Az előző heti tórai szakaszban (2Mózes 22:24.; 5Mózes 23:20.) olvastuk, hogy míg egyrészt micva kölcsönt adni egy másik zsidónak, addig a másik oldalról tilos kamatot szedni vagy fizetni. Vagyis ez a tilalom a kölcsönügylet mindkét résztvevőjére vonatkozik, arra is, aki kölcsönt ad és arra is, aki a kölcsönt kapja. Sőt, a háláchá azt mondja, a kölcsönügyletben résztvevő minden emberre vonatkozik, a tanúkra is – ha kamatszedés lép fel, akkor mindenki áthágta a tilalmat (Sulchán áruch RSZ, Hilchot ribit 1., 3.).
Azonban a háláchikus felfogás szerint (SÁ uo. 9.) a kamat nem csak a pénztöbblet fizetését jelenti, hanem kamatnak számít minden olyan cselekedet, amit a kölcsönvevő a kölcsönadó felé tesz és amit amúgy nem tett volna. Ilyen lehet egy viszonzásul adott szívesség vagy akár az is, ha innentől kezdve nagyobb tisztelettel köszönti a kölcsönadót. Még maga a köszönetmondás is valamilyen kamatnak számít és tilos (SÁ uo.; lásd még Mincát Slomo responsum 2. kötet 68:2.).
Ennek kapcsán hívott fel múlt héten Németországból egy lubavicsi rabbi a következő kérdéssel. Most vettek lakást, amihez nagy kölcsönt kapott az anyósától, amit – természetesen kamatmentesen – folyamatosan törleszteni fog. Azonban borzasztó kellemetlen a rabbinak, hogy ezt még meg sem köszönheti neki illendően.
- megoldás: köszönünk is meg nem is
A helyzet feloldására két lehetőség kínálkozik. Az első, hogy mondja neki, „drága anyósom én nagyon szerettem volna neked megköszönni ezt a kölcsönt, de a háláchá nem engedi meg” – így az anyós látja, hogy mennyire hálásak neki, de megérti, hogy miért nem hangzik el mégsem a formális köszönetnyilvánítás. Kicsit, mint az okos lány a magyar népmesében, aki hozott is ajándékot a királynak, meg nem is.
Ennek a lehetőségnek van némi tórai forrása. Lábán azt mondja Jáákovnak, amikor elmenekült tőle a családjával: „Volna hatalma kezemnek, hogy rosszat tegyek veletek, de atyátok Istene tegnap éjjel szólt hozzám, mondván: Őrizkedjél, hogy ne beszélj Jákobbal se jót, se rosszat!” (1Mózes 31:29.). Vagyis Lábán engedelmeskedett ugyan az isteni parancsnak, mégis elmondta, hogy tudna másként cselekedni. Ehhez hasonlóan lehet a fenti módon burkoltan kifejezni a hálánkat (lásd minderről Omek hápsát 207. oldal).
Azonban két szempontból nem teljesen támasztja alá ez az idézet a megoldást. Egyrészt Náchmanidész szerint valójában nem azt tiltotta meg Isten Lábánnak, hogy bármiről beszéljen Jáákovval, hanem csak azt, hogy a visszatéréséről mondjon bármit – és erről a témáról valóban nem is mondott semmit. Másrészt, a fenti idézet csak annyit bizonyít, hogy Lábán „megpászkenolta” magának, hogy ez megengedett, de sehol nincs leírva, hogy ez helyes volt-e vagy sem (Omek hápsát uo.).
A fenti megoldás kapcsán érdemes megismernünk egy hasonló „kiskaput”, amivel azt a tilalmat szokták kijátszani, miszerint nem szabad szombaton hétköznapi, üzleti dolgokról beszélni, üzleti megállapodásokat kötni. Erre az elterjedt népies megoldás az, hogy az ember úgy beszél a tiltott dolgokról, hogy hozzáteszi az elején, hogy „nicht im sábesz geredt” vagyis ne szombaton legyen mondva. Ez természetesen valójában nem megengedett sábeszkor, hiszen a bevezető mondatot leszámítva valódi üzleti tárgyalás, sőt akár valódi tranzakció is zajlik ilyenkor. Ahogy a népszerű viccben is szerepel, amikor Kohn és Grün „nicht im sábesz geredt” egy autó eladásáról alkudoznak, ám mire Kohn döntésre jut, addigra Grün „nicht im sábesz geredt” már el is adta a kocsit másnak…
- megoldás: tények közlése
A másik lehetőség a köszönet kinyilvánítására az, hogy a kölcsönvevő azt mondja a kölcsönadónak: „el sem tudod képzelni, hogy mekkora segítség nekem ez a kölcsön, megment engem” – ezzel a kölcsönvevő érzékelteti, mennyire hálás annak, akitől a kölcsönt kapja, ugyanakkor nem „ad” neki semmit viszonzásul, csak elmesélte, hogy mekkora segítséget jelent ez neki (Omek hápsát uo.).
- megoldás: megköszönni a körülményeket
Bár ezt nem javasoltam rabbikollégámnak, valójában van egy további lehetőség. Eszerint nem magát a kölcsönt köszönjük meg, hanem az azt körülvevő körülményeket: megköszönhetjük a kölcsönző személy bizalmát, fáradozását, kedvességet, amivel fogadott stb. Ennek előnye, hogy a köszönetnyilvánítás nem magáról a kölcsönről szól, de éppen ezért nem mindenki ért egyet ezzel a megoldással. Az ellenvélemény szerint, ha ez meg lenne engedve, akkor az aláásná a kamat tilalmát., hiszen mindig lehetne arra hivatkozni, hogy a többlet összeg, a viszontszívesség nem a pénzért, hanem a kedvességért, a szívességért szól. Mások erre azt felelik, hogy ha többletpénzt ad vissza, az egyértelműen a kölcsönadott pénzösszeghez tartozik, szemben a köszönettel, ami másra is vonatkozhat (Omek hápsát uo.).
A fenti három megoldásból a második mindenki által elfogadott verzió. Személy szerint az elsőt is elfogadhatónak találom, a harmadik helyességéről azonban nem vagyok meggyőződve.
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 22. szám – 2022. február 3.
