A napokban olvastam az Izraelben megjelenő Tchumin rabbinikus évkönyv legújabb, 44. kötetét, amiben magától értetődően nagy részt foglalnak el a gázai háborúval kapcsolatos etikai és háláchikus kérdések. Ezen belül az egyik fontos téma (uo. 25–36. oldal), hogy valakit halottnak lehet-e nyilvánítani anélkül, hogy meglenne a holtteste, vagy lennének tanúk, akik látták a holttestet, a DNS alapján. A haláligazolása több háláchikus szempontból is fontos, pl. hogy kell-e utána gyászt tartani, vagy ha házas volt az elesett katona, a felesége özvegy lesz-e (és ezáltal szabad lesz majd újra házasodnia). A fő kérdés ennek kapcsán, hogy elismeri-e a háláchá elegendő bizonyítéknak a DNS vizsgálat eredményét.
Ez a téma azért merült fel, mert az október 7-én meggyilkoltak és túszul ejtettek egy részét csak minimális maradványokból nyert DNS-sel lehetett azonosítani, pl. mert elégették őket a gonoszok, vagy túszul ejtették a holttestüket.
Olvasás közben vettem észre, hogy a témában az egyik szerző, Prof. Neriah Gutel rabbi engem is idéz (uo. 29. oldal 13. lábjegyzet), mint olyan valakit, aki hozzájárult, hogy háláchikusan elfogadottabb legyen a DNS vizsgálat, a halottak azonosításának eszközeként.
Találkozás az izraeli rendőrség rabbijával
A történet, hogy hogy kerültem kapcsolatba ezzel a kérdéssel, sok évre nyúlik vissza. 1993 körül bejelentkezett hozzám telefonon dr. Jay Levinson. Elmesélte, hogy az izraeli rendőrségnek dolgozik rabbiként. Csodálkoztam, hogy minek kell a rendőrségi munkához rabbi, mire elmondta, hogy sok olyan eset van, amikor a holttestet nem lehet azonosítani, pl. egy baleset esetén, ám egy szakértő rabbi a helyszínen be tud gyűjteni olyan egyéb bizonyítékokat, amik megkönnyítik az azonosítást és a halottá nyilvánítást, ám később már nem pótolhatóak. Ha nincs esély az áldozat megmentésére, akkor először a rabbinak kell odamennie a helyszínre, amihez a nap 24 órájában rendelkezésre kell állnia. Dr. Levinson azt is elmondta, hogy Izrael pont a háláchikus követelmények miatt világelső a halottak azonosításának megbízhatóságában.
Ezek után egy péntek esti vacsorára invitáltam, ahol nagyon érdekes beszélgetést folytattunk a témáról. Ekkor mondta, hogy ő garantálja, hogy 10 éven belül a DNS alapján történő azonosítást a rabbik nemcsak, hogy el fogják ismerni, de ez lesz az elsőszámú bizonyíték a személyazonosság megállapításában.
Wosner rabbi szerint középerős bizonyíték
Majdnem 10 év múlva, 2001-ban a Tchumin évkönyvének 21. kötetében Wosner Smuel (1913–2015) magyar származású Bné Brák-i rabbinak jelent meg véleménye a DNS használhatóságáról a halottak azonosításában (121–123. oldal). Ez volt az első rabbinikus állásfoglalás a témában.
Izgatottan olvastam el a cikket, hogy tényleg bevált-e a jóslat és a legnagyobb csalódásomra azt láttam (123. oldal végén), hogy a DNS-t valamivel több, mint un. középfokú bizonyítéknak fogadta el Wosner rabbi, de még sem számít felsőfokúnak. Mit jelent ez?
A háláchában (Sulchán áruch, Even háezer 17:24.) három fokozata van az áldozat beazonosításában a bizonyítékoknak. A legerősebb az egy olyan tény, „ami nagyon ritkán, 1000 esetből maximum egyszer fordul elő” (Bét Smuél uo. 72.). Ez a fajta bizonyíték önmagában is megállja a helyét. A közepesen erős bizonyíték már nem ilyen ritka helyzetet jelent, az alsó kategóriába pedig olyasmi kerül, ami nagyon gyakori, pl. az, hogy valaki alacsony vagy magas, sovány vagy kövér (Böér hétév uo. 72.). Ez utóbbiból, még ha több ilyen van is, az még mindig nem számít bizonyítéknak, nem áll össze egy erős bizonyítékká (RöMÁ uo.). Ezzel szemben a közepes kategóriájú bizonyítékból, ha van több, akkor az összeadóik és egy erős bizonyítéknak számít (BS uo. 73.).
Nem értettem, hogy a DNS hogyan lehet csak valamivel erősebb, mint közép kategóriájú bizonyíték. Legnagyobb szégyenemre még az is megfordult a fejemben, hogy talán Wosner rabbi anélkül mondott véleményt, hogy elmélyült volna a tudományos részletekben…
Aggodalomra ad okot a DNS felhasználása más területeken
A véletlen úgy hozta, hogy nem sokkal később választ kaptam a kétségeimre, egy este ugyanis, munkaidő után, én vettem fel a Keren Orban csöngő telefont. Legnagyobb meglepetésemre dr. Levinson volt az, aki valami információt kért, amit meg is adtam. Ezután bemutatkoztam és azt mondtam, hogy ha már beszélünk, el kell mondanom, hogy milyen csalódott vagyok, amiért nem vált be a majdnem 10 évvel azelőtti jóslata. Mire azt felelte, hogy pont ellenkezőleg, hiszen ő kezdeményezte az állásfoglalás írását. Kiderült, hogy ő maga ment el Wosner rabbihoz a témáról beszélgetni, aki aztán megkérte, hogy szervezzen neki találkozót olyan tudósokkal, akik el tudják magyarázni neki az összes tudnivalót a DNS-ről. Wosner rabbi alaposan elmélyült a témában, újabb és újabb kutató professzorokat vont be a jeruzsálemi Héber Egyetemről, végül azt kérte, hogy keressenek egy olyan szakértőt, aki rá tudna mutatni a módszer gyengeségeire. Wosner rabbi elmondása szerint ugyanis attól félt, hogy a DNS-t háláchikus bizonyítékként nem csak a halottazonosításnál használnák, hanem más esetekben, és nem akart olyan lehetőséget teremteni, amiben valakiről kétséget kizáróan kimutatható, hogy törvénytelen gyerek, vagyis mámzér (lásd 5Mózes 23:3.). Ezért kapott csak közepes besorolást bizonyítékként, az indok pedig az volt, hogy létezik tudományos lehetőség a DNS vizsgálat eredményének manipulálására (lásd pl. Andrew Pollack: „DNA Evidence Can Be Fabricated, Scientists Show”, The New York Times, 2009. aug. 17., https://archive.md/rAUE8#selection-399.0-399.47).
„Azt kérdeztem tőle” – mesélte dr. Levinson – „hogy mi lesz akkor, ha ezen múlik egy „leláncolt” asszony, egy águná felszabadítása? Azt válaszolta, akkor gyere el hozzám újra és megbeszéljük”. Nagyon hálás voltam ezért a véletlen beszélgetésért és szégyelltem magamat, hogy olyan szkeptikus gondolataim voltak Wosner rabbi alaposságát illetően.
DNS azonosítás október 7. után
20 évvel később kerültem megint kapcsolatba a témával, amikor egy zoomon tartott előadássorozat egyik beszélgetésre kaptam meghívást, amin tudósok egy-egy háláchikus témát vitatnak meg. Ezt az adott beszélgetést Prof. Neriah Gutel rabbi tartotta, aki az egyik vezetője október 7. óta a halottak azonosításának október 7. óta a hadseregben. Az egyik témája éppen a DNS, mint háláchikusan elfogadott bizonyíték volt. Miután levezette, hogy a DNS könnyedén számítható felsőfokú bizonyítéknak, számos véleménnyel megtámogatva, elmondta, hogy az egyik problémát ennek elfogadásában éppen Wosner rabbi fenntartasai jelentik.
Az utolsó ellenvélemény megszüntetése
Az előadás után írtam neki arról, amit dr. Levinson mesélt Wosner rabbi fenntartásai kapcsán, hogy azok más témára irányultak és nem zárta ki annak használatát águnák esetében. Így került Gutel rabbi hosszú értekezésének 13. lábjegyzetébe a nevem és a hozzájárulásom a kérdés tisztázásához. Így már nem maradt igazi ellenvélemény a DNS elfogadásáról bizonyítékként ilyen esetekben (lásd még Tchumin uo. 30–33. oldal).
Örülök, hogy én is hozzá tudtam tenni valamit ennek a háláchá tisztázásához és a helyzet megkönnyítéséhez Izrael Államnak a mostani kritikus idejében.
Kívánom, hogy ne kelljen már többször ezt a módszert igénybe vennünk!
Oberlander Báruch
