Kedves Báruch!
Kérdés: valamilyen kóserolási módszerrel lehet-e zsíros edényből tejes edényt csinálni?
Üdv
Feri
Kedves Feri!
A kérdésről eszembe jutott egy régi tanítványom, aki éveken keresztül nem vitt húsos ételt az otthonába, így a sütője is tejes volt. Amikor húsosra akarta átállítani, akkor fogott egy darab tréfli húst, megsütötte a sütőjében, majd az ily módon eltréflizett sütőt kikóserolta gond nélkül. Azonban azt, hogy tréfli húst vigyen a konyhájába, nem ajánlom senkinek.
A továbbiakban meglátjuk, hogy mi a probléma az edények oda-vissza kóserolásával.
A kóser konyhának két étkészlete van
Mivel minden kóser konyhának a jellemzője a külön tejes és húsos (régebbi kifejezéssel zsíros) edénykészlet, ebből már sejthetjük, hogy az állandó oda-vissza kóserolás (káserolás, kóserozás) sajnos nem elfogadott (Mágén Ávrahám 509:11.; lásd még Zeév Hofstedter: Hilchot Bászár böcháláv 3:83–89.). Pedig tudjuk, hogy bizonyos edényeket ki lehet kóserolni azután, hogy tréfli főtt benne. Mi a különbség a két eset között?
A kóserolás alapelve
Kósersági alapelv a Tórából (4Mózes 31:22–23.), hogy ha egy edényben forró, nem kóser étel vagy ital volt, akkor az beszívja magába az étel ízét és a következő főzésnél keveredik az íz az újabbal. Ezért van szükség a kétféle, húsos és tejes edényre, illetve ezért tilos főzni eltréflizett edényben. Ezt a beivódott ízt kizárólag kóserolással lehet eltávolítani úgy, hogy zubogva forró vízbe merítik (Sulchán áruch RSZ 452:3.) az edényt, az ettől megtisztul, és eltávozik belőle a beszívódott íz. (Mivel nem minden edény kóserolható [3Mózes 6:21., SÁ RSZ 451:6.], minden esetben szakértő rabbival kell konzultálni.)
Miért nem fogadjuk el a „nem friss íz”-féle kóserolást
Csakhogy, ha a nem-kóser edényt alaposan elmosogatták és 24 órára (méét löét) félretették (éno ben jomo), amíg a beszívódott „friss” íz „elöregszik”, és már „romlottnak”, „nem élőnek” számít (notén táám lifgám), akkor a tórai törvények szerint már nem tiltott, így elvben lehetne az edényben főzni (SÁ JD 103:5., 122:1.). Ez alapján a legegyszerűbb lenne minden tréfli edény esetében, hogy várunk 24 órát, és csak aztán használjuk. A bölcsek azonban ezt megtiltották, és mindenképpen kötelezővé tették a kóserolást, azért, mert súlyos hiba lehetőségét rejti magában, ha az ember elszámolja magát (SÁ uo. 2.). Ezt hívjuk úgy, hogy a bölcsek kerítést építenek a Tórához (Az atyák bölcs tanitásai 1:1.), hogy ezzel védjék a tórai szabályok betartását.
A kóserolásnál is megvárjuk, hogy ne legyen friss íz
De miben változtat a kóserolás a helyzeten? Hiszen, amikor a forró víz hatására kiadja magából a nem kóser ízt az edény, a víz is tréflivé válik, és ezzel újra eltréflizi az edényt, amikor beszívja magában a vizet. Éppen ezért a kóserolásnál is ki kell várni a 24 órát, hogy az íz elöregedjen (SÁ RSZ 452:11.). Mivel ez egy komolyabb szertartás, itt már kevésbé valószínű, hogy véletlenül nem várja ki a 24 órát az ember.
Az oda-vissza kóserolás hibalehetősége
Ez azonban még mindig nem válasz arra, miért nem lehet a tejes-húsos között oda-vissza kóserolni, ha megvárjuk a 24 órát. Ez a tilalom egy másik kerítés. Bölcseink ugyanis úgy gondolták, hogy ez a gyakorlat akár naponkénti kóserolást jelentene és az állandó, rutinná vált oda-vissza kóserolás újabb hibalehetőségeket rejt magában (Mágén Ávrahám uo. a Talmud, Chulin 8b. alaján). Minden rendszert úgy kell felépíteni, hogy a lehető legkevesebb lehetőség legyen benne a hibázásra, ezért a tejes és a húsos közötti kóserolást tiltottnak vesszük általában (lásd Hilchot Bászár böcháláv uo. 84.).
Üdvözlettel,
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 52. szám – 2022. szeptember 1.
