Kedves Eszter!
Este, naplemente után semmiképp nem lehet körülmetélést csinálni, ha mégis megtörtént, a brisz nem érvényes. Ilyenkor másnap, napközben egy tűszúrást kel ejteni ugyanazon a helyen, hogy egy pici csepp vér kiserkedjen, ezzel válik teljesítetté a micva (Sulchán áruch JD 262:1. RöMÁ).
Napközben tulajdonképpen bármikor lehet a brit milát szervezni, független attól, hogy a baba hány órakor született (lásd erről: A rabbi válaszol 2. kötet 11. fejezet).
Létezik egy halachikus alapelv, miszerint a micvákat mihamarabb teljesíteni kell. Erről azt mondja a Talmud (Pszáchim 4a.), hogy zrizin mákdimin lámicvot, vagyis az istenfélők a micvát próbálják minél előrébb hozni, ezzel is mutatva, mennyire örülnek a parancsolatnak. A Midrás szerint erre az alapelvre utal egy bibliai „szójáték” is: „usmártem et hámácot (המצות)” (2Mózes 12:17.), aminek a szószerinti fordítás, hogy „őrizzetek meg a maceszt”, ami azt jelenti, hogy nem szabad halogatni a sütést, mert akkor elkezdődik a tészta erjedése és nem lesz kóser a macesz. A „macot” szót azonban olvashatjuk micvotnak, micváknak is (ami csak a magánhangzókban különbözik a mácottól), amiket ez alapján ugyanúgy nem szabad halogatni, mint a kovásztalan kenyér megsütését (Midrás Psziktá Zutrátá és Möchiltá uo.). Ezért, ha egy micvát már reggel is meg lehet csinálni, akkor ne halasztjuk délutánra, pláne nem másnapra (lásd még Talmudic Encyclopedia [héber] 12. kötet 409–416. oldal).
[Sőt, egy esetben az a szokás, hogy korán reggel csináljunk egy micvát: Szukkot és Peszách után, amikor kilenc, illetve nyolc napon át nem raktunk tfilint (szefárd és haszid szokás szerint – SÁ OC 31:2.) akkor az ünnep másnapján korábban imádkozunk, mint hétköznapon általában, hogy mihamarabb felrakhassuk az imaszíjakat. Ezzel is mutatjuk, mennyire hiányzott nekünk ennek a parancsolatnak a teljesítése (Nité Gávriél, Peszách 3. kötet 22:2.).]
Ez alapján írja a Sulchán áruch (JD uo.), ha meg lehet csinálni a délelőtt folyamán a briszt, akkor ne halasszuk délutánra.
Ugyanakkor van egy másik halachikus, bibliai alapú alapelv: „Népes nemzet ékessége a királynak” (Példabeszédek 14:28.) vagyis annál szebb egy vallási ünnepség, minél többen vesznek rajta részt (Talmud, Jomá 70a., Talmudic Encyclopedia 4. kötet 195–198. oldal).
Felmerülhet olyan helyzet, amiben ez a két alapelv összeütközik egymással, ahogy az önöknél is történik, ha a délelőtt rendezett briszen kevesebb ember lenne jelen, mintha kivárnánk a délutánt. Felmerül a kérdés, melyik elv az erősebb?
A lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi egy levélben (Igrot kodes 4. kötet 154–155. oldal) idézi azokat a véleményeket, amelyek szerint erősebb az az elv, hogy mihamarabb meg kell csinálni a micvát, mint az, hogy minél többen legyenek (lásd TE 12. kötet 419. oldal). Azonban a Rebbe szerint kivételt képez ez alól a brisz ünnepség, aminek kapcsán hangsúlyozza a Talmud (Sábát 130a.), hogy az öröm, amivel teljesítik, fontos része a micvának. Dávid király mondatát (Zsoltárok 119:162.), miszerint „örvendek beszédednek” a Talmud szintén a brit milá parancsának teljesítésére vonatkoztatja, amit Izrael fiai mindig is örömmel teljesítettek.
Ez alapján azt mondja a Rebbe, hogy a brisznél érdemes megvárni a nagyobb közösséget, mert ha sokan vannak, az fokozza az örömöt.
Összefoglalva: a micvákkal mindig igyekezni kell és mihamarabb megtartani. Ez alól kivétel a körülmetélési ünnepség: ha biztosak vagyunk benne, hogy érezhetően többen lesznek jelen egy későbbi időpontban, akkor inkább várni kell a micvával. Ez természetesen csak arra vonatkozik, délelőtt vagy délután legyen-e a brisz, de semmiképpen nem szabad más napra halasztani (SÁ uo. 261:1. RöMÁ).
Mázl tov, kívánom, hogy a fiatok ahogy belép Ábrahám szövetségébe úgy érjen meg Tóratanulásra, jócselekedetekre és zsidó házasságra.
Oberlander Baruch
