Oberlander Báruch rabbi:
A család nagyságának csökkentése mellett már számos érvet felsorakoztattak, ám mindegyik ugyanazon a megfontoláson nyugszik: ez mind a szülőknek mint egyéneknek, mind a emberiség egészének érdekét szolgálja. Hamarosan kiviláglik, hogy ebben mennyi az igazság.
Világosan látnunk kell, hogy a háláchá, a zsidó vallási törvény általában tiltja a fogamzásgátlást, kivéve ha különleges körülmények teszik szükségessé, s ez is csupán elismert halachikus szaktekintélyekkel való konzultáció után engedhető meg. Noha a háláchá erősebb az emberi logikánál, ebben az esetben a kettő egybecseng: az általános emberi tapasztalat a Tóra parancsának bölcsességét tanúsítja.
Az egyik legerősebb ellenvetésnek tekinthető az a félelem, hogy a gyermekek felnevelésének nem lesz meg az anyagi fedezete. Természetes, hogy a szülők a legjobbat akarják gyermekeiknek, és az attól való félelem, hogy nem lesznek képesek megfelelő módon gondoskodni róluk, komoly elrettentő erővé válhat. Ez az aggodalom reális, ám olyan feltételezésen nyugszik, amely a hit gyengeségéből és önhittségből fakad. A judaizmus alapvető tanítása, hogy minden siker Istentől származik, és nem szabad csupán saját erőfeszítéseinkre hagyatkoynunk, mert az Ő áldása tart életben bennünket. Isten az, aki gondoskodik valamennyi teremtményéről, s még egy éhes száj aligha terheli túl.
Lehetséges, hogy a kényeztetést összetévesztjük a szükségletek biztosításával, és ez okozza az anyagi lehetőségektől való félelmet. Át kell gondolnunk, mit tartunk igazán fontosnak, nehogy a triviális vágyak kielégítését tekintsük elengedhetetlen szükségletnek a gyermekáldás ellen szóló nyomós érvnek.
A pénzügyi aggodalmakon kívül komoly félelmeket szül a személyes áldozat, amelyet a gyermeknevelés kíván meg a szülőktől. A mai társadalomban már szinte közhelynek számít, hogy az élet célja az élvezet és a szórakozás: ha a gyermekek akadályt jelentenek a gondtalan élet elérésében, akkor le kell mondani róluk. A gyermek valóban vitathatatlanul nagy terhet jelent energia, szabad mozgás és idő tekintetében, nem is beszélve az érzelmi megterhelésről.
A valódi probléma azonban nem a megfelelő anyagi források előteremtése, hanem a prioritások kérdése. A legtöbb ember számos más területen – a karrier, a személyes célok elérése és hasonlók érdekében – eltűri a kényelmetlenséget, és nagy áldozatokra képes, hogy megvalósítsa céljait, amennyiben azokat valóban fontosnak tartja. Az igazi probléma abban rejlik, hogy a gyereket nem az öröm és a boldogság forrásának tekintik, hanem tehernek, akadálynak, amely gátolja az élvezetet és az „önmegvalósítást”.
Ez nem felel meg a mértékadó zsidó szemléletnek. A Tóra legelső parancsolata a szaporodás és sokasodás. Egy gyermek felnevelése, a zsidó hitbe való bevezetése, a Tórára és a parancsolatok betartására való nevelése: ez az igazi öröm. A gyermektelenség, bármekkora szabadságot biztosít is, nem hasonlítató össze ennek örömeivel.
Legyünk elfogulatlanok, és alkalmazzuk ugyanazt a körültekintést és hosszú távú tervezést azoknak a problémáknak a megvizsgálására is, amelyek azt diktálják, hogy ne legyen gyermekünk: vizsgáljuk meg az érem másik oldalát is! A gyermektelenségből adódó szabadság mámora néhány év múlva elillan – s vajon mivé lesz? A középkorúak kiüresedésévé? Az öregkor magányává? A gondtalan ifjúkor egykettőre a későbbi, gyermektelen évek sivárságába szürkül. A gyermekek és unokák által nyújtott végtelen elégedettséget, örömöt és vigaszt áldozzuk fel a múlékony szabadság néhány évéért. Ez az igazi szűklátókörűség, ez a tervezés hiánya.
Ám az érvek tovább sorakoznak. Elismerik, hogy a gyermekáldás nagyszerű, csodálatos dolog, de legalább a döntési lehetőséget szeretnék fenntartani afölött, hogy mikor szülessen meg az a gyerek. Hibáztatható-e e bárki is azért, ha beosztja az időt, amikor világra hozza gyermekeit, ha úgy gondolja, tart egy kis szünetet két gyerek között? Vagy akár azért, ha a szülők csak akkor gondolnak az első gyermek vállalására, amikor már érzelmileg és anyagilag is felkészültek rá?
Ez látszólag logikus, sőt vonzó gondolatmenet. Nos, a judaizmus egyik alaptétele az ember szabad választása – de ez nem tévesztendő össze a választás korlátlan lehetőségével. A gyermekáldás nem afféle csap, amely tetszés szerint nyitható ki vagy zárható el. Egyetlen földi hatalom sem biztosíthatja egy gyermek megszületését. Ez a döntés, ez a hatalom csakis Isten birtokában van, és minden gyermek esetében Isten a harmadik partner. Egyáltalán nem biztos, hogy a lehetséges áldás, amelyet korábban elvetettek, később is rendelkezésre áll. Akkor kell elfogadni az áldást, amikor Ő felajánlja: biztosak lehetünk abban, hogy ez a harmadik partner jóakaratú és mindentudó, aki bizton tudja a legmegfelelőbb időpontot.
A végső érv az, hogy az ismételt szülés káros hatással van a női szépségre. Bölcseink gyakran hangsúlyozzák mind a lelki, mind a testi szépség fontosságát a zsidó nőknél. Éppen ezért – így szól az érvelés, és ezt sem könnyű elutasítani – bölcsen tesszük, ha a férj és feleség közötti folyamatos szeretet biztosítása érdekében megtartóztatjuk magunkat a túl sok gyerektől.
A Tóra által közvetített értékek azonban nem azonosak a mai erkölcsökkel. Egy asszony szépsége magánügy: csakis őrá és férjére tartozik. Az erényesség, amely napjainkban meglehetősen ritka áru, a legnagyobb dicséret, amit egy zsidó asszony kaphat. Ha ez az erényesség megmarad, nem lehet annyi gyereket szülni, hogy az megrontsa férj és feleség kapcsolatát. Ellenkezőleg: a sokasodás legfontosabb parancsolatának betartása vezet a házastársi kapcsolat tartósságához. Az asszony szépsége vonzóbbá és tartósabbá válik.
Mindezek csupán elméleti megfontolások, érvek és ellenérvek, ellenvetések, a leleményes emberi elme termékei. A tapasztalat azonban szintén elgondolkodtató érveket nyújt. A statisztikák kijózanító adatokat mutatnak. Az elmúlt néhány nemzedék során, pontosan abban az időben, amikor a családtervezés eszméje elkezdett széles körben tért hódítani, növekedésnek indult a házastársak közötti problémák mértéke is. A családban tapasztalható diszharmóniából, a különélésekből, válásokból, rút veszekedésekből, feszültségekből, pszichés eredetű zavarokból adódó problémák mennyiségével csak súlyosságuk vetekszik. Hasonlítsuk össze a helyzetet a korábbi nemzedékekével, amelyekben – főleg a zsidó családokban – a családtervezés elképzelhetetlen volt! Az elenyésző számú válás, a házastársak egymás iránti tisztelete és egymás közötti harmóniája világszerte legendás volt. És ne feledkezzünk meg a gyerekekre tett hatásról sem: békés és harmónikus családban nőttek fel, ahol közös ideálok és értékek uralkodtak!
A nemzedékek közötti szakadék keletkezésének oka meglehetősen egyszerű. Az ember bizonyos módon teremtetett meg, és minden kísérlet, amellyel megpróbál ebbe beleavatkozni, zavarokhoz vezet. Az emberi test bonyolult. Természetes funkcióinak megakadályozása óhatatlanul problémákat okoz. Az oly gyakori házastársi konfliktusoknak nemritkán éppen a családtervezés az oka, amelyet jó szándékkal logikusnak tüntetnek föl.
A gyermek, a sok gyermek a legnagyobb ajándék és áldás, amelyet Isten adhat. Ne engedjük, hogy képzelt akadályok meggátoljanak bennünket ennek az áldásnak az élvezetében!
