Eszter könyvében (9:19., 22.) olvassuk, hogy az egyik purimi micva „mánot-ot küldjön egyik a másikának”, a Sulchán áruch (OC 695:4.) a mánot szót ételajándéknak értelmezi (Nechemjá 8:8. alapján, lásd még RáSi a Bécá 14b-hoz elá mánot kezdése), és mivel a „mánot” szó többesszámban szerepel, ebből következik, hogy a micva legalább kétféle ajándékot küldeni legalább egy embernek a nap folyamán (napkeltétől napnyugtáig – RöMÁ uo.).
Annak, hogy hogyan kapcsolódik az ételajándék küldése az ünnephez, több magyarázata is van (lásd Jálkut Joszéf, Purim 695–698. oldal), amik közül most a két leghíresebbet fogom idézni.
Az egyik Slomo háLévi Álkábec (1505?–1584?) cfáti rabbi nevéhez fűződik (aki a péntek este énekelt Löchá dodi című költeménynek a szerzője) Mánot háLévi című, Eszter könyvéhez írt kommentárjában (9:19.) felidézi azt a vádbeszédet, amit Hámán mondott Achasvérosnak a zsidók elpusztítása érdekében „Van egy nép, amely elszórtan és elkülönítetten él a népek között birodalmad minden tartományában…” (Eszter 3:8.). Álkábec rabbi szerint ennek az egyszerű jelentésén kívül a szövegnek van egy mélyebb jelentése, miszerint Hámán azzal vádolta a zsidókat, hogy széthúzás van köztük. Az egymásnak küldött ajándékok viszont ellensúlyozhatják a széthúzást és barátsággal közelebb hoznak minket egymáshoz.
A másik magyarázatot a sláchmónesz micvájára Jiszráél Isserlein (1390–1460) osztrák rabbi adja, Trumát hádesen (1. kötet 111. fejezet) című könyvében. Eszerint az ételajándék biztosítja, hogy mindenki tudja teljesíteni Purimnak egy másik micváját, a purimi lakomát.
A magyarázatokból adódó háláchikus szabályok
A két magyarázat különböző háláchikus előírásokhoz vezet (lásd Jálkut Joszét uo. 698–703. oldal), amik közül hármat emelnék ki.
- Ha valaki névtelenül küldi az ajándékot, az Álkábec rabbi értelmezése szerint nem teljesítette a micvát, mert aki kapja, nem tudja, ki ajándékozta meg, így ez nem hozza közelebb senkihez. Ha viszont Isserlein rabbi magyarázatát fogadjuk el, akkor nincs probléma a névtelen ajándékozással (Ktáv Szofér responsum OC 141:2.).
- Isserlein rabbi véleményét követve csak kész ételt lehet küldeni misloách mánotként, amit nem kell már megfőzni, vagy másként előkészíteni. Így pl. egy kész pohár kávé küldhető, addig arról megoszlanak a vélemények, hogy az instant kávépor kész ételnek számít-e, vagy sem (Or löCijon responsum 4. kötet 59. fejezet; Jerusálájim bömoádehá, Purim 403–404. oldal és 131. lábjegyzet). Álkábec rabbi értelmezését nem befolyásolja ez (Mágén Ávrahám uo. 11.; Pri chádás uo. 4.; Pri mögádim, Mizsböcot záháv uo. 4.).
- Ha visszautasítja a címezett az ajándékot, akkor Álkábec rabbi magyarázata szerint teljesítette a micvát a küldő, mert már a gesztus is elég ahhoz, hogy közelebb hozzon egymáshoz. A másik magyarázat alapján viszont nem, hiszen aszerint maga a lakomaként elfogyasztható étel a lényege a micvának (lásd RöMÁ uo.; Chátám Szofér responsum OC 196. fejezet).
Mivel a háláchá nem dönt arról, melyik magyarázat a valódi, így minden esetben a szigorúbbat kell választani. Vagyis nem lehet névtelenül küldeni, csak kész ételt lehet adni és nem teljesítettük a micvát, ha a másik fél lemondott a csomagról.
Mit jelent a kétféle étel?
Sokan azt hiszik, hogy a kétfajta étel azt jelenti, hogy két külön áldáskategóriába kell, hogy tartozzon a csomagba tett két étel, pl. nem lehet kétféle süteményt küldeni, mivel mindkettőre a boré miné mezonot áldás vonatkozik, nem lehet almát és narancsot küldeni, mivel mindkettőre a boré pri háéc áldás vonatkozik stb. A félreértés alapja valószínűleg az, hogy a háláchá azt mondja: két szelet kenyér nem megfelelő „hisz azáltal, hogy kettőbe vágta még nem számít kétfélének” (Áruch hásulchán uo. 695:14.). Két egyforma sütemény, két alma nem számít kétfélének, de egy krémes és egy kindli vagy egy alma és egy narancs már kétfélének számít hiába egy az áldásuk. De még aszerint a velemény szerint sem kell eltérő áldású ételeket küldeni, amely szerint két fajta bor vagy kétfajta gyümölcs egyfajtának számít, hiába más az ízük (Nité Gávriél, Purim 58:3.), még mindig lehet küldeni pl. hús és cukrkák.
Az elfogadott vélemény az, hogy legalább az egyik féle ételt kiválthatjuk itallal, de vannak, akik szerint mindkettő (lásd Trumát hádesen uo.; Turé záháv uo. 4.; Mágén Ávrahám uo.; Nité Gávriél uo. 2.). Több rabbi írja, hogy vízzel nem lehet a micvát teljesíteni, mert az nem számít ajándéknak, hiszen általában könnyen elérhető (Nezer háTorá folyóirat 14. szám 279. oldal). Ezen alapul az a vélemény több rabbinak, hogy a manapság kapható drága palackozott vizet, aminek ára akár a borét is meghaladja, adható sláchmónesz csomagban (Nezer háTorá folyóirat 15. szám 308. oldal; Miréách nichoách folyóirat 5776. Jitro 23–24. oldal, Mispátim 28. oldal; de lásd Tsuvot Ávigdor háLévi OC 448. oldal).
Boldog Purimot!
Oberlander Báruch
