Kedves Judit!
Zsidó szokás szerint egy gyermek a születése után a közösség előtt kapja meg a héber nevét: a lányok Tóraolvasáskor (Sámuel imája – Zsidó imakönyv 232. oldal), a fiúk körülmetéléskor (uo. 107. oldal), amikor belépnek Ábrahám szövetségébe [Ennek alapja a Tórában található:Ávrahám ősapánk is körülmetélésekor kapta meg az Ávrahám nevét (1Mózes 17:4–5., 10.; Máté Mose 7:4:18.).] A névválasztás a szülőkre van bízva (lásd 1Mózes 16:11., 15.), de vannak bizonyos szokások, amiket érdemes figyelembe venni a névadáskor.
A név érvényessége
Ez a nagy nyilvánosság fontos eleme a névadásnak, ezért is vannak, akik megvárják a szombatot a kislányok névadásával (lásd Minchát Jichák responsum 4. kötet 107. fejezet), hogy minél nagyobb közösség hallja azt (haszid szokás szerint azonban rögtön a születés utáni első Tóra-olvasásnál megtörténik a névadás – A lubavicsi rebbe: Igrot kodes 4. kötet 48. oldal). Ennek a hátterében az áll, hogy egy ember neve akkor válik valósággá, ha közismert és használatban van. Egy elszigetelten élő remetének nincs szüksége névre, mivel senki nem szólítja meg. Hiába kap valaki nevet, ha senki nem használja, nem szólítják ezen, akkor az érvényét veszti, jogilag olyan, mintha nem is lenne neve (nistáká hásém – SÁ Even háezer 129. fejezet Bét Smuél 37.).
Az állami anyakönyvezés bevezetése előtt egyféle neve volt a zsidóknak. A polgári anyakönyvezés polgári nevek használatát is megkövetelte, így alakult ki „külső” és „belső” név használata, ahogy Herman Wouk Kívül-belül című regényében találóan elnevezte. Voltak, akik a polgári életben is a héber nevet használták, mások polgári nevüket használták a mindennapokban, a héber nevüket pedig a zsidók között, a zsinagógában használták, ezen hívták fel őket a Tórához, stb. A héber név mindkét esetben használatban van, nem „veszti érvényét”.
A problémát az jelenti, hogy ha valaki a zsidók közt is a polgári nevét használja és nem nagyon jár zsinagógába sem, akkor a zsidó név feledésbe merülhet és érvényét veszítheti, ha egy éven keresztül nem használják (Get meszudár 4:9:5.). A háláchá szerint amíg legalább három ember azon a néven szóltja, addig „él” a neve (uo. 12.). Ezért is fontos követni azt a régi szokást, hogy a házasságkötés előtti szombaton felhívják a vőlegényt a Tórához (Mágén Ávrahám 282. fejezet végén), és ugyanakkor Mi sebérách áldást is mondjanak a menyasszonyért. Így, ha eddig nem is volt használatban a zsidó nevük, megerősítik, „újra aktiválják” azt. Ha nem volt héber nevük, és választanak maguknak, akkor azt az esküvő illetve a házasságlevél kiállítása előtt legalább harminc napig használni kell, hogy érvényes névnek számítson (Széder ktubá köhilchátá 6:15.).
Kettős név
A Bibliába és még a talmudi időkben sem találkozunk olyannal, hogy valakinek két neve van, ez egy később kialakult szokás. Vannak név párok, amik sokszor együtt járnak, mint a Jehudá Árje vagy Benjámin Zeév (ennek a párosításnak az az alapja, hogy Jáákov ősatyánk, amikor megáldotta gyerekeit a halála előtt, akkor mindegyiküket egy-egy állathoz hasonlította, így Jehudát az oroszlánhoz [Árje], Benjámint a farkashoz [Zév] stb. [1Mózes 49. fejezet]), Jechezkél Srágá stb. Szokás az is, hogy sokszor a héber név mellé annak jiddis változatát is adják, ilyen pl. a Menáchem Mendel vagy a Ciporá Fége név. Ezeknél a neveknél elől áll a név, és utána a hozzá tartozó jiddis szó, vagy az állatnév. Természetesen bármilyen név párt „szabad” kitalálni, de ha már kettős nevet szeretnénk, akkor érdemes ilyen hagyománnyal rendelkező párosítást választani.
Sokszor a kettős névadás hátterében az áll, hogy nem tudtak a két tetsző név között dönteni a szülők (vagy a felnőttként zsidó nevet választó). Az a tapasztalatom, hogy a későbbiekben csak az egyiket használják, így a másik feledésbe megy, ezért nem ajánlatos két nevet adni, hanem érdemes a névadáskor már meghozni ezt a döntést. Már többször találkoztam olyannal, aki felnőttként választott két nevet, de végül csak az egyiket használta, a másik teljesen feledésbe merült, és így a getnél nem is írtuk be.
Héber eredetű zsidó név
Ha valakinek a polgári neve héber eredetű, és zsidó névadója lesz, akkor tulajdonképpen teljesen értelmetlen más nevet hozzáadni ahhoz. Ilyen esetben érdemes kihasználni a lehetőséget, hogy ugyanaz legyen a zsidó és a polgári név, mivel így állandó használatban lesz, akár jár zsinagógába, akár nem.
Ennél nagyobb probléma, ha eltérő a két név (pl. Eszter a polgári és Szárá a zsidó név, vagy Áron a polgári és Mose a héber), hisz ebben az esetben a polgári név is héber névnek számit. Érdemes rabbival konzultálni, hogy nem érdemes-e összevonni őket, és mindkettőt héber névnek használni hivatalosan.
Végezetül minden olvasót arra kérek, hogy próbálja egy kicsit használni a zsidó nevét, legalább a közösségben, vagy a családban. Ez megerősíti az identitásunkat és a zsidósághoz fűződő kapcsolatunkat. Üdvözlettel
Oberlander Báruch
