Kedves Levente!
Elöljáróban leszögezem, hogy az alábbiakban kizárólag a háláchá szempontjából vizsgálom a kérdést. Azt, hogy Magyarországon vagy másutt kikötheti-e előre az orvos a kezelés, vagy jelen esetben a szülés árát, kérhet-e szülésért pénzt stb. azt mindig az adott ország jogrendje határozza meg (SÁ Chosen mispát 369:2.).
A micvát ingyen kell végezni
A háláchá szerint a gyógyítás micva, vallási parancsolat (SÁ Jore déá 336:1.) és az orvosnak tilos elfogadnia a tudásának, bölcsességének a díját (uo. 2.), csak a plusz erőfeszítéséért és a munkakiesésért kérhet pénzt (uo.). A Sulchán áruch egyik kommentárja szerint (Áruch hásulchán uo. 3-4.) a „tudás”, amiért nem fogadhat el pénzt, az az, amit tanult, például, hogy milyen betegségre milyen gyógyszert kell adni. Plusz erőfeszítés, amiért el lehet fogadnia pénzt lehet például az, hogy megírja a receptet vagy ellátogat a beteg otthonába.
A kieső munkabért
meg kell fizetni
Ez ahhoz a talmudi elvhez kapcsolódik, amit egy bibliai versből (5Mózes 5:4.) vezettek le bölcseink (Nödárim 37a.), ami szerint Mózes ingyen tanult Istentől és ezt a tudást ingyen adta tovább a zsidóknak, ezért nekünk is ingyen kell másoknak átadni a hallottakat. A háláchá ezt úgy értelmezi, hogy a micvákat ingyen kell csinálni: az orvos ingyen gyógyít, a rabbi ingyen tanít (SÁ uo. 246:5.), a mohél (a körülmetélő) ingyen végzi el a körülmetéléseket (uo. 261:1.), a bíró ingyen ítélkezik (SÁ CM 9:5.) stb. (lásd uo. 34:18., 265:1., 272:6.). Mindössze az a kikötés ehhez, hogy a munkakiesést ki kell fizetnie annak, aki igénybe veszi a szolgálataikat. Ezt példázza Ráv Huná története, aki földműves volt. Amikor odament hozzá két ember, hogy ítéljen az ügyükben, a rabbi azt mondta, rendben, de fizessék meg a munkakiesését (Kötubot 105a.). A Talmud (uo.) felteszi a kérdést, hogy ez nem egyfajta tiltott megvesztegetés-e (2Mózes 23:8.), és megválaszolja, hogy mivel láthatóan munkakiesése van, szabad pénzt kérnie.
Ám ez csak arról szól, hogy ha valakinek van egy másik munkája, és azt akarjuk, hogy annak az elvégzése helyett inkább foglalkozzon velünk orvosként, rabbiként, mohélként stb., akkor meg kell fizetnünk az idejét, amikor kiesik a másik munkájából. Felteszi az Álter rebbe a kérdést (Hilchot tálmud Torá 1:2.): mi van azokkal, akiknek nincs más munkájuk, főállásban végzik ezeket a foglalkozásokat? A válasza szerint annál inkább láthatóan munkakiesésnek számít, mert ha nem rabbi, mohél vagy orvos lenne, akkor nyilván más munkával keresné a kenyerét, – így az egész napnyi kiesést kell pótolni, mégpedig a jelen szakmája színvonalának megfelelően, mert feltételezzük, hogy legalább olyan szinten tudna más munkát is végezni, ahogy ezt a szakmáját űzi.
Felmerül a kérdés, hogy mi a különbség aközött, hogy a munkát vagy a munkakiesést fizetjük meg. Szerintem ebből adódik, hogy más lesz az illető hozzáállása a munkához, ha tudja, hogy nem pénzért végzi a munkáját, hanem azért, mert az egy micva. Így adott esetben akár ingyen is meg fogja tenni. (A témában lásd még Techumin 36. kötet 221. oldal, Contemporary Halakhic Problems 2. kötet 68-74. oldal, Journal of Halacha and Contemporary Society 38. szám 100-116. oldal.)
Ingyen mégse jó…
A témában van egy fontos szempont. Ha nem kapnának semmilyen fizetést az orvosok, mohélek, rabbik, akkor egy idő után senki nem választaná ezeket a hivatásokat, és hosszútávon nagy árat fizetnénk ezért. Ezért kell biztosítani, hogy legyen meg a megélhetésük. Ahogy a talmudi közmondás mondja (Bává kámá 85a.): „ingyen orvosnak ingyen az értéke” – ami kb. a magyar „olcsó húsnak híg a leve” közmondásnak felel meg.
A kérdéses esetben, ha a szülészorvos plusz erőfeszítést tesz, pl. éjjel is rendelkezésre áll, akkor azért – kizárólag háláchikus szempontból vizsgálva! – kérhet fizetséget. Ugyanakkor fontos, hogy mértékletes legyen: nem szabad elfelejteni, hogy embereket kezel, és nem cipőket!
Oberlander Báruch
