Kedves Érdeklődő!
Az emberek vallási hovatartozása nem csak az egyházak által, hanem az állami közigazgatás által is nyilván volt tartva egészen 1948-ig. Tehát minden hivatalos iratban (személyiig., születési a.k., iskolai bizonyítvány stb.) szerepelt. Ez egyben azt is jelentette, hogy senki sem lehetett „valláson kívüli”, ha felmenői zsidók voltak, akkor ő is az volt. Az egyetlen lehetőség a keresztény hitre való kitérés lett volna, de ezt 1. érthető okokból sok zsidó nem tette 2. sok keresztény egyházközség sem szívesen térített át zsidókat („csupán menekülési célból, és nem meggyőződésből”).
A deportálások előtt pedig már a zsidóknak sárga csillagot kellett viselniük, és ha a hatóságok rajtakaptak valakit a csaláson akkor annak halál büntetés is járhatott. Közvetlenül a deportálások előtt a legtöbb városban a zsidókat a város egy elkülönített területére („gettóba”) költöztették erőszakkal, és onnan vitték őket a vonatokra.
Még azt is érdemes tudni, hogy a zsidók nagy része nem tudta pontosan hova vezetnek vonatok stb.. Abba hitbe ringatták őket, hogy dolgozni mennek, jobb körülmények közé, mint a Gettó stb..
Üdvözlettel
Köves Slomó rabbi
