Kedves Riki!
A fenti mondatot minden nap megemlítjük a reggeli áldásokban (Sámuel imája 9. oldal): „A következő dolgoknak nincs megszabott mértékük: …a jó tett és a Tóra-tanulás” (Misna, Péá 1:1.). A jótékonykodás kapcsán általában pénzadományra gondolunk, de az valójában ennél jóval többet jelent. Az adakozás micváját az időnkkel, rágondolással, törődéssel, odafigyeléssel is gyakorolhatjuk. Ez az, aminek valóban nincs megszabott mértéke (Maimonidész, A gyász szabályai 14:1.), szemben a pénzadománnyal, aminek van felső határa.
Előírás, hogy az ember pénzének a máászérját, vagyis a tíz százalékát el kell adományoznia szegényeknek vagy a zsidó közösségi intézmények fenntartására (Sulchán áruch, Jore déá 249:1.). Legfeljebb a pénze chomésját, vagyis húsz százalékát lehet adakozásra fordítani, nehogy az adakozó maga is elszegényedjen és adományra szoruljon (Römá uo.).
A máászér minden megszerzett pénzre vonatkozik, de ha ezek után a pénzét az ember befekteti és megtérül, akkor csak a tőkén felüli részből kell adakoznia, vagyis csak az új jövedelemből, hisz a tőke már „adózott” pénz.
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
