor előbb adnak nevet rebbék után, mint a családtagok után. Nem kell messzire menni példáért, mi is így csináltuk, az elsőszülött fiúnk a Menáchem Mendel, idősebbik lányunk pedig a Chájá Muská nevet kapta, és csak a második fiú kapta a Náchmán nevet a makói születésű nagyapám után, mivel minden elhunyt családtag nevét már viselte más, így először a Chábádban szokott neveket adtuk.
Ami különleges, az az, hogy a Menáchem Mendel név már a Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi 1994-ben bekövetkezett halála előtt is gyakori volt a lubavicsi körökben. Ez azért szokatlan, mert áskenáz zsidóknál élő személy nevét nem szokás adni, mivel ha még el, akiről el akarják nevezni a gyereket, akkor nincs szükség még az öröklésre. A Menáchem Mendel név azonban korábban is előfordult már, a harmadik rebbének a Cemách cedeknek is ez volt a neve (élt 1789-1866), így hivatalosan ezek a Menáchem Mendelek őutána kapták a nevüket. Ám a névválasztásba mindenképpen szerepet játszott, hogy a Rebbe is ezt a nevet viselte.
A szokást tulajdonképpen maga a Rebbe vezette be. Az egyik beszédében 1954-ben pl. azt mondta: „kihirdetem és mondom, mindazokat, akiknek szüksége van áldásra gyermekért, én megáldom őket, hogy még ebben az évben fiuk szülessen, és chászidok legyenek, és a fiút nevezzék el apósom után Joszef Jicháknak, és ha ezt nem lehet, mert élő szülő viseli ezt a nevet, akkor nevezzék a Cemách cedek után Menachem Mendelnek” (Torát Menáchem 11. kötet 70. oldal, lásd még uo. 13. kötet 101. oldal).
Ennek következménye, hogy lubavicsi körökben már az ’50-es évek eleje óta, amikor a Rebbe először szorgalmazta a Menáchem Mendel név adását, egyre gyakoribb ez a név, és ma már több nemzedék van, akik a Menáchem Mendel nevet viselik.
Ez azonban egy problémához vezet. A németországi Jehudá háChászid (a jámbor; 1150?–1217) rabbi azt írja a Széfer Chászidim (Jámborok könyve) című könyvében (Cáváá 23. paragrafus), hogy apósnak és vőnek, anyósnak és menynek ne legyen ugyanaz a neve. Ezért vannak, akik nem ajánlanának siduchra egy fiút vagy egy lányt, ha ugyanaz a neve, mint a másik fél szülőjének, akkor sem, ha amúgy sikeresnek ígérkezik a siduch. Hiszen kellemetlen lenne egy családban több azonos nevű ember, kicsit azt az érzetet keltené, hogy az idősebbre nincs már szükség, hisz ott van a fiatal.
Ez ugyan bárhol előfordulhat, de mivel a lubavicsban a szokottnál jelentősen gyakoribb a Menáchem Mendel és a Chájá Muská név (bár utóbbi még ritkább, hiszen ez a név csak a rebecen 1988-os halála után terjedt el), ezért itt mostanra egy tömegjelenség lett ez a probléma.
Mivel mi, az áskenázi közösségekben nagyon komolyan szoktuk venni rabbi Jehudá háChászid útmutatásait (lásd Nité Gávriél – Siduchim 13:1.), így magyar közösségekben is, erre nagyon odafigyelnek. Azonban a Széfer Chászidim (uo.) megoldást is ad a problémára: ilyen esetben az eljegyzés előtt – lehetőleg harminc nappal (Sulchán Menáchem 6. kötet 133-134. oldal) – valakinek a nevéhez adjanak hozzá még egy nevet, így már nem lesz teljes a névazonosság. Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az illetőt az új néven hívják föl a Tórához, elmondanak neki egy Mi sebérách áldást és innentől már az új nevet használja (uo.). Fontos, hogy legyen egy pár ember, aki ezután ténylegesen is az új néven szólítja az embert, hogy valóban használatba kerüljön (uo. 134. oldal).
Ez történt pl. az egyik itt élő családban is, ahol a leendő vő és após mindketten a Menáchem Mendel nevet viselték. Számomra meglepő módon nem a fiú, hanem a lány apja vett fel új nevet és lett Méir Menáchem Mendel. Később ez nagyon hasznosnak bizonyult, mert még több Menáchem Mendel nevű vő került a családba, így egy névváltoztatással „megúszták” (lásd még Tzemach Feller: The Menáchem Mendel Dilemma, in: COLLIVE Magazine, 5784. Támuz 24-25. oldal). Azonban ez a megoldás felvet egy kérdést, mégpedig azt, hogy nem kell-e ilyenkor a szülők számára új ketubát írni az új névvel (lásd Nité Gávriél – Niszuin 1. kötet 28:3.). Van olyan vélemény, miszerint nem kell, mert a dátumból látszik, hogy amikor a házassági kötelezettségeket vállalta az esküvőn, akkor még csak simán Menáchem Mendel volt a neve (lásd Minchát Jichák responsum 7. kötet 117. fejezet végén).
Ha pedig a leendő anyós vagy após egy rabbiházaspár tagjai, akkor egyes vélemények szerint nem is kell ezzel foglalkozni, hiszen őket úgyis rebecennek vagy rabbinak szólítják, nem pedig a nevükön és ez eleve megkülönbözteti őket egymástól (NT – Siduchim 14:12.). Kérdéses, hogy ha a héber nevek azonosak, de a polgári nevek eltérőek, és általában még zsidók között is inkább utóbbit használják, akkor az elég eltérésnek számít-e ahhoz, hogy ne kelljen plusz nevet fölvennie valamelyiküknek.
Ritkábban, de más közösségekben is előfordul, hogy van egy-egy nagyon gyakori név, pl. a szatmáriaknál a Joél (a szatmári rebbe, Teitelbaum Joél rabbi [1887-1979] után), vizsnicieknél a Chájim Méir (a vizsnici rebbe, Hager Chájim Méir rabbi [1887-1972] után) nevek gyakoriak, ami vezethet ilyen helyzethez. Természetesen akkor is előfordulhat ez a helyzet, ha nem rebbék nevéről van szó, hanem ha „természetes módon” zajlik a névadás, és a családban öröklődő neveket választanak.
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 45. szám – 2024. július 18.
