Kedves Miklós!
A tízparancsolatban azt olvassuk, „Ne ejtsd ki az Örökkévaló, a te Istened nevét hiába, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki kiejti az ő nevét hiába” (2Mózes 20:7., 5Mózes 5:11.). Tiszteletlen lenne, hogy csak úgy említsük a nevét (Sulchán áruch, Orách chájim 156:1., Jore déá 334:43.). Ezért vallásos zsidó igyekszik elkerülni még az olyan kifejezéseket is, hogy „jaj Istenem!” stb.
Ez az előírás nem vonatkozik arra, hogy valaki leírja Isten nevét egy műben, egy levélben vagy más írásban (Chátám Szofér responsum, Jore déá 2. kötet 227. fejezet vöhánire bekezdése; de lásd Igrot Mose, Jore déá 2. kötet 136. fejezet 1.). Arra azonban figyelni kell, hogy ne írjuk le Isten nevét olyan helyen, ami később nem méltó helyre kerülhet, mint például egy újságba, amibe, ahogy a mondás tartja, másnap már halat csomagolnak (A Sulchán áruch kivonata 6:3., a lubavicsi rebbe levelezése, Igrot kodes 21. kötet 5. oldal). Ezért van az, hogy a háború előtti ortodox kiadványokban kihagytak egy betűt, és pl. Ö-ökkévalóként szerepelt Isten neve.
Mielőtt az Egység című folyóirat első száma (1990. szeptember) megjelent, el kellett döntenem, hogyan írjuk le Isten nevét. Akkor más rabbikkal konzultálva arra a döntésre jutottam, hogy mivel az újság a széles közönségnek szól, és sokan lehetnek olyanok, akik nem tudják értelmezni az „Ö-ökkévaló” kifejezést, inkább kiírjuk és minden számon egy figyelmeztetést helyezünk el az impresszumban: „A kiadvány tartalmára való tekintettel kéretik a lapot nem eldobni!”.
Mindez természetesen nem vonatkozik egy internetes kiadványra, amit nem lehet kidobni vagy méltatlanul kezelni, így egyáltalán nem probléma Isten nevének ily módon történő kiírása.
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
