Milyen mértékben lehet egy szegény emberen behajtani a tartozását?

 

Kedves rabbi!

Mi van, ha egy nagyon szegény ember akkora kárt okoz a gazdagnak, hogy a teljes kis vagyonkája rámegy a kártérítésre, ezért éhen hal a családja? Mi a ma érvényes rabbinikus döntés?

Köszönettel:

Sándor

Kedves Sándor!

Kölcsön – kegyelemmel

Kölcsönt adni egy másik zsidónak bibliai előírás (2Mózes 22:24.; Sulchán áruch, Chosen mispát 97:1.). A háláchá azt mondja, hogy amikor van esély rá, hogy az adós vissza tudja fizetni a kölcsönt, akkor ez nagyobb micva, mint cödákát, adományt adni, mert ezzel meg lehet menteni attól, hogy mások könyörületére szoruljon (uo.).

A Tóra több korlátot is állít a kölcsönadónak: kiköti, hogy nem szabad kamatot szedni (2Mózes 22:25., 5Mózes 24:13. Lásd még A rabbi válaszol 1. kötet 71. fejezet), valamint azt is, hogy nem szabad zaklatni az adóst, ha tudjuk, hogy nem tud fizetni (uo. 2.). A harmadik korlát, hogy ha valaki zálogot vesz a kölcsön fejében, akkor, ha nappal használatos a tárgy, csak éjjelre viheti el a kölcsönadó, ha éjjel használatos a tárgy, akkor csak nappalra (2Mózes 22:25., 5Mózes 24:13.). A Tóra elvárja, hogy a kölcsön behajtása és a zálogbavétel kegyelemmel történjen.

A tartozást mindezek ellenére mindig meg kell fizetni az utolsó fillérig, ebben nincs a háláchá az anyagi lehetőségekre tekintettel (uo. 2.). Ahogy például a ketubában is olvassuk, hogy válás esetén a vállalt kötelezettséget a „rajta levő ingből is” ki fogja fizetni a férj.

 

Tartozás a Szentély felé

Egy esetben van, hogy a tartozást a lehetőségekhez mérten csak méltányoson lehet behajtani. Egy bibliai utalásból (3Mózes 27:8.) vezeti le a Talmud (Éráchin 23b–24a.), hogy a Szentélynek való tartozást behajtása esetében nem lehet mindenét elvenni az adósnak: 30 napra elegendő pénzt élelem céljából, 12 hónapra elegendő ruhát, ágyat, tfilint, cipőt és a szakmája gyakorlásához szükséges szerszámokat meg kell neki hagyni.

 

Magántartozás

A Talmud egy másik bibliai utalásból levezeti, hogy hasonló a helyzet kölcsön tartozás esetén: ahogy a Szentély javára történő behajtás esetén is meghagynak a vagyonból,  úgy a magánszemély felé fennálló tartozásnál is meg kell hagyni. Joszéf Chávivá spanyolországi rabbi, 15. századi talmudi kommentátor úgy értelmezi (Nimuké Joszéf a RIFhez, Bává möciá 79b.), hogy „a Tóra nem akarja, hogy az adós éhen haljon vagy ruhátlanul kelljen élnie”.

A fentiekből azonban kiderül, hogy pl. a ház már vagyonnak minősül, elvehető az adósság fejében (SáCH a SÁ CMhoz uo. 14., lásd még Áruch hásulchán uo. 26. végén). Továbbá nem köteles a kölcsönadó az adós családja számára ruhát, pénzt stb. hagyni, hiszen az ő ellátásuk nem a kölcsönadó feladata (uo. 23.). Ha az adósság miatt a család nélkülözni fog, róluk a cödákával az egész zsidó közösségnek kell gondoskodnia, de ez nem a kölcsönadó kizárólagos kötölezettsége (Áruch hásulchán uo.).

A Sulchán áruchban (uo. 29.) két vélemény olvasható arról, hogy minden fizetési kötelezettségnél (pl. munkabér, lakbér, károkozás) van így, hogy méltányosan hajtjuk be vagy csak kölcsön tartozás esetén, a többi esetben pedig mindent oda kell odaadnia.

 

Ha az adósnak nincs elég vagyona

Kérdezi a Sulchán áruch (uo. 99:1.), mi a teendő, ha nincs az adósság visszafizetéséhez elég vagyona az adósnak. A válasz, hogy innentől kezdve az adósnak minden bevételéből, ami a saját maga ellátásán túl megmarad, törlesztenie kell a tartozást. Természetesen lehetősége van megállapodni a kölcsönadóval, hogy az önkéntesen fogadjon el valamilyen csődeljárást, illetve ha van az adott országban olyan törvényi szabályozás, amely alapján erre kényszeríthető a kölcsönadó, akkor az adós élhet vele (lásd Pitché chosen, Diné hálváá 2. fejezet 63. lábj.).

Üdvözlettel:

Oberlander Báruch

  • Küldés emailben