Melyik kenyér nem számít kenyérnek?
Az előző héten áttekintettük, hogy miért van szükség alternatív kenyerekre és miben különböznek a hagyományos pékáruktól ezek. Megtudtuk, hogy a kenyérevés a kézmosás és az asztali áldás miatt több időt vesz igénybe, ha azonban részben gyümölcslével készül a kenyér, akkor „mezonotnak” számít és így nem kell rá rituálisan kezet mosni és rövidebb az utóáldása. Csakhogy ennek a megoldásnak vannak korlátai.
- A koncentrátum problémája
A gyümölcslének egy része a gyümölcs húsa, nagyobb része csak víz. Azonban az ipari feldolgozásban fölösleges ezt a vizet tárolni és szállítani, ezért először a gyümölcsből kinyert léből kivonják a vizet, majd ezt a koncentrátumot máshol vagy máskor fölvizezve kapnak újra gyümölcslét. Azonban a háláchá ezt az újonnan előállított italt nem ismeri el természetes gyümölcslének, hanem mintegy szörpként tekint rá, ami koncentrátumból és vízből áll. Így egy ilyen gyümölcslének csak kis százaléka számít gyümölcslének (Minchát Jichák responsum 9:17.; Sévet hálévi responsum 8:32. végén).
Ezért, amikor a budapesti Semes pékség a felügyeletem alatt mezonot kenyeret kezdett gyártani, keresnünk kellett nem koncentrátumból készült, kóser almalevet, amit azóta is Ausztriából hozatnak.
- A mennyiség problémája
Ahogy fent láttuk, a kenyér és a sütemény közötti egyik különbség a mennyiség: süteményből keveset eszünk, nem annyit, amivel jóllakunk. Aki sokat fogyaszt a mezonot kenyérből, az ezzel bizonyította, hogy számára ez nem sütemény, hanem kenyér, mert ezzel szeretne jóllakni. Ha ez így van akkor a gyümölcslé ide vagy oda, kézmosásra és bencsolásra van szükség a fogyasztásakor (SBH uo. 2:1).
Arról, hogy mi számít „soknak” az elfogadott vélemény, hogy a négy tyúktojásnyi mennyiség, amit egyszerre megeszik és jóllakik tőle az ember (SBH uo. 2.). Ez valamivel több, mint 230 ml-t jelent, ha ennyit eszik valaki a mezonotként készült pékáruból, az már hámoci, vagyis kenyér kategóriába esik, ha kevesebbet, akkor mezonotnak számít, ha magában eszi az ember. Ha mással együtt fogyasztja, pl. szendvicsként, akkor a mennyiségbe bele kell számítani a többi hozzá fogyasztott dolgot, pl. tojást, zöldséget stb. (uo. 3.). Ha azonban hat tojásnyi mennyiséget evett (kb. 345 ml) akkor, még ha nem is lakott jól tőle, akkor könnyen lehet, hogy már kenyérevésnek számít (lásd SBH uo. 2.).
Hogy kell ezt mérni? Van olyan vélemény, amely szerint a levegőt nem kell leszámolni, vagyis bele lehet préselni pl. egy ekkora pohárba (Ávrahám Chájim Náe: Siuré Torá 3:8. és a 17. lábj.). Ez alapján ez a mennyiség az én mérésem szerint a Semes pékség pékáruiból egy nagyobb, ún. vágott zsemle és egy fél sima zsemlének felel meg.
Az összes többi vélemény ezt nem fogadja el, ők úgy vélik, hogy a levegőssége is hozzá számít a kenyérnek a mennyiséghez (lásd Sául Sillam: Kuntrész hápát 26–29. és 37. oldal), ha pedig ez így van, akkor nem egész egy normál méretű „budapesti” zsemle fér csak bele ebbe a mennyiségbe.
Ellenérvek
A mezonot kenyereknek óriási sikere lett és annyira sokan használták, hogy sok rabbi attól kezdett el tartani, hogy a végén az emberek el fogják felejteni, hogy a kenyérre kezet kell mosni. Emiatt sok felhívás született a mezonot kenyér ellen.
Az első kifogás kézenfekvő. Sokan vannak, akik egy étkezésre több szendvicset is elfogyasztanak, és már mindenképpen kéne nötilát jádájimmal kezet mosni és a végén birkát hámázon áldást mondani (Áruch hásulchán 168:18.; Émek hátsuvá responsum 6:31.; Gávriél Zinner rabbi, Or Jiszráél folyóirat 87- szám 73–75. oldal).
Van egy ennél fontosabb, elvi kifogásuk is a rabbiknak. Szerintük nem állja meg a helyét Schwadron rabbi fent idézett véleménye, miszerint, ha több mint 50 százaléka a folyadéknak gyümölcslé, akkor már nem számít kenyérnek, akkor sem, ha a kész termékben nem lehet érezni az édességet. Szerintük akkor mezonot a pékáru, ha mindkét kritériumnak megfelel, több, mint 51% a nem víz folyadék és érezhetően édes a végtermék (Or Jiszráél uo. 66. oldal).
Eszerint a vélemény szerint, mivel a mai mezonot kenyerek annyira jól sikerültek, hogy alig-alig lehet érezni rajtuk az édes ízt, ha egyáltalán, így ezek mezonotnak árult kenyerek teljesen kenyérnek számítanak és a legkisebb mennyiség esetén is kezet kell rájuk mosni és ha egy olajbogyónyinál többet evett, bencsolni a fogyasztása után.
Másik elvi kifogás, hogy az számít kenyérnek, amit a főétkezések részeként fogyasztanak, nem csak édes finomságként fogyasztjuk. Abban a pillanatban, ahogy a mezonot kenyeret főétkezésekhez fogyasztják, az elveszti alternatív kenyér jellegét és rendes kenyérként funkcionál (Or Jiszráél uo. 67–72. oldal).
További kifogásuk, hogy mivel nem lehet megkülönböztetni a mezonot kenyeret és a simát, ezért előfordulhat, hogy igazi kenyeret eszik kézmosás nélkül az ember, mert azt hiszi, hogy mezonot (Böcél háchochmá responsum 5:148.; Or Jiszráél uo. 75. oldal).
Ezek miatt sok hechsert adó szervezet nem is engedélyezi a mezonot kenyerek gyártását, köztük az Orthodox Union (OU).
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 16. szám – 2023. december 27.
