Egy évvel ezelőtt már írtunk a purimi micvákról a koronavírus-járvány idején. Bár akkor senki nem gondolta volna, de most, egy évvel később még mindig ugyanolyan helyzetben vagyunk és ismét meg kell vizsgálnunk, hogyan tudunk eleget tenni a megilaolvasás kötelezettségének, vagyis annak, hogy felolvassuk vagy meghallgassuk az Eszter könyvét tartalmazó kézzel írt tekercs felolvasását.
Tavaly ilyenkor a járvány még nem volt annyira elterjedt, hogy a hatóságok korlátozásokat vezessenek be, Izraelben már voltak olyanok, akiknek karanténba kellett vonulniuk. Ahogy arról korábban írtunk a Gut sábesz 22. évf. 24. számában, a micvát nem lehet felvételről hallgatva vagy valamilyen eszközön közvetítve teljesíteni. Ennek oka, hogy a készülék jelekké alakítja a hangot, ami aztán a másik készülékben áll össze újra hanggá, vagyis, amikor az ember ilyen közvetítésen keresztül hallja egy másik ember hangját, az valójában egy, a gép által „utánozott” hangot hall, nem az emberét. Ugyancsak nem számít a micva teljesítésének, ha nyomtatott szövegből olvassák (lásd GS uo.). Tehát sem telefonon, sem internetes élő közvetítés révén nem teljesíthető a micva.
Tavaly azok, akik karanténba kényszerültek és maguknak nem tudták felolvasni a megilát, úgy tudták teljesíteni a micvát, ha valaki például a házuk elől vagy a lépcsőházból olvasta fel számukra. Ehhez mindenképpen úgy kellett helyezkedniük, hogy a bent lévők lássák és hallják a felolvasót.
Ha valaki semmiképp nem tudta teljesíteni a micvát szabályos felolvasással egy kóser megilából, akkor neki azt tanácsolták a rabbik, hogy olvassa el a nyomtatott szöveget. Bár ezzel nem teljesítette a micvát, mégis emlékeztette magát arra, hogy kötelessége lett volna teljesíteni. Ebben az esetben lehet, hogy jobb interneten keresztül meghallgatni egy közösségi felolvasást, mert így ugyan nem teljesítette a micvát, de legalább szimbolikusan a közösséggel együtt ünnepelt.
Azonban most, amikor szigorú járványügyi előírások vonatkoznak mindannyiunkra, ezt nem lehet megszervezni, hiszen nincs annyi felolvasó, amennyire szükség lenne ehhez. Azonban tavaly óta már többet tudunk a vírusról, és a ma érvényes orvosi ajánlások szerint minimálisra csökkenthető a fertőzési veszély távolságtartással és maszkviseléssel, ha jól szellőző helyen vagy szabadtéren gyűlünk össze. Így idén a közösségeknek szabadtéri olvasásokat kell szervezniük (remélhetőleg addigra már jobb idő lesz, nem lesz ennyire hideg), illetve a zsinagógákban, nyitott ajtó és ablak mellett, kis létszámú csoportokban, megfelelő távolságot tartva lehet összegyűlni.
Közösségi purimi lakomára nincs lehetőség
A közösségi purimi szeudát, ünnepi lakomát nem igazán reális megszervezni, akár kis csoportokban sem, azok számára, akik nem tudnak otthon, a családjukkal ünnepelni, hiszen étkezéshez le kell vennünk a maszkot, és az már veszélyes lehet. Ezért inkább meg kell szervezni, hogy akinek szüksége van rá, az haza tudjon vinni egy komplett szeudára való, kóser ételcsomagot és otthon teljesíteni a micvát.
Egyes nagy rabbik, háláchikus törvényhozók véleménye szerint, ha valaki a járványügyi előírásokat figyelmen kívül hagyva teljesít egy micvát, és ezzel veszélyezteti a saját és/vagy mások egészségét, az könnyen lehet, hogy úgy számíthat, mintha nem teljesítette volna egyáltalán, nem érvényes (lásd például Oneg Jom tov responsum 41. fejezet).
Jó Purimot kívánok az egész közösségnek, adja Isten, hogy jövőre újra együtt ünnepelhessünk, biztonságos körülmények között.
Oberlander Báruch
