Az előző két hétben a Dávid-csillagot vizsgáltuk különböző aspektusokból. A sorozat záró részében a hexagram történelmi megjelenését ismerjük meg.
A hexagram korábban
A legrégebbi leletek, melyeken előfordul, nem a zsidósághoz kapcsolódnak, hanem más ókori kultúrákhoz, ahol mágikus védelmi szimbólumként jelenik meg. A kereszténységben és az iszlámban is, ahol „Salamon pecsétje”-ként is ismert, míg a magyar heraldikában leggyakrabban nemesi pajzsokon fordul elő. A hindu vallásban is használják, Indiában a mai napig találkozhatunk vele.
Érdekes, hogy Teitelbaum Mózes (1758–1841) a sátoraljaújhelyi csodarabbi egy nyomtatásban is megjelent régebbi káméájának (amulett) középen látható a Dávid-csillag, de a későbbi kiadásokban nincs benne. Talán a cionizmus elleni indulat miatt vették ki?
Dávid-csillagos zászlók Prágában és Budán?
A Dávid-csillag az utóbbi évszázadokban azonban már egyértelműen a zsidósággal azonosított szimbólummá vált, zsidó nemzeti jelképként.
Elsőként a prágai zsidók használták ilyen kontextusban, amikor 1354-ben I. Károly cseh király (a későbbi IV. Károly német-római császár) engedélyt adott nekik, hogy saját zászlajuk legyen: innentől a prágai zsidók lobogója a vörös alapon látható aranyszínű Dávid-csillag volt.
Bár a prágaival ellentétben a budai zsidóknak nem maradt fönn zászlaja, a leírásokból úgy tudjuk, hogy saját lobogójuk alatt vonultak Mátyás király és Beatrix királyné esküvői menetében 1476-ban, amin „Dauid wappen”, vagyis Dávid pajzsa vagy jelvénye, és más zsidó szimbólumok, valamint a Smá Jiszráél ima első mondata volt ráhímezve. Sok történész ez alapján úgy véli úgy, hogy a budai zsidóknak is Dávid-csillagos zászlója volt.
Azonban ez az állítás nem állja meg a helyét.
Négy különböző leírás van a fenti eseményről, és háromban található részletes leírás a zászlóról, amelyek Komoróczy Géza Források és dokumentumok című könyvében magyar fordítással együtt olvashatóak. Idézném az idevágó részeket magyarul: „Volt náluk egy vörös zászló, erre arany bagolyláb volt fetve, öt karommal (funff spitzen), ez alatt 2 arany csillag, fölötte egy zsidókalap…” (117. oldal); „…vörös zászló alatt, amelyre egy bagolyláb volt himezve öt karommal, alatta két aranycsillag, fölötte pedig egy zsidó aranytiara (süveg, kalap)…” (119. oldal); „…egy értékes zászlót is vittek magukkal, ezen aranybetűkkel fel volt irva héberül: Schina israhel, azaz Halljátok, Izrael fiai. És mellette egy pajzson volt egy bagolyláb (truttenfuess), Dávid jelvénye és három arany csillag, és a pajzson egy zsidókalap, egészen bearanyozva, (körötte) arany lángokkal” (124. oldal). Ezen a harmadik helyen (322. lábjegyzet) azt írja a szerkesztő: „Vagy Drudenfuess, »boszorkányláb«; akár az akár ez, valójában mindenképpen hatágú (!) csillag (Dávid csillag); lásd még fentebb, #24/a”. Az utalás a fenti (305. lábjegyzet) megjegyzésére vonatkozik, ahol azt írja az „öt karommal”-ra: „1+5: a hatágú csillag (mint alább, #24/b-ben stb. is)”. Ebből kiderül, hogy két különböző forrásban is szerepel, hogy ötágú csillagról van szó, és azt pedig át kell értelmezni, hogy valójában 5+1, vagyis hatágúról van szó. Ami nem nagyon valószínű. Mivel már láttuk, hogy a régi zsidó irodalomban gyakran szerepel az ötágú csillag is, ezért nincs valódi okunk az ötágúból hatágút alkotni. Ezek szerint egyáltalán nem biztos, hogy Budán az általunk ismert hatágú Dávid-csillaggal díszített zászló alatt vonultak a zsidók.
A fent említett Gersom Scholem-féle cikkben így szerepel ez a magyar fordításban: „Mint a krónikás írja, a zsidók vörös zászlóval vonultak a király elé, amely zászlón »ötsarkú boszorkányszög volt látható, alatta pedig két aranycsillag egy zsidókalap (Judenhut) fölött«. Nem világos, hogy az aranycsillagok hatszögek voltak-e, de lehetséges”. Scholem eredeti héber nyelvű cikkében, amely 1948–49-ben jelent meg a Luách Hááretzben, ott egyértelműen fogalmaz: „két ötágú csillag volt, és nem Mágén Dávid!” (nem tudom, hogy Scholem később finomította a véleményét vagy nem pontos a magyar fordítás).
A Dávid-csillag ma egyértelműen zsidó szimbólum, de továbbra sem tulajdonítunk neki vallási jelentőséget vagy szentséget.
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 20. szám – 2024. január 25.
