Leizer fiam esküvőjére Londonban került sor. A szertartást egy olyan rendezvényteremben tartottuk, amelynek a tetejét el lehet mozdítani, hogy a hüpe (chupá) a szabad ég alatt álljon, ahogy azt a RöMÁ írja a kelet-európai áskenáz zsidók szokásairól a Sulchán áruchban (61:1. végén; lásd még Minhág ávoténu böjádénu – Sonot 14. fejezet).
Ez a hagyomány visszavezethető ahhoz a tórai részhez, amikor az Örökkévaló megáldotta Ábrahámot és Sárát, hogy legyenek gyerekeik: „És kivezette a szabadba és szólott: Tekints fel az égre és számláld meg a csillagokat, vajon meg tudod-e őket számlálni. És szólott hozzá: Ilyenek lesznek a te magzataid!” (1Mózes 15:5.). Azért tartjuk a szabad ég alatt mi is az esküvőket, mert azt kívánjuk, hogy az említett áldás az ifjú párra szálljon.
Mi is valójában a hüpe? Az esküvői baldachin a vőlegény otthonát jelképezi (ezért érkezik ő előbb a hüpe alá), ahova a menyasszony „beköltözik”, így a hüpe alatt tartott szertartással szimbolikusan összeköltöznek, amit követ a chéder jichudban való elvonulás, ami a többiektől való fizikai elkülönülést és a „tényleges” összeköltözést jelenti (lásd Nité Gávriél – Niszuin 1. kötet 13:5–6.).
Amikor Magyarországon a neológ közösségekben elkezdtek a zsinagógákon belül „templomi” esküvőket tartani, akkor az ortodox rabbik igen élesen tiltakoztak ellene, mert ez ellentmond a Sulchán áruchban rögzített szokásnak, amit kötelező lenne követni, mint minden más szokást (Példabeszédek 1:8. és Talmud Pszáchim 50a. végén). Azt is hozzátették, hogy egy zsinagógában nem illik az, ami a hüpénél gyakran előfordul, hogy a nők és a férfiak vegyesen állnak (lásd Minhág ávoténu uo. 254. oldal). Azonban a legfőbb érvük az volt, hogy ez egy nem-zsidó szokás átvétele (lásd Chátám Szofér uo.), és nem illik, hogy a zsidók más vallás szokásait kövessék (3Mózes 18:3.).
Az egyik kedves, Magyarországról érkezett vendégünk emiatt csodálkozva kérdezte tőlem az esküvőn, hogy hogy lehet, hogy az épületen belül van a hüpe felállítva. Válaszul elmagyaráztam, hogy nem az a lényeg, hogy a vendégek hol állnak, hanem hogy maga a szertartás legyen a szabad ég alatt, ami megtörtént, hiszen láthatóan nyitva volt a tető.
Érvelésem alátámasztására felhoztam neki a szukkoti sátor előírását, miszerint a sátornak a szabad ég alatt kell lennie, és ott kell étkezni (SÁ OC 626:1.), mégis sok helyen van, hogy a házat eleve úgy építik, hogy az egyik szoba tetejét ki lehet nyitni, így az ember hirtelen a szabad ég alatt találja magát. Ez teljesen elfogadott megoldás, a Vasvári Pál zsinagóga rabbilakása is így volt kialakítva régen.
Bár Magyarországon valóban nincsenek ma ilyen esküvői termek, ez nem újdonság és én sem csak a saját érvelésem alapján döntöttem a megoldás használhatóságáról. Emlékszem, kisgyerekként a ’70-es években New Yorkban részt vettem rokonok esküvőin, ahol nagy magyar rabbik vezették az esküvői szertartást és azok is ugyanígy kialakított termekben zajlottak. Bátyámtól, Oberlander Sulemtől tudom, hogy mesterem Grünwald József (1903–1984) pápai rabbi szintén részt vett egyszer-egyszer ilyen esküvőkön.
Kívánok sok boldogságot a fiamnak és a menyemnek, építsenek egy új zsidó otthont és szálljon rájuk is az ábrahámi gyermekáldás! Ámén.
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 9. szám – 2023. november 9.