Kedves Zsolt!
Az a bibliai előírás (5Mózes 11:20.), hogy minden ajtófélfára tegyünk fel mezuzát, csak az állandó, tehát nem ideiglenes lakhelyre vonatkozik. Ha az ember vesz egy lakást és beköltözik, akkor az már állandó lakhelynek számít, de ha bérel egy lakást (Izraelen kívül!), az ideiglenesnek, kivéve, ha több mint 30 napig tartózkodik ott (Sulchán áruch, JD 286:22. és SáCH uo. 28.).
Általános szokás a lakásbérlés esetében, hogy 30 nap után rakják fel a mezuzát áldás kíséretében, de a Chábád szokás szerint, ha a bérlési idő előre tudható, hogy több lesz, mint 30 nap, akkor már beköltözéskor felrakjuk áldás nélkül, majd 30 nap után levesszük, ellenőrizzük a tekercs kóserságát és utána áldással visszarakjuk (Minhágé Chábád 81. oldal).
Amíg csak két hétre bérelte, addig nem kellett mezuzát felrakni, de miután meghosszabbította a bérleti időt, amivel bőven meghaladta a 30 napot is, akkor már igen.
De a mezuzá csak olyan helyiségre kötelező, amelyben lakunk vagy ahol értéktárgyakat tárolunk és oda bejárunk azokért (SÁ uo. 286:1–2.; Águr böohálechá 34:1–2.). Emiatt például egy irodahelyiség, ahol az ember csak dolgozik, de nem alszik ott, nem számít lakóhelynek, hiába van ott asztal, szék stb., mert nem azok miatt megy oda (Águr böohálechá uo. 44.). De ha van az irodában saját nagy méretű értéktárgy, mint például egy asztali számítógép, akkor már raktárhelyiségnek minősül, és oda is kell mezuzát rakni (uo. 45.). Miután itt elég vékony a határ, és mivel olyan vélemény is van, miszerint ha az ember állandó jeleggel ott dolgozik egész nap, akkor már kötelező a mezuzá, ezért ilyenkor mindenképpen szokás felrakni a mezuzát, de áldás nélkül (uo. 44.), így biztosan elkerülhető, hogy az Örökkévaló nevét hiába mondjuk ki, ha esetleg a helyiség mégis fel lenne mentve a mezuzá parancsolata alól.
A Sulchán Áruch (uo. 291:2.) azt írja, ha felraktuk egy mezuzát egy ajtófélfára és elköltözünk onnan, akkor nem szabad azt leszedni, azért, mert a mezuzá szentséget hoz a lakásra, a leszedéssel pedig ezt megszüntetnénk. Továbbá a mezuzá használva volt egy micvára, és ha leszednénk, akkor azt megszűntetnénk és így a szent tárgyat megszégyenítenénk (lásd Águr böohálechá 40. fejezet, bevezető). Ez egy szigorú háláchá, a Talmud szerint (Bává möciá 102a. eleje) volt egy ember, aki leszedett egy mezuzát, és utána több haláleset is történt a családban.
Abban az esetben viszont, ha van esély arra, hogy a kiköltözés után a mezuzá nem lenne megtisztelve, akkor mégis le kell szedni (SÁ uo.), például, ha nem-zsidótól bérelte a lakást vagy egy nem-zsidó fogja kibérelni a lakást utána. Mivel nekik nem számít szent tárgynak, akár az is előfordulhatna, hogy kidobnák a mezuzát. Ezt a helyzetet kell megelőzni, és ebben az esetben le kell vennünk. Azonban más esetekben nem szabad leszedni.
Arra van még lehetőség, hogy költözéskor az illető leszedi a saját értékes vagy családi örökségű mezuzáját és azokat rögtön felrakja az új lakásában, a régi helyen pedig egyszerűbbeket rak fel (Águr böohálechá uo. 16.).
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
