Kedves rabbi!

Múlt héten jelent meg a zsido.com-on és a Gut sábeszben egy riportom, amiben három frissen betért hölgyet mutattam be. A cikk nagy érdeklődést váltott ki (mostanra 7000-nél többen olvasták az interneten) és a rengeteg pozitív visszajelzés mellett kaptam egy kritikát, aminek jogosságáról szeretnélek megkérdezni.  A kritika szerint  háláchikusan nem szabad felemlíteni vagy megemlíteni valakinek, hogy ő betért, mert tilos különbséget tenni a betérők és a született zsidók között, valamint utal arra, hogy a cikk miatt pletykáknak lesznek kitéve a hölgyek. Én úgy gondolom, hogy egy ilyen pozitív bemutatás éppen a betérőket övező előítéletek és tabuk ledöntésére alkalmas, nem pedig rosszindulatot szül.

Üdvözlettel:

Steiner Zsófia


 

Kedves Zsófi!

A Talmud (Bává möciá 58b.) és a Sulchán áruch (Chosen mispát 228:4.) valóban említi, hogy nem szabad mondani egy betérőnek, olyasmit, hogy „emlékezz csak, hogy valamikor nem voltál zsidó!” Csakhogy a kép jóval árnyaltabb ennél.

Az, aki a háláchának megfelelően egy istenfélő rabbikból álló bét din előtt betér, akik maguk is a háláchát gyakorolják, az teljes jogú tagjává válik a zsidó közösségnek. Ahogy a Tórában írva van (4Mózes 15:15.) „Egy törvény legyen nektek és az idegennek, ki tartózkodik (nálatok); örök törvény nemzedékeiteknek: mint ti, olyan legyen az idegen az Örökkévaló színe előtt”.

Maimonidész Ovadiának, a betérőnek azt írja (Tsuvot Hárámbám Blau kiadása 2. kötet 293. fej.), hogy „ne legyen a származásod alacsony kevés a szemedben, hisz mi származunk Ábrahám, Izsáktól és Jákóbtól, te pedig a világ Teremtőjétől, ahogy írva van Jesájában is (44:5.).”

Egy betérőnek az a hivatalos zsidó neve, hogy ben vagy bát Ávrahám Ávinu, vagyis Ábrahám ősapánk fia, vagy lánya. Így kell ezt írni egy házasságlevélben is, vagy ne adj Isten egy váló levélben (SÁ Even háezer 129:20.). De írva van, hogy ha van olyan betérő, aki abban az időben nem olyan szigorúan tartja a micvákat, akkor nem lehet őt megtisztelni azzal, hogy Ávrahám Ávinu fia vagy lánya (Torát gitin uo. Biurim 11. végén). Ilyenkor azt szoktunk írni, XY hágér, vagyis a betérő.

Ebből látszik, hogy az, hogy hivatalosan kimondjuk valakiről, hogy ben vagy bát Ávrahám Ávinu, vagyis betérő, az nem megszégyenítés, hanem ellenkezőleg megtiszteltetés. Semmiképpen nem titkolnivaló.

Azt hihetnénk, hogy ez ellentmond az elején említettnek, hogy a Talmud és Sulchán áruch szerint nem szabad egy betérőnek mondani, hogy valamikor nem volt zsidó. Csakhogy a Talmud nem azt mondja, hogy nem szabad megemlíteni, hogy betért. A Talmud arra utal, hogy nem szabad negatív jelzőként, degradáló hangnemben említeni az illetőnek, hogy „emlékezz, valamikor nem voltál zsidó, tudd, hogy hol a helyed.” Vagyis nem szabad szemrehányóan sértegetni a betérőt azzal, hogy azt vágjuk az arcába, hogy te még tavalyelőtt nem zsidó voltál. De ha tisztelettel szólunk róla, az kimondottan megtiszteltetés.

Szerintem nagyon pozitív és nagyon fontos volt a cikked a betérőkről, hisz abban egy fontos üzenet volt: hogy Magyarországon, Budapesten lehet háláchikusan betérni úgy, hogy az ember nem keres rövidítéseket, vagy gyorsított eljárást, hanem szépen, lassan alaposan felkészülve háláchikusan tér be.

Az érintettektől pedig azt kérem, hogy legyenek erősek és ne vegyék figyelembe a személyüket lejárató támadásokat, ahogy a Talmud mondja (Jomá 23a.): „Azokra, akiket megsértenek, ők pedig nem támadnak vissza, hallgatják a megszégyenítésüket és nem válaszolnak, azokra mondja az Írás (Bírák 5:31.) »akik szeretnek [téged, Örökkévaló] legyenek olyanok, mint a felkelő nap az erejében«”.

Az EMIH vezetőségének ezúton mondok köszönetet, amiért részt vettek a program lebonyolításában és jelentős részt vállalták az anyagi terhekből.

Üdvözlettel:

Oberlander Báruch

 

 

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás